Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

352 325. országos ülés 1908 hogy az a szegény ember, a helyett, hogy a betegségét meggyógyító porokat venné be, az orvosságban bevesz egy csomó baczillust, amelyek őt még betegebbé teszik. Ennélfogva kitalálták, hogy a patikárusnak nem szabad abba a papírzacskóba a saját szájával belefújni, hanem erre a ezélra valami fujkáló gépet csináltattak, a melyet a patikárusnak csak nyomkodnia kell és akkor az a gép belefúj a zacskóba és a papírzacskó magától nyílik szét. Aztán kötelezte a belügyi kormány az összes patikárusokat, hogy ilyen fujkáló gépet szerezzenek be maguknak. Egy ilyen gépnek ára 15—20 frt között variál, mert igen díszesen állították ki; márványból van az alapja, szóval egy igen szép kis masina, csak az az egy hibája van, hogy abszolúte nem lehet használni. Ugy, hogy igen sok patikárust ismerek Magyarországon, mindeniknek az asztalán ott van az a fujkáló gép, de egyetlenegy patikust sem láttam életemben, a ki annak a gépnek segélyével fúvatta volna szét a papirtáskát, most is csak a szájukkal fújnak abba a papírzacskóba, a gép pedig ott van hiába és ha másnak nem, annak a gyárosnak volt haszna belőle, a ki a gépecskéket gyártotta. Mindenesetre jellemzi ez a gépecske is, hogy milyen indokolatlan, a mi viszonyainkhoz nem alkalmazott, ezekkel arányban nem álló szertelen túlzásokba megyünk a közegészségügyi rendszabályok terén. Ezen túlzások ellen óvakodni és a közegészségügynek helyes, arányos fejlesztését előmozdítani, azt hiszem, leghelyesebb iránya a belügyi kormányzatnak és mert hiszem és tudom, hogy különösen az igen t. belügyminiszter ur áz ilyen közkiadások terén nagy híve az okszerű takarékosságnak, hiszem azt is, hogy a mostani kormányzat alatt ilyen aránytalanságok nem fognak előfordulni. A közegészségügy területének egy másik része, a melyről szintén óhajtanék egy pár szót szólni, egy régen vajúdó és rendezésre váró ügy, a gyógyszertárak ügye. A gyógyszertárügy rendezését régóta igen sokfelől sürgetik Magyarországon. Hogy ezt az ügyet valamikép rendezni kell, azt kétségtelennek tartom, mert a gyógyszertári jogok adományozása körüli állapot egyenesen botrányos. Botrányos azért, — bár most már javult egy kissé a helyzet — mert ez az adományozási rendszer a gyógyszertárakat is odajuttatta, abba az odiózus kompániába, a melyben helyet foglalnak az italmérések, s közjégyzőségek. Azokkal együtt a gyógyszertárak is olyan dolgok voltak, a melyekkel a kormányok kényük-kedvük szerint bántak és jutalmaztak nekik tett szolgálatokat: . / Általában maga az, hogy egy gyógyszertári jogot valakinek ingyen odaajándékoznak, nagyon visszatetsző dolog, de különösen visszatetszővé teszi az, hogy "még ma is lehetséges és gyakorlatban van, hogy az ilyen odaajándékozott személyes gyógyszertári jogokát módjában áll-az május 16-án, szombaton. illető tulajdonosnak pénzért másokra átruházni. Igaz, hogy ezt bizonyos, a szabályokat megkerülő formákban teszik, de tényleg mégis gyakorlatban van és megtörténik akárhányszor, hogy valaki ma kap ingyen egy gyógyszertári jogot és egy esztendő múlva 10—20 — 30.000 forintért eladja másnak. Ez az, a mi a mai rendszert odiózussá teszi. Hogy ezen a rendszeren hogy kell segíteni, hogy teljesen szabad iparrá kell-e tenni a gyógyszerészetet megfelelő ellenőrzési rendszabályok mellett: hogy az ansziennitás alapján kell-e rendezni az adományozásokat; hogy egyszerűen pénzért kell-e a községek javára eladni a gyógyszertári jogokat; ezen kérdések felől nem akarok most ítéletet mondani; azt hiszem, hogy akár az. egyik, akár a másik utón helyesen és a közérdeknek megfelelőleg lehet rendezni a gyógyszertárak ügyét; csak egyet tudok határozottan: hogy a mai rendszer lehetetlen és azt fentartani nem szabad, mert az egyenesen botrányos és hogy a gyógyszertári engedélyek ügyét bármiképen, de föltétlenül és minél előbb rendezni kell. Méltóztassék megengedni, hogy a gyógyszertári ügygyei kapcsolatban még egy kérdésre kiterjeszkedjem, nevezetesen a közegészségügy terén űzött szédelgések kérdésére. Thaly Kálmán igen t. képviselőtársunk az ő nagyérdekű felszólalásában rámutatott olyan jövedelmi forrásokra, a melyeket a budapesti hévvizeknek megnyitása utján fel kell tárni, meg kell nyitni a közvagyon számára. Hát én rámutatok olyan jövedelmi forrásokra, a melyeket közérdekből el kell zárnunk azok elől, a kik ezen jövedelmi forrásokat igénybe veszik. Ez pedig azoknak a gyógyszerészeknek a jövedelmi forrása, a kik az ő nagy jövedelmüket hamis és tendencziózusan reklámozott gyógyszereknek jövedelméből szerzik . be. 8 hogy mit visznek véghez ezek a gyógyszerészek ezekkel az orvosságokkal, hogy milyen szörnyűséges reklámokkal hirdetik az orvosságukat, erre nézve mindenki tájékozást szerezhet magának, ha egy oly naptárt vesz a kezébe, a mely leginkább a nép embereinek kezén szokott forogni, és átnézi annak a naptárnak hirdetési részét. Igen sajátságos és mulattató dolgokra bukkanhat ezen hirdetések között az ember. Első sorban tapasztalhatjuk, hogy a magyar nép kezén forgó naptárak jóformán egyebet sem . hirdetnek ma már, mint orvosságokat. Tele vannak ezen naptárak hirdetési részei érzékeny történetekkel haldokló családapákról, betegségekkel agyonkinzott családokról, a kiknek minden baját a csodálatos módon oda jutott'életelixír gyökeresen meggyógyitja és a nyomorult, elkínzott familiából egyszerre boldog, egészséges famíliát csinál. Ezek az orvosságcsináló urak, a mi betegség csak képzelhető a világon, különösen a mi a szegény parasztembereket kínozni szokta, mind -szorgalmasan felsorolják és égre-