Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

ä26. országos ülés 1908 mert a főváros oly fokozott feladatoknak megoldására van hivatva, melyek megoldása tulajdonképen az állam hivatása volna. Az állam által reá ruházott hatáskörben a fővárosnak annyi rengeteg a kiadása, másrészt a főváros jövedelemszerzési módja annyira korlátok közé van szorítva, hogy egészen természetesen és logikusan be kellett következnie annak a helyzetnek, a melyben ma a főváros van, hogy a legnagyobb erőlködés mellett sem képes háztartásának egyensúlyát megtartani. Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár példával igazoljam azt, mennyire igaz az általam hangoztatott tétel, és kimutassam ezt egy pár számadattal a főváros budgetjéből. A főváros 1908-ik évi budgetje 52,134.651 korona. Méltóztatnak látni, hogy egy kis országnak a budgetje nem olyan nagy, nem olyan terjedelmes a mennyiségre nézve, mint a fővárosé. A főváros csak a népiskolákra költ 6,389.000 koronát; azután következnek az oly iskolák, a melyeknek felállitása és fentartása az állam feladatát képezné, a mely iskolák fentartásáról egyéb vidékeken, minden többi városban rendszerint az állam gondoskodik. Ezen polgári iskolák, reáliskolák, felsőbb kereskedelmi iskolák, nőiskolák, iparrajziskolák, háztartási és gazdasági iskolák — az elemi iskolákra költött 6,389.000 koronával együtt — évenkint a főváros budgetjét több mint 10 millió koronával terhelik meg. Ezt egyrészről panaszképen mondom, de másrészről, mint fővárosi polgárnak talán dicsekednem is szabad ezzel, mert nem hiszem, hogy volna még olyan város, vagy állam ezen a kontinensen, a mely évi büdzséjének ötödrészét kulturális czélokra forditaná. A főváros az ő 52 milliós évi büdzséjének ötödrészét — több mint 10 millió koronát — kulturális czélokra fordítja. Uí.i Ezek azonban csak az iskolák, de ezeken kívül vannak még egyéb kulturális czélok is, a melyekre igen sokat költ a főváros. így pl. a kegyuraság a fővárosnak évenként körülbelül egy millió koronájába kerül. Az árvaházak több mint 200.000 koronába, a Budapesten székelő közművelődési testületek segélyezése 100.000 koronába, a Budapesten levő jótékony intézetek segélyezése 400.000 koronába kerül, ugy hogy megállapíthatom azt, hogy a főváros költségvetésének igen jelentékeny és perczentek tekintetében sehol másutt meg nem található részét kulturális czélokra fordítja. Ez is egyik oka annak, hogy a főváros háztartása a fővárosi polgárok legnagyobb megterheltetése mellett is elvesztette egyensúlyát. Egyik további oka ennek, hogy aránytalanul nagyok azok a költségei, a melyek az állam által reáruházott hatáskör ellátásából merülnek fel. Erre nézve is méltóztassanak pár adatot meghallgatni, így pl. az államrendőrség ma, a mikor a kormány ennek tehertételét már csökkentette, 800.000 koronájába kerül évenként a fővárosnak, az állami anyakönyvi hivatalok fentartása 208.000 koronába, az ujonczozás és a katonabeszállásolással járó költségek 693.000 korona, az adóhivatal és május 16-án, szombalon. 327 1 az adópénztár kezelése 1,024.000 korona kiadással járt. Ilyen körülmények között sürgős szüksége jelentkezett annak, hogy a képviselőház komolyan és behatóan foglalkozzék a főváros anyagi viszonyainak rendezésével. Elismeréssel vagyok kénytelen adózni a t. kormánynak, hogy ez irányban mindenesetre jelét mutatta a főváros iránti jóindulatának azzal, hogy elkészítette a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot, a mely egyszer már a képviselőház előtt is volt, de most nélkülözzük azt, pedig igazán a legégetőbb és a legsürgősebb feladat volna, hogy a képviselőház ezzel a javaslattal is foglalkozzék, és ennek elfogadásával a főváros terheit valamivel csökkentse. De nagy szüksége van a fővárosnak arra is, hogy eddig előle elzárt jövedelmi források maijának meg. Mert itt is csak az a helyzet, a mi egyébként minden város igazgatásában és körülbelül az állam igazgatásában is előfordul, hogy a rengeteg terheit ennek a fővárosnak, a melyele évenként több, mint 50 millió koronát tesznek ki, tulaj donképen a teherviselési képesség tekintetében kisebb erővel rendelkező nagy tömegek viselik. A mi háztartásunk és az állami, valamint más városi háztartás is olyan, hogy a terhek nagyobb része nem azoknak vállain nyugszik, a kik azokat könnyű szerrel képesek elviselni, hanem azon tömegekén, a melyek azt csekélyebb mértékben tehetik. Ez pedig azért van, mert a fővárosnál is a kiadások fedezésére szükséges j övedélmeknek kisebbik része az, a mely egyenes adó alapján folyik be a város kasszájába, a nagyobb rész közvetett adó alapján. Ez pedig, azt hiszem, nem egészséges és nem helyes financz-politika. Ennek az ál Utasomnak igazolására méltóztassék figyelembe venni, hogy a főváros egyévi költségvetésében az állami egyenes adó után fizetett, most már felemelt községi pótlék csak 8.200.000 koronát tesz ki, ellenben annak bizonyságául, hogy a nagytömegek viselik ezen fővárosi terheket, méltóztassék figyelembe venni, hogy a házbérkraj czár czimén 5'4 millió, fogyasztási adó pótlék czimén 4 millió, italmérési jövedék czimén egy és fél millió, fővárosi vámok czimén •— a mi a fogyasztókra lesz háritva — körülbelül öt millió jövedelme van a fővárosnak, szóval a fogyasztási czikkek megadóztatásából befolyt jövedelem az, a mely túlnyomó részben a főváros szükségleteinek fedezésére szolgál. És ha a főváros polgárai már az adózásnál ilyen erősen meg vannak terhelve, akkor még kritikusabbá teszi helyzetüket az, hogy egész Európában Budapest ugy az élelmiszerek, mint a lakások tekintetében a legdrágább város. (Helyeslések a középen.) Szinte érthetetlen, t. ház, az az igazság, a melyet megezáfolni nem lehet, hogy egy agrárállamban mint Magyarország, Budapesten drágább legyen a hus, mint Bécsben, Londonban, vagy Parisban. Mezőfi Vilmos : Ez tényleg igy áll! Pető Sándor : Csakhogy a főváros közgyűlése, a mely ezen kérdésnek szanálására a kormánynak