Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 341 választói jog alapján egybegyűlendő parlamentre. En teljesen megnyugodtam volna ebben, ha az igen tisztelt belügyminiszter ur az általános választói jogról szóló javaslat beterjesztésének időpontját nem jelezte volna oly homályos módon, ugy hogy csakugyan semmivel sem lettem tőle okosabb, mert még mindig nem tudom, milyen lesz az az általános választói jog, mik lesznek alapelvei és mikor lesz kegyes előterjeszteni a javaslatot. Azt, hogy a lakásuzsora kérdésében a t. pénzügyminiszter ur oly intézkedést fog tenni, hogy Budapesten hatezer munkás részére családi házak építtetnek vagy ezek építése elősegittetik, nagy köszönettel tudomásul veszem ; csak arra kérem a t. házat és a t. pénzügyminiszter urat, ne sokáig halaszsza ezen áldásos intézkedéseket, hanem a legsürgősebben tegye meg. Tiltakoznom kell még az ellen, mintha azt mondtam volna, hogy a t. belügyminiszter ur közvetlenül a földbirtokos urak befolyása alatt áll és azért oszlatta fel a földmunkások szakszervezeteit. Ezt én nem állítottam, hanem állítottam azt, hogy a közvetlenül ott levő hatósági közegek azok, a kik befolyásoltatják magukat a földbirtokosok valótlan, elfogult, gyűlölködő informácziói által és ezek azok, a kik helytelenül informálják a belügyminiszter urat; e helytelen informáczió alapján történik az, hogy az ország számos községében a földműves munkásoknak lehetetlen szervezted niök magasabb munkabér és tisztességesebb megélhetés kivivására. Ezek azok a tiszteletteljes észrevételek, a miket megtenni bátor voltam. Búza Barna képviselő ur az én személyemmel foglalkozván, gunykép emiitette azt, hogy igen szomorú sorsra juthattak már a protestánsok, ha nekem kell őket védenem. Kijelentem, hogy engem a protestánsok nem szólítottak fel, de mint képviselőnek jogom van bármilyen ügyet, a melyet szükségesnek tartok, itt a magyar képviselőház elé hozni. Csak azt sajnálom, hogy ha Búza Barna képviselő ur engem olyan kicsinynek tart ennek az ügynek képviseletére, a nagy Búza Barna miért nem vállalkozott arra, hogy ő képviselje és védelmezze meg a protestánsokat akkor, a mikor ilyen igaztalanul 625 református lelkészt fosztottak meg egyesülési szabadságától. Thaly Kálmán : Bizza azt csak ránk, kálvinistákra. Mezőfi Vilmos : Horváth József képviselő ur igen élvezetes előadásban azt óhajtotta bebizonyítani, hogy legyünk és legyek különösen én megelégedve azzal, hogy a gyülekezési és egyesülési jog nincs kodifikálva, és felolvasott egy nemrég megszavazott német birodalmi gyűlési törvényt az egyesülési és gyülekezési jog kodifikálásáról. Azt akarta vele bizonyítani, hogy a mi rendeleti utón való kormányzásunk a gyülekezés és egyesülés terén sokkal kedvezőbb, mint az egységes törvény. En ezt kétségbe vonom, mert még egy rossz törvényt is szivesebben látok, mint egy szabadjára eresztett hivatalnoki karnak az önkényeskedését, a mely szeszély, pillanatnyi behatás alapján dönt el nagy kérdéseket és elveket. Horváth t. képviselő ur azzal indokolta a szolgabíró uraknak rossz kedvét és ama gyengeségét, hogy ilyen hallatlan indokokkal tiltanak be gyűléseket, hogy őket boszantja, — és jogosan boszantja — hogy annyira alkalmatlankodnak náluk a minduntalan való gyűlésbejelentésekkel. Már bocsánatot kérek, igy szépíteni ezt a törvénytelen eljárást a magyar képviselőházból még sem volna szabad, mert az az egyetlen joga annak a népnek, hogy gyűléseket tartson, egyébként ő a szolgabírónak csak a büntető, sújtó kezét érzi. Hát akkor, a mikor jogát kéri tőle, nem szabad menteni a szolgabírót azzal, hogy rosszkedvű azért, mert folyton gyűléseket kérnek tőle, és hogy jogosult a rosszkedvének az a kifolyása, hogy megtiltja a gyűléseket. Különös dolog, hogy a t. képviselő urak akkor hivatkoznak a külföldre és Németországra, a mikor valami rossz rendszabályt akarnak indokolni. A mikor valami helyes, üdvös dologra kellene példakép hivatkozni, akkor nem méltóztatnak rá hivatkozni. Németország az egész világ előtt elismert rendőrállam, de még mindig kedvezőbb ott a gyülekezési és az egyesületi törvény is, a melyet fel méltóztatott olvasni, mint a mi állapotaink. Én teljesen meg volnék elégedve, ha Magyarországon oly gyülekezési törvényünk volna, mint az, a mely azt mondja, hogy bizonyos feltételek megtartása mellett meg kell engedni minden német állampolgárnak a gyűlések megtartását. Nálunk pedig ugy áll a dolog,'hogy bármennyire is megtartjuk a rendeletben megállapított feltételeket, egyszerűen a közigazgatási hatóságtól vagy a szolgabíró tetszésétől függ, hogy a gyűlés megtartását engedélyezi-e vagy sem. Azt mondja a t. belügyminiszter ux, hogy ne aspiráljak a választók előtt népszerűségre azzal, hogy e kérdéseket itt az ország szine elé hozom, hanem hogy közöljem vele egyenkint az eseteket, hogy orvosolhassa. Bár szerintem nem az a helyes dolog, hogy egyenkint foglalkozzunk e kérdésekkel, hanem, hogy egységesen, intézményekkel tegyük lehetetlenné e visszaéléseket és helytelenségeket, én mégis szívesen megköszönöm a t. belügyminiszter ur e kijelentését és meg is fogom tenni, hogy ugy a t. államtitkár urat, mint a belügyminiszter urat e kijelentés kapcsán folyton zaklatni fogom (Derültség.) az iránt, hogy az egyes népgyűlések betiltása körül felmerült visszaéléseket rögtön orvosolják. A baj csak az, igen tisztelt belügyminiszter ur, hogy rendesen az utolsóelőtti napon kapják meg a gyűlést betiltó határozatot és nem tudom, hogy akkor a t. belügyminiszter urat vagy a t. államtitkár urat hol találom meg a hivatalában és hogy eléjük tudok-e jutni ? Mindazonáltal köszönettel tudomásul veszem a miniszter ur kijelentését, bizom is abban, hogy szavának állani fog és meg fogja semmisíteni ezeket a gyűléseket indokolatlanul megtiltó határozatokat,