Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-313
313. országos ülés 1908 á i gyaláshoz közreműködésünkkel hozzájáruljunk. (Zaji Önök mindenesetre azt fogják mondani, hogy nem volt indokolt a fellépésünk, nem volt indokolt a tiltakozásunk az elnök eljárása ellen, azért bátor leszek teljes bizalmatlanságunk indokolása czéljából egyszerűen felolvasni a gyorsírói jegyzeteknek azt a részét, a mely ezen ügyre vonatkozik. Mindenekelőtt az akkor elnöklő Rakovszky István képviselőházi alelnök ur megvonta a szót Petrovics István képviselő úrtól a közben. miközben indítványát olvasta. A naplónak vonatkozó része a következő: (olvassa):»Tizenharmadik indítványom következőleg szól: indítványozom, hogy a Nagy Emilféle 723. indítvány Elnök: A szót megvonom !« Tehát kétségtelen, hogy az elnök indítványtétel közben vonta meg a szót a szónoktól. Talán azt az ellenérvet is lehetne felhozni, hogy félreértés volt a dologban. Nem, t. ház; fel fogom olvasni a naplónak előtte való részét, a melyből igenis kitűnik, hogy Rakovszky István elnöklő alelnök úr teljesen tisztában volt azzal, hogy Petrovics képviselőtársam indítványokat adott be. T. i. három bekezdéssel előbb a következő párbeszéd folyt le Petrovics István képviselőtársam és az elnöklő alelnök között. Petrovics István azt mondja (olvassa): »Nyolczadik indítványom következőleg szól: azon esetre, ha a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány « Erre az elnök azt mondja (olvassa): »A házszabályok azt mondják, hogy beszédet olvasni tilos. Ha a képviselő ur folytatja beszédének olvasását, akkor meg fogom tőle vonni a szót. Petrovics István: Csak ugy látszik, hogy olvasom beszédemet, mert én indítványaimat olvasom fel. Elnök: Tessék folytatni beszédét. Petrovics István: Azon esetre, ha a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány II. részének ötödik mondata ki nem hagyatnék .... Elnök : Ez nem indítvány, a mit most olvas a kéjmselő ur. Petrovics István: Csak ilyen formában van megszerkesztve; ez feltételes, esetleges indítvány. Elnök : Ertem, értem a czélzatot és ón mindjárt meg fogom vonni a szót « Erre Petrovics István elolvasni akarta az indítványt, miközben az elnök ur megvonta a szót. (Felkiáltások: Nagyon helyesen történt.) De a midőn Petrovics Istvántól megvonta a szót az elnök ur, én rögtön, mielőtt más valaki szólásra fel lett volna híva a házszabályokhoz kértem szót. Egy hang (a baloldalon): Mint rendesen! (Zaj.) Maniu Gyula : Rakovszky alelnök ur azonban nem adta meg a szót a következő indokolással. (Felkiáltások a baloldalon: Jól tette! Nagyon helyesen tette!) Én a napló szerint a következőket mondtam (olvassa): »A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Ivánka Milán KÉPVH. KAPLÓ. 1906 1911. XVIII. KÖTET. >rilis 30-án, csütörtökön. 25 következik szólásra, a ki fel van irva, azután lehet a házszabályokhoz szólni.« (Felkiáltások a baloldalon : Nagyon helyesen tette I Jól tette!) Itt van a hivatalos gyorsírói feljegyzés a kezemben, de eltekintve ettől, egész biztosan tudom és emlékszem reá. hogy a jegyző nem hivta fel a szónokot. Ámde ez csak kicsiny dolog és csak jellemzésképen hoztam fel. Azonban nem kicsiny dolog és a legnagyobb mértékben jellemző az akkor elnöklő alelnök ur eljárására a következő eset, amely Ivánka Milán képviselő ur felszólalása végén történt. Ivánka Milán képviselő ur (Folytonos zaj.) felszólalása során idézte a Nagy Emil-féle indítványt és szóról szóra a következőket mondotta (olvassa): »A Nagy Emil-féle indítvány ugyanis azt mondja, stb. stb. egyszerű száz tag kívánatára stb. Elnök: A szónoktól megvonom a szót.« Tehát t. ház ... . Markos Gyula: Nem szólott a tárgyhoz. (Zaj.) Maniu Gyula: Kérem, épen a Nagy Emilféle indítványt olvasta abból a czélból, hogy azzal szemben a saját felfogását megindokolja. (Felkiáltások a jobboldalon: Ha az időt lopja!) Addig egyszer sem olvasott fel semmit. Tehát kétségtelen, hogy az elnök nyilván azt a czélt tartván szem előtt, hogy mielőbb végezzen a szónokok sorával (Felkiáltások a baloldalon: Helyesen tette!) Egy hang: (jobbfelöl.) Éljen Rakovszky! Maniu Gyula: . . . . a nélkül, hogy tudta volna mit mond az illető kéjmselő, letelvén az az idő, a melyet a t. elnök ur az egyes szónokok beszédének szánt, egyszerűen elvonta tőle a szót, de oly szerencsétlenül, hogy épen akkor vonta meg azt, a mikor a tárgyalás alatt lévő indítványnak, a saját beszédének megindokolása czéljából, egyik passzusát idézte. (Felkiáltások balfelöl: Elég volt már. Üljön le!) Abból a czélból, hogy meggyőzzem a t. házat arról, hogy a házszabályok az elnökség részéről tényleg a legzsarnokabb módon kezeltettek, szíveskedjenek meghallgatni azt az esetet, a mely világot vet arra, hogy a t. alelnök urnak, mikor az elnöki székbe ült, nem az lebegett a szemei előtt, hogy a képviselők itt gondolataikat kifejthessék, hogy meggyőzhessük egymást, (Felkiáltások a baloldalén: Rendre!) hanem, hogy a vitának mihamarább véget vessen, ha mindjárt erőszakkal is, mert ugy látszik érezte, hogy azon érvek ellen, a melyeket mi felhoztunk, semmit sem tudnak felhozni a másik oldalon. (Folytonos zaj.) Hodzsa Milán képviselő ur, akkor, a midőn látta azt, hogy ebben a képviselőházban azon javaslat tárgyalásánál teljesen ki van zárva, hogy a javaslatot ellenző egyik vagy másik képviselő gondolatait szabadon kifejthesse, még pedig a házszabály korlátai között megállajDÍtott módon, és a midőn mindannyian láttuk azt a lelki nyomást és erőszakot, a melyet az elnök ur eljárásával velünk szem4
