Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

296 3M. országos ülés 1908 május í5-én, pénteken. magával hozza, oda vezetett, hogy az állami adórendszerben foglalt igazságtalanságok sokkal fokozottabb és katványozottabb mértékben érvé­nyesülnek a községekben és a törvényhatósá­gokban. Vannak Magyarországon községek, a hol 140 — 150 százalékos pótadóval küzd a lakos­ság és ezzel szemben vannak olyan szerencsés helyzetű községeink, a melyekben a pótadó vagy egészen ismeretlen, vagy csak minimális mérté­ket ért el. Kérdem, t. ház: nem kigúnyolása-e a közteherviselés egyenlősége elvének ? Az állam lefoglalta a saját maga részére azokat a jöve­delmeket és bevételeket is, a melyek természetük szerint a községeknek, illetőleg az önkormány­zati testületeknek képeznék megfelelő bevételeit. Az állam e nyomorúságos helyzet előidé­zésében valósággal bűnös és nehogy községeink, különösen pedig városaink a vagyoni csődbe jussanak, az államnak kötelessége, hogy sürgő­sen segitségükre menjen, legelőször városaink­nak, mert különben képtelenek lesznek azon nemzeti kulturális feladataik teljesítésére, a me­lyekre hivatvák. És nagy vakság volna, ha po­litikusaink, államférfiaink, a kik a nemzet jö­vendőjével törődnek és ezt annyira szivükön viselik, ezt az igazságot fel nem ismernék. Ma­gyarországon a városok viszik a kultúrát min­denekelőtt előre, (Igaz! Ugy van!) Magyar­országon a városok az oszlopai a nemzeti esz­mének, a nemzeti nyelv terjesztésének és ennél­fogva megkívánhatják, hogy ezen nemzeti nagy munkájukban ne váljanak vagyonikig képtele­nekké és a törvényhozás ne nézze összetett ke­zekkel, hogy miképen mennek tönkre terheik súlya alatt. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslét;.) A segités módjáról sokat beszélnek. Nem akarok e tekintetben tanácscsal szolgálni a t. kormánynak . . . Halász Lajos : A fogyasztási adók átenge­désével részben segíteni lehetne rajtuk. Kmety Károly: ... de annyit mondhatok, hogy nem tartom épen szerencsés gondolatnak azt a segítési módot, hogy a fogyasztási adók, a bor- és húsfogyasztás! adó engedtessék át a községeknek. Nem tartom ezt helyesnek azért, mert sem a borfogyasztási adót, sem pedig a husfogyasztási adót nem szeretném örökké vagy nagycn soká fennállónak látni Magyarországon. Ha valamikor abban a helyzetben leszünk, hogy adóinkat redukálhatjuk, akkor ezeken kell kez­deni, sőt szocziális és közegészségügyi szem­pontok már ma is egyenesen intenek arra, hogy ezen két adónak terhét necsak ne emeljük to­vább, de lehetőleg enyhítsük. És e tekintetben némi reményekre nyújtott is nekünk kilátást már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkal­mával az igen t, pénzügyminiszter ur. Már most, t. ház, azokat az adókat enged­jük át a városoknak, a melyek legodiózusabb természetű adók, a melyek tekintetében nagy nemzeti követelmények, közgazdasági és köz­egészségügyi követelmények az adóteher csök­kentését kívánják? Ezért tehát, de másrészt azért is, mert a bor- és husfogyasztási adók átengedésével nem hiszem, hogy arányosan egyenlő segítség nyújtatnék a városoknak, ezen módját a segítségnek nem fogadhatom el, leg­alább nem fogadhatom el olyan egyedülinek, a mit nem kellene valami más módon, más se­gélyezéssel is kipótolni. Halász Lajos t. barátom a városok önkor­mányzatának tehermentesítéséről beszélt. Sür­gette azt és ezen sürgető nézeteinek kifejezése közben két olyan elvet fejtett ki, a melyhez részemről nem tudnék hozzájárulni. Nem először ugy, mint a függetlenségi párt tagja és nem tudnék hozzájárulni másodszor ugy sem, mint liberális felfogású egyén. T. i. ő az államosítást, a rendőrség államosítását egyik tehermentesí­tési mód gyanánt ajánlotta felszólalásában. Halász Lajos : Ugy van ! Olay Lajos: Ebben igaza volt! Kmety Károly: Hát, t. ház, én azt hiszem, az államosításnak befellegzett. (Felkiáltások a baloldalon: Nem egészen!) Olay Lajos: Miért? Halász Lajos: A rendőrkapitányok úgyis kinevezett közegek! Kmety Károly: Én, t. ház, abban a nézet­ben vagyok, hogy a legeslegmagasabb állami érdek, a legeslegnagyobb nemzeti érdek nem engedi meg, hogy mi az államosításokat tovább folytassuk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondások.) Olay Lajos: A rendőrség kivétel! Hammersberg László: Nem kivétel. Hátha Krístóffy kezében van ? (Zaj. Elnök csenget.) Kmety Károly: Hogy mi a közhatalomból mindig és fokozatosabban nagyobb részt a ki­rályi-, a központi kormányhatalomnak engedjük át ós az önkormányzatot az igazi hatósági jo­goktól tökéletesen megfoszszuk . . . Halász Lajos: De van nem magyar önkor­mányzat is! Kmety Károly : ... ez a legszerencsétlenebb nemzeti politika volna mindaddig, a mig nekünk itt a központban, állami életünk egészében tö­kéletes biztosítékaink nincsenek arra nézve, hogy hasonló támadások, mint a legközelebbi alkotmányválság idejében, a magyar állam alkot­mányossága ellen elkövettetni nem fognak. Olay Lajos: Az más dolog! A kormány addig nem ur a házban, mig ez meg nincs! Kmety Károly: A rendőrség államosítása nem is szükséges a végből, hogy a rendőrségnél mutatkozó hiányok és bajok megszüntessenek. A lényeg az, hogy az egész országban a városi rendőrség fegyveres ereje egyöntetüleg és meg­felelőleg szerveztessék. Halász Lajos : Czivilizáltassanak ! Kmety Károly: De hogy a rendőrhatóság maga is elvonassék a várostól, ez következeié-

Next

/
Oldalképek
Tartalom