Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

308 32í. országos ülés 1908 május 15-én, pénteken. félrevezetésére, a mint ez, sajnos, többször meg is történt. Ezt a tájékozatlanságot használta fel annak idején a minisztériumnak egyik kiküldöttje, a ki azért ment le Fiumébe, hogy a várossal bizonyos közigazgatási reformok kérdésében tárgyaljon. Mivel azonban feladatát oly balul végezte, hogy a kormányt és annak elnökét is alaposan kompromittálta, visszautazván Budapestre, felsülésének elpalástolása végett, Budapesten olyan heves hajszát inditott a város és annak intézményei ellen, hogy azt alávalónak minősítem nagyon is enyhe dolog. Nem fogom ismételni azokat a rágalmakat és piszkolódásokat, a melyekkel annak idején a miniszteri kiküldött illette Fiume városát és annak intézményeit, mert ezekkel annak idején a t. házban foglalkozott igen t. barátom, gróf Batthyány Tivadar, Fiume városának volt érdemes képviselője és ő a képviselőház előtt bebizonyította azon vádaknak valótlanságát és megvilágította azon eljárás minőségét. De azóta a fővárosi sajtónak hiszékenységével és túlzott előzékenységével való visszaélés által, ugyanezt a módszert használták ki azon kormányzók is, a kiknek vaskos botlásaik elpalástolására és pozicziójuk momentán megmentésére nem maradt más mód és ut hátra, mint az, hogy a sajtót és a közvéleményt a fiumei eseményekről és a fiumei emberekről hamisan informálják és ez által a felelősséget másokra hárítsák. Ilyen visszaélés a lapok hiszékenységével és jóhiszemű előzékenységével bizonyára nem lett volna lehetséges, hogyha a lapok, illetve a nagy közvélemény jobban lett volna informálva a fiumei dolgok felől, vagy legalább is hogyha a lapoknak Fiúméban megbízható informálóik lettek volna. Hogy a sajtóval űzött eme visszaélések sajnálatos következményeivel foglalkozzam, elég lesz felemlítenem azt, hogy az egész magyar közvélemény felzúdult Fiume ellen, a melyet addig Magyarország városai között a leghazafiasabbnak ismert mindenki. Ámde más oldalról a fiumeiekben is haragot és megbotránkozást keltett ezen eljárás. A fiumeiek eleinte erélyes, de hiábavaló tiltakozásukkal fejezték ki ezen való megbotránkozásukat, a mely azután lassanként a kormány és a vezető férfiak iránti csalódásnak, bizalmatlanságnak és kedvetlenségnek adott helyet, a mi magától értetődőleg nagyon hozzájárult a Fiúméban lakó magyar és olasz nép közötti balga ellenségeskedés növeléséhez, a melyet az akkori kormányzók rövidlátó politikájukkal elejétől fogva provokáltak az által, hogy politikájuk támogatására az állami hivatalnokokat és az államilag szubvenczionált társaságok alkalmazottait az olaszok ellen hajszolták és ingerelték. Sokáig tartana, ha rátérvén mindazon viszontagságokra, a melyekben Fiúménak a legutolsó tíz év alatt inkább a fiumei helyi kormányok, mint a központi kormányok jóvoltából, bő része volt, elmondanám, mennyi visszaélést, mennyi tévedést, mennyi baklövést és memryi üldözést követtek el Magyarország és a magyar állameszme nevében abban a távoli és elszigetelt városban. Azonban legyen elég azt mondanom, hogy fáj dalommal és bánattal teljes esztendők voltak azok a fiumeiekre nézve, a kik abban a politikában, abban az ellenségeskedésben, a helyi kormányoknakbaklövéseiben, egyáltalában a Deák és Andrássy által megállapított politikának megváltoztatásában csak azt látták, hogy a fiumeiek évszázados áldozatkészsége s a helyes magyar politika által elért czélok és eredmények semmisülnek meg. Látták, t. i. hogy lazul és tönkretétetik az az egyetértés, az a vonzalom, az a barátság a fiumeiek és a magyarok közt, a mely az egyetlen erős védőeszköz volt a horvátoknak mindig lappangó ellentétes törekvéseivel szemben. Látták azt, hogy abban a rendszerben, a melyet akkor inauguráltak a magyarságnak, a magyar államnyelvnek, vagy akármely magyar érdeknek győzelmét, vagy ha'sznát nem szolgálták, hanem hogy az csakis ugy az olaszoknak, mint a magyarságnak kárára és rovására, a közös eUenfélnek, a horvátoknak gazdasági és politikai gyarapodását mozditotta elő. (Igaz! jobbfelől.) Eme támogatás addig ment, t. ház, p. o. Rosner Ervin báró kormányzósága alatt, illetve maga Rosner Ervin báró annyira támogatta a horvátokat az olaszok rovására, hogy a horvátokat abba az aulába is behozta, a hova addig be nem léphettek : a Rappresentanzába ! . . . Nagy György: A magyarokat kellene oda bevinni! Zanella Richárd : Mikor Rosner Ervin ezen politikát követte, akkor mi, az autonomista párt, felajánlottuk, hogy magunk részéről kérünk magyar képviselőket a Rappresentanzába, de természetesen egy feltételt kötöttünk ki: nevezetesen azt, hogy a mint olasz állami vagy városi tisztviselőket a Rappresentanzába nem jelölünk, ugy magyar állami tisztviselők se legyenek jelölhetők. Ez az inkompatibilitási szempontból kifolyólag történt és felajánlottunk tagokul magyar önálló kereskedőket. A mig Rosner bennünket azzal áltatott, hogy ezt elfogadja és meg is köszönte, sőt a kormányzóhelyettest is megbizta, hogy köszönetét fejezze ki az autonomista-pártnak, addig titokban tárgyalt a horvátokkal és behozta a horvátokat a Rappresentanzába. Nagy György: Ez nagy bün volt! Zanella Richárd : 190L év deczember 13-ikát, a koaliczió megalakulása napját, a fiumeiek mint egy jobb jövő hajnalhasadását üdvözölték. Fiume az ország azon városai között volt, a melyek legelső sorban léptek az egyesült ellenzék lobogója alá, a melyhez mindvégig hűek is maradtak. Azon alkalommal csekélységem újra kibontotta a hagyományos fiumei magyar politika zászlóját, és felhívást intéztem a fiumei magyarsághoz, hogy hagyjanak fél a szabadelvüpárti, balsikerü politikának támogatásával, a mely odáig