Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-313
28 313. országos ülés 1908 április 50-án, csütörtökön. szavazom meg azon oknál fogva sem, mert az házszabályainkba ütközik. Méltóztassanak utánanézni, mindenütt vannak határozmányok a fizetésre vonatkozólag, csak az alelnököknél nem. »Nem szavazom meg, mert büszke vagyok rá« . . . (Zaj. Halljiűc! Halljuk!) . . . »és akarom, hogy továbbra is utalhassunk arra, hogy találkoznak férfiak, a kik talán megszaporodott munkakörrel is egy fényes állást az állás miatt és nem a mellékjövedelmek miatt becsülnek meg.« Farkasházy Zsigmond : Nagyon szép, nagyon helyes! Bozóky Árpád: És akkor is helyeslés volt a szélsőbal oldalon. (Derültség balról) Rakovszky képviselő ur igy folytatja (olvassa): »Ezáltal sokkal nagyobb fényt fogunk árasztani az alelnökök állására, mintha őket tiszteletdíjban részesítjük, a mely semmiesetre sincs arányban sem azzal a fénynyel, a melyet ott ki tud fejteni egy kötelességtudó alelnök, sem azon csekély időveszteséggel, a melylyel az alelnöki állás betöltése jár.« És még ide van iktatva, hogy »Ugy van! a szélsőbaloldalon«. (Derültséf/ balról.) T. képviselőház ! A függetlenségi és 48-as párt képviseletében Mezőssy Béla képviselőtársam ugyancsak akkor, 1904 Julius 22-én a következőket mondta. Ez a beszéd nagyon rövid és igen érdekes. (Olvassa): »T. képviselőház! Tisztán és kizárólag a gazdasági bizottság jelentésének egy tóteléhez kívánok szólni, miután a többi kérdések már a pénzügyi bizottságban részletesen meg lettek vitatva. Ez a tétel az alelnöki fizetés kérdése.* Tehát Mezőssy Béla is fizetésnek mondotta. (Olvassa): »Egészen röviden kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni, annyival inkább, mert előttem szóló t. képviselőtársam, Rakovszky István, helyesen sorolta elő azon indokokat, a melyek alapján odakonkludál, hogy a mi felfogásunk szerint nincs értelme annak, hogy két ilyen kiválóan jól fizetett állás statuáltassék. Én az általa felhozott indokokhoz csak azt az egyet kívánom hozzátenni, hogy eltekintve attól, hogy a mi büdzsénkben a személyi kiadások ijesztő mérvben emelkednek, különösen nem látom indokoltnak azt, hogy az alelnöki állás, a mely az én szememben nobile officium, dignitás, bő javadalmazással láttassék el. Megmondom, hogy miért. Én előttem (ti £1 lényeges, hogy a ház alelnökei a lehetőségig erkölcsileg függetlenek legyenek a kormánytól, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert csakis egy olyan alelnöki kar, a mely teljes függetlenségét képes megőrizni a kormánynyal szemben, biztosithatja a házszabályok jogát és a mi tanácskozási szabadságunkat.« És most, t. képviselőház, egy igen érdekes kijelentés következik. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Mezőssy Béla (olvassa): »Mindannyian emberek vagyunk, t. képviselőház.« Beck Lajos: Ez igazán roppant érdekes ! (Élénk derültség.) Bozóky Árpád (olvassa): »Hogyha mi egy jó, javadalmas állásba jutunk, jöhetnek olyan viszonyok, a midőn egyéni meggyőződésünk és elhatározásunk a kormány akaratával összeütközésbe jő, és ekkor sokkal nehezebb lesz odahagyni állásunkat, mint hogyha csak nobile officiumimk, dignitásunk van, melyet minden ember bármely pillanatban szívesen áldoz fel a maga meggyőződéseért.« Tehát, t. képviselőház, a jó javadalmazással biró állást nem szívesen áldozzuk fel a meggyőződésünknek, azonban a nobile officiumot bármely pillanatban szívesen feláldozzuk. Eltekintve ettől az utolsó mondattól, ugy a 48-as párt, mint a néppárt szónokának szavait elejétől végig aláírom ós remélem, hogy ugy a néppárt, mint a függetlenségi párt most is aláírja azt, ugy mint a hogy 1904-ben aláirta, mert hiszen ugy a kormány, mint a kormánypárti sajtó azt hirdeti, hogy azáltal, hogy a koaliczió kormányra jutott, nemcsak személyváltozás, de rendszerváltozás is történt. Ha tehát 1904-ben házszabályellenes és indokolatlan volt az alelnöki tiszteletdijak felemelése, akkor házszabályellenes és indokolatlan ma is. (Mozgás balfelöl.) Ennélfogva bátor vagyok remélni azt, hogy a képviselőház el fogja határozni, hogy inditványom érdemleges tárgyalására az engedélyt megadja, Annál is inkább remélem ezt, mert igy legalább módja lesz ugy a néppártnak, mint a 48-as kormánypártnak is arra, hogy ha időközben megváltozott a véleményük, azt megindokolhassák. (Mozgás a baloldalon.) Alkalma lesz Rakovszky István és Mezőssy Béla képviselő uraknak, valamint Zboray Miklós képviselő urnak is arra, hogy ha időközben megváltoztatták álláspontjukat, kifejthessék indokukat, hogy állják-e ugyanazt ma is, amit akkor mondtak és ha nem állják, miért nem állják. Ezek alapján kérem, méltóztassék elhatározni, hogy indítványom érdemleges tárgyalására a ház határnapot tüz ki. (Helyeslések balfelöl.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások : Éljen Kossuth!) Tisztelettel kérem a házat, hogy a most elhangzott indítványt se méltóztassék napirendre tűzni. Ámbár az alelnök urak ki is nyillatkoztatták, — és ha nem is nyillatkoztatták volna is ki előttem, akkor is tudnám, — hogy ők akkor is teljes készséggel teljesítenék (Ugy van! bal)elől.) azokat a nehéz funkcziókat, a melyekre a ház megbízása következtében vállalkoztak, ha nem lennének honorálva, mindazonáltal azt hiszem, hogy helyes dolog az, hogy ők honoráltassanak. (Élénk helyeslés.) Hozzáteszem azt is, hogy nekem egyénileg abban az időben is, a melyre a t. képviselő ur beszéde vonatkozott, az volt a