Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 335 benne a törvényben, hogy korlátlanul lehet gyülekezni, hanem ellenkezőleg a törvényben az van, hogy rendőrhatósági szempontból fenn van tartva a közigazgatási hatóságnak az a joga, hogy a törvény korlátai között megakadályozzanak minden olyan egyesülést és gyülekezést, a melyek az állampolgárok életére, vagy pedig a jogbiztonságra és a jogrendre nézve károsak. Kmety Károly: Természetes! Horváth József (marosujvári): Igen, természetes dolog, de akkor lényegileg semmi különbség nincs a között, vájjon rendeleti utón van-e biztosítva a velem született jog, vagy törvényben van-e letéve. Már most tovább megyek. A törvény a továbbiakban azt mondja ki, a mit nálunk a rendeletek mondanak M. Jelesül az 5. §. kimondja, hogy mindenki, a ki népgyűlést akar rendezni, vagy egyesületet akar alapítani, tartozik ezt az illetékes politikai hatóságnak bejelenteni. A bejelentést a politikai hatóság tartozik tudomásul venni, kivéve azokat az eseteket, melyeket a törvény megállapit. Hogy melyek ezek az esetek ? Felhivom a figyelmet a 12. §-ra, a mely a következőképen szól: (olvassa) : »Die Verhandlungen in öffentlichen Versammlungen sind in deutseher Sprache zu führen.« Azzal kezdődik tehát a dolog, hogy nem szabad semmiféle gyűlést tartani, a melyen nem az állam hivatalos nyelvén szónokolnak. Nálunk ellenben szabad gyűlésezni tótul, oláhul és egyáltalán mindenféle nyelven. Megjegyzem Mezőfi Vilmos t. képviselőtársamnak, hogy ez a törvény ElszászLotharingiára is kiterjed, (Felkiáltások: Posen!) Posenről nem beszélek, mert az jelentéktelenebb, de kiterjed Elszász-Lotharingiára is, a melynek egyes részeiben alig tud valaki németül. Kivételt képez e szabály alól a választási kampány ; a választás kiirása napjától a választás befejezéséig szabad az illető népfajok nyelvén is beszédeket tartani, de csakis akkor, ha a gyűlésen hatósági képviselő van jelen. A továbbiakban ugy intézkedik a törvény, hogy még ez a kivétel is csak a legközelebbi 20 esztendőre szól (olvassa) : »Auf die ersten zwanzig Jahre nach dem Inslebentreten dieses Gesetzes«. Húsz év múlva tehát mindenütt feltétlenül német nyelven kell gyűléseket tartani. Én azt hiszem, ez egymagában is elegendő bizonyíték arra, hogy azok a sérelmek, a melyeket itt Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam fel szokott hozni az egyesülési jog tekintetében . . . Hódy Gyula : Páratlan napokon ! Horváth József (marosujvári): Igen, páratlan napokon. (Derültség.) Mondom, azok a sérelmek, a melyeket felhozott és a melyek alapján a gyülekezési jog kodifikáczióját sürgette, nem igazoltak, mert a hol a törvény biztositja a gyülekezési jogot, ott sem külömb a helyzet, sőt ellenkezőleg, még sokkal szigorúbb. Ezenkívül azonban ez a törvény nem engedi meg azt, hogy derüre-borura mindenféle ember résztvegyen a gyűléseken. Kimondja pl, hogy 19-ik életévüket be nem töltött egyének semmiféle nyilvános gyűléseken részt nem vehetnek és nem kevesebb mint 300 márka pénzbírság, a mely fogházbüntetésre változtatható át, róható azokra, a kik a szabály ellen vétenek. Ezek után azt hiszem, hogy az egyesülési és gyülekezési jog terén felmerült jaanaszok egyrészt legteljesebb mértékben jogosulatlanok, másfelől pedig, hogy ha ezen a téren valamit tenni kellene, akkor nem a kodifikálás volna a feladat, hanem egészen más, t. i. az egyesülési és gyülekezési jog felebbviteli fórumát át kellene tenni a közigazgatási bírósághoz, a független, szabad bírósághoz. Azonban, megvallom őszintén, ezt a dolgot mai politikai viszonyaink közt még eléggé megérettnek nem tartom, és ezért nem is kérem, nem is sürgetem. Ezek után beszédemet, a melyet különben nem volt szándékom hosszura nyújtani, befejezem azzal a kijelentéssel, hogy annál a bizalomnál fogva, a melylyel a belügyminiszter ur iránt viseltetem, költségvetését általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Raisz Aladár jegyző: Vlád Aurél/ (Felkiáltások : Nincs itt !) Elnök: Nincs itt. Szólásra senki sincs följegyezve; ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A belügyminiszter ur kivan szólam. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház ! Parlamenti szokás szerint a miniszter a vita végén összegezi a vita anyagát és megteszi megjegyzéseit az összes felvetett kérdésekkel szemben. Ezt a szokást most betartani egy kicsit nehéz lesz, mert ez a vita ugy széjjelfolyt, mint az eső egy lapos réten meder nélkül, mindenféle irányokban. Ha tehát felszólalásom nem lesz egy organikus egység, kérek a t. képviselőháztól bocsánatot; nem bennem lesz a hiba, hanem maga a tárgyalás olyan széjjelfolyó volt, hogy kénytelen leszek igen különböző kérdésekkel, mintegy mozaikszerűleg, foglalkozni és mindazokkal a felvetett eszmékkel szemben, lehető rövidséggel álláspontomat kifejteni. (Halljuk I Halljuk !) Az első kérdés, a mely itt felvetődött, és a mely — sajnos — olyan nagy helyet foglal el ma a képviselőház vitáiban : a nemzetiségi kérdés. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel a kérdéssel ma tüzetesebben foglalkozni nem kívánok. Már többször volt alkalmam álláspontomot kifejteni, és félek tőle, hogy igen gyakran lesz alkalmam arra visszatérni. Folyton és folyton halljuk itt ezt a szerencsétlen nemzetiségi kérdést fejtegetni, kevés haszonnal az ügyre nézve. (Igaz ! ügy van! a jobb- és baloldalon.) A mostani vitában olyan erősen képviselte a magyar álláspontot Fenyvesi t. képviselőtársam és olyan gyengén képviselték a nemzetiségi álláspontot, hogy igen röviden, pár megjegyzéssel vélek végezhetni e kérdéssel. Lukács t. képviselő ur azt mondotta, hogy mi egészen elhibázzuk a politikánkat, midőn az