Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-325
3á5. országos ülés 19Ö8 májas 16-án, szombaton. 359 sék a törvény értelmében ezen alapra tartozó Számadásokat a háznak hozzáférhetővé tenni, hogy azokba betekinthessünk. Ha pedig ez itt nem volna elintézhető, akkor az ezen czimen — 1904. évi április 20-án lépett életbe a törvény — attól az időtől eredő bevételekről és kiadásokról szíveskedjék az elszámolást bemutatni, különösen, hogy tájékozva legyünk arról, mennyi folyt be ezeken a czimeken a belügyminisztérium kezelése alá, — mert a törvény által a kivándorlási alap a belügyminisztérium kezelésére és rendelkezésére van bizva — és az hova fordittatik. Ha erre vonatkozólag a mélyen t. belügyminiszter úrtól megnyugtató választ kapok, akkor a költségvetésnek ezen tétele ellen nem emelek kifogást. Raisz Aladár jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! Hogy ilyen sürün kell felszólalnom, annak nem én vagyok az oka, hanem az igen t. többség. Itt látszik azután az a hiba, hogy kizártak minket erőszakkal a bizottságokból, nem tudtuk tehát ott a kisebb, jelentéktelenebb dolgokat előadni és kénytelenek vagyunk itt a ház idejét igénybe venni . . . Elnök: Kérem, a tárgyhoz, képviselő ur. Nagy György: Osak megindokolom . . . Elnök: A képviselő urnak nem szükséges megindokolni; joga van hozzászólni. Tessék hozzászólni. Nagy György: T. kójiviselőház! Itt is szerettem volna indítványt benyújtani, hogy a jótékony egyesületek segélyezésére átalányként felvett összeg emeltessék, azonban megnyugtat engem a belügyminiszter urnak az a szép kijelentése, hogy a jövőben gondoskodás tárgyát fogja kéj)ezni, hogy az ilyen szükségletekre nagyobb összeg vétessék fel a költségvetésbe. Én azt hiszem, hogy a jótékony egyletek alatt a költségvetés — miután ezt nem magyarázza bővebben — érti egyfelől a vidéki nőegyleteket is, mert tudomásom szerint ritkán, elvétve, de azok is kaptak segélyt, másfelől a szeretetházakat, árvafiuházakat, az aggok és munkaképtelenek menedékházát. Ezekre a nagy humánus czélokra ez az összeg természetesen nem megfelelő. Végtelenül fáj nekem, hogy mikor Angolországban épen most tárgyalják a költségvetést, a hol már az aggkori biztosítást megvalósították, a hol tehát az a nagy, humánus czél, a melyre minden modern országban törekedtek,' már institúcióban is biztosítva van; mig ott a liberális szellem annyira hatott, hogy a megfelelő összeg a 70 éven felüliek számára költségvetésileg biztosítva van, addig mi a teljesen munkaképteleneknek, a teljesen aggoknak megélhetését sem tudjuk biztosítani, mert a mi törvényeinkben a szeretetnek ilyen hatalmas megnyilatkozását hiába keressük. Eszembe jut nekem egy mondás. Az öreg zarándok Luca mondja az »Éjjeli menedékhely «ben a társainak: az élőket szeressétek, ne a halottakat. Első sorban azokat az élőket szeressük, a kiket a gondviselés bal kézzel sújtott, a kik munkaképtelenek, betegek, aggok lettek. Ezek felé kell elsősorban a társadalomnak szeretettel fordulnia. Ha mégis felszólalok, bár indítványt nem is terjesztek elő, teszem azt azért, hogy a belügyminiszter urnak egy praktikus indítványt ajánljak figyelmébe, a melynek gyakorlati életrevalóságát kipróbáltam. Az aggok és munkaképtelenek menedékházában nem igen törődnek ezekkel a szegény, öreg, törődött sorsüldözöttekkel. Háromszék megyében megpróbálták ezeknek valami lelki szórakozást szerezni. Az iskolásnövendékek a tanítók vezetése alatt ott vasárnaponként előadást tartanak, szavalnak, énekelnek, felolvasásokat rendeznek és nagy lelki gyönyörűséget szerez a hallgatónak, ha látja, hogy ezek az öreg, törődött emberek hogy tudnak még élvezni, hogy az életnek alkonyán legalább egy kellemes perczet szereznek nekik. Én kérem a belügyminiszter urat, hivja fel a többi vármegyék főispánjait is, hogy foglalkozzanak ezekkel az eszmékkel; egy szavukba, egy kérésükbe kerül az iskola igazgatójához, és mindenütt legalább hetenként egyszer egy óra hosszat ezeket a szegény embereket lelkileg boldoggá tehetik. Ezt az ideámat ajánlom a mélyen t. belügyminiszter ur szíves figyelmébe. Elnök: Kivan még valaki szólni ? A miniszter ur kivan szólni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. ház! Gsópány Géza t. képviselő ur azt kérdezte tőlem, vájjon be van-e állítva a törvény által a kivándorlási alapra engedélyezett összeg a jelenlegi költségvetésbe? Nincs beállítva semmi. Az a törvény nem irja kötelezően elő azt, hogy a közadőkból is bizonyos összeg fordittassók a kivándorlási alaj) czéljaira, hanem csak megadta az engedélyt, hogy ez szükségesetében megtörténhessék. Miután azonban erre szükség nem volt, a jelenlegi költségvetésben ilyen öszszeg nem szerepel. Ezért természetes, hogy annak a nem létező összegnek elszámolásáról sem tehetek itt jelentést, Magának az alapnak számadásai Ivedig, ugy mint a többi állami kiadások, elszámoltattak. Méltóztassék erre vonatkozólag a zárszámadási bizottság jelentése kapcsán majd kérdéseket intézni. De idehozni az akkori kiadásokról szóló bizonyítványokat talán felesleges volna. Másként eljárni ezen kiadásokkal, mint egyéb kiadásokkal, talán nem indokolt. (Elénk helyeslés.) Elnök: Senki sem kívánván szólni, a vitát berekesztem. Maga a tétel meg nem támadtatván, azt elfogadottnak nyilvánítom. Vertán Endre jegyző (olvassa) : 2. Zárdák segélyezésére betegek ápolásáért 5336 K.
