Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. 379 szólani, de a vidéki pénztárak Helyzetének megvilágítása szempontjából legyen szabad felhoznom azt a tényt, a mely egy vidéki városban megtörtént, a liol a pénztár alelnöke nyomdatulajdonos volt és ez 100.000 balesetbejelentési lapot küldött szét a munkaadóknak azzal, bogy kötelesek azokat megrendelni, és oly munkaadóknak is szétküldte, a kik balesetbiztositásra nem voltak kötelezve és megfizették a lapokat. Bocsánatot kérek, csak nem lehetséges az, hogy a balesetbiztositó és munkásbetegsegélyző pénztár igazgatóságának egyik tagja nyomtatványokat küld el a hivatal nevében. Ssterényi József államtitkár: A hivatal nevében ? Bródy Ernő : Ugy tudom, hogy igenis, a hivatal nevében. (Mozgás.) Es az sem lehetséges, a mi szintén egy vidéki városban történt, hogy az igazgatóság tagjai egyúttal a j)énztár tisztviselői. (Mozgás.) Erre is van példa. Nem is beszélve arról, hogy a bejelentési kötelezettség, a különböző veszélyességi táblázatok alapján az üzemnek meghatározása, a veszélyesség foka és mérve, mindazok a kérdések, a melyek szerint mcgállapitható, hogy ki hová tartozik, kit kell betegség ellen, kit kell baleset ellen biztosítani, ezek mind rendezetlen kérdések, és ennek következtében azután természetes, hogy miután a fedezet kérdése is igen nagy nehézségeket idéz elő, valóságos zűrzavar van e dolgok lebonyolítása körül. Pl. a balesetet be kell jelenteni vidéken az első rendőri hatóságnál, a szolgabírónál. A szolgabírónak, ha egy távoli községbe kell kimennie a baleset megállapítása czéljából, meg kell riszkiroznia, hogy a költséget a magáéból előlegezze, mert nincs fedezete és nem tudja, hogy miből kell neki fizetnie. (Mozgás.) Ily körülmények közt megtörténik azután, hogy a baleseteket nem veszik fel, s nem jelentik be oly módon, mint az az érdekeltekre nézve üdvös és hasznos volna. Legyen szabad ebből az alkalomból felemlítenem azt is, hogy az érdekelteknek körén kivül esik ez a lanyhaság és az a tény, hogy itt nem mennek rendben a dolgok. A munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága ugyanis a törvény értelmében Budapesten van. Budapesten megalakult ez az igazgatóság 60 tagból és fel kell említenem, s le kell szögeznem, hogy soha még olyan harmónia nem létezett munkaadó és munkás közt, mint épen ebben az igazgatóságban. Itt mindenki tényként és valóságos kuriózumként említi fel, hogy a munkaadók és munkások eme testületében a lefolyt igazgatósági ülések alkalmával egyetlenegyszer sem volt még szavazás, az igazgatóságnak minden előterjesztése egyhangúlag elfogadtatott. Az életnek és különösen a közigazdasági életnek más terein a munkaadók és munkások éles harezban állhatnak és állnak is egymással, ezen a ponton azonban találkoznak, itt nincs közöttük nézeteltérés, itt a legteljesebb harmónia van az érdekeltek és a munkások között. Hogy nemcsak egyoldalú szempont az, a mit én hangsúlyozok, ez iránt legyen szabad hivatkoznom magának a munkaadók testületének, [a gyáriparosok országos szövetségének kezemben lévő hivatalos kiadványára, melyben elmondja a gyáriparosok országos szövetségének igazgatója, Hegedüs Lóránt, hogy (olvassa): vártuk, hogy megjelenik a veszélyességi táblázat, melyben megolvashatjuk, melyet minden gyárban ki lehet függeszteni.* Itt azután az állami munkásbiztositó hivatalról mond véleményt, melyről külön akarok megemlékezni. Szól továbbá arról, hogy az ügyrend nem jelent meg, a választott bíróság nem működik, hogy nem jelennek meg a szükséges nyomtatványok, melyek alapján a pénztárak kiszámítják a járulékokat, nem adnak nekik nyomtatványokat, melyeknek az volna az előnye, hogy csak kitöltik az egyes rovatokat. Elmondja, hogy nem szabad az állásokat véglegesen betölteni, nem szabad rendes fizetést adni. Magának az állami munkásbiztositó hivatalnak egyik hivatalnoka, dr. Herczeg Ferencz osztálytanácsos, ugyanezen az ülésen a következőket mondja (olvassa) : »Az országos pénztár alapszabályai olyan hiányosak, hogy az országos munkásbiztositó hivatal nem meri ezekre a rossz és teljesen hasznavehetetlen alapszabályokra alapítani a kerületi pénztárakat.« Ezt mondja az állami munkásbiztositó hivatal egyik hivatalnoka, és végül ugyanezen gyűlésnek a végén a gyűlés elnöke, Chorin Ferencz főrendiházi tag sajnosán konstatálja azt, hogy a betegsegélyző törvény számos intézkedése végrehajtva nincs. T. ház ! Ezzel talán bebizonyítottam, hogy nem egyoldalú szempontok vezetnek felszólalásomban, hanem az érdekeltek összes nézeteit és véleményeit meg akarom világítani ebben a kérdésben. Ennélfogva megállapítható, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár nem töltheti be hivatását, pedig a törvény neki erre teljes módot ad. Azt hiszem, semmiféle indokból, semmiféle alkalomból nem lehet azt megengedni, hogy ezen pénztárnak autonómiájába belenyúljanak. Maga a t. államtitkár ur hangsúlyozta képviselőházi beszédében, hogy nem akar a betegsegélyezésből és balesetbiztosításból hatalmi kérdést csinálni, a minthogy nem is lehet hatalmi vagy politikai kérdés, hogy ha valakit a kórágy köt le vagy baleset ér, mert akkor nem lehet azt nézni, hogy az illető micsoda párthoz és micsoda felekezethez tartozik, hanem azt kell nézni, hogy ember és beteg és hogy rajta segíteni kell. (Mozgás balfelől.) Elnök: Kérem, méltóztassék folytatni. Bródy Ernő: Magának a törvénynek a szövege megállapítja ezt az autonómiát, és a törvény alapján a kormánynak nincs semmiféle joga ezen autonómiába belenyúlni, a kormánynak csakis főfelügyeleti joga van adminisztratív szempontból, de a belső élet megvizsgálása, nevezetesen az a kérdés, hogy kik szerepelnek, mint funkezionáriu48*