Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-323
323. országos ülés 1908 május íh-én, csütörtökön. 231 a ki nyerstermékekkel foglalkozik, métermázsánkint körülbelül 2 korona diííerencziát tesz ki az, ha az árut Budapestre, a központba akarja felszállítani. Én azt hiszem, hogy a t. kormány meg fogja találni a helyes utat arra nézve, hogy ezen a téren is segitsen az állapotokon. Egy más kérdésről is kívánok ezzel kapcsolatban megemlékezni. Nevezetesen már múlt évi júniusban kérvényt adtam be a képviselőházhoz, a melyben azt kértem, hogy az oly nagy politikai és közgazdasági jelentőséggel biró erdélyi Érczhegység a kormány által építendő vasúttal hálóztassék be. E kérvény a mai napig sem volt tárgyalva, pedig merem állitani, hogy alig van az országban olyan fontos pont, mint az erdélyi Erczhegység. Tordából kiindulva Brádig, csatlakozva az arad-csanádi vasúthoz, ki kellene építeni ezt a vonalat, mert ott 2—300.000 ember lakik, a kik a kultúra ezen eszközétől meg vannak fosztva. Ez a vidék hol legkönnyebb embereket, osztályokat, felekezeteket félrevezetni. Hiszen tudjuk, az Érczhegység volt a főfészke a Hóra és Kloska-féle lázadásnak, az Érczhegység volt Janku tanyája, mert nem lehetett megközelíteni, vasút nem volt, sőt még ma sincsen. Ismételten kérem tehát, méltóztassék ezt a vasutat állami költségen kiépíteni, hogy az ott lakó nép boldogulhasson. Nem folytatom, t. ház. (Helyeslés a baloldalon.) Majd rátérek, hogy miért. Nem akarom folytatni, mert közel vagyunk a két órához. (Zaj és fölkiáltások : Kérj szünetet! Négy órakor folytathatja!) Ha méltóztatik megengedni, 20 perez alatt befejezem. (Élénk ellenmondások.) Eiílök: Én 20 perczet nem engedhetek a képviselő urnak, mert a ház elhatározta, hogy két órakor félbeszakittatik a tanácskozás. B. Thoroczkay Viktor : Akkor kérem az elnök urat, méltóztassék, tekintve, hogy két óra van, megengedni, hogy délután folytathassam beszédemet. ESnÖk : A háznak tegnap hozott határozata alapján megszakítom az ülést két órára. Négy órakor folytatjuk a tanácskozást. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Báró Thoroczkay Viktor képviselő urat illeti a szó. B. Thoroczkay Viktor : T. képviselőház ! Megvallom, nem is tudom, hol hagytam abban beszédemet. Mindenesetre kérem a t. elnök urat, méltóztassék intézkedni, — még egészen uj lévén az intézmény, a melyet életbeléptettek — hogy, ha két órakor a szónok beszéde megszakittatott, a kéziratot legalább addig ne vigyék a nyomdába, mig az illető szónok megebédelt és vissza nem jön, hogy a kéziratot átnézhesse. Elnök: Bocsánatot kérek, ilyen intézkedést tenni nem lehet. A szónok urnak méltóztassék a korrekturát addig elvégezni, a mig itt van a gyorsirói jegyzet. Hiszen akárhányszor megtörteink, hogy a képviselő urak két órakor még beszélnek, azután nyomban elvégzik a korrekturát; de nem mennek ebédelni, a mig ezt el nem végezték. (ügy van!) Az lehetetlenség, hogy azért, mert a képviselő ur ebédelni megy, felfüggeszszük a gyorsirodának egész munkáját. Méltóztassék különben a képviselő innak beszédét folytatni. B. Thoroczkay Viktor: T. képviselőház '. Nem akarom tovább folytatni a költségvetés egyes pontjainak a megvitatását; elhagyom ezt más alkalomra, a mikor a költségvetést részleteiben fogjuk tárgyalni. Mindenesetre rá kell térnem politikai szempontból arra, hogy kifejtsem, mi indított engem és elvtársaimat arra, hogy a negyvennyolczas és függetlenségi pártkörből kilépve függetlenségi és negyvennyolezas balpárttá alakultunk. T. képviselőház ! Midőn a nemzeti küzdelem végén a nemzet vezérei és a korona viselője között létrejött a megállapodás, hogy a kormányzást átvegyék az alkotmányellenes, u. n. darabontkormánytól, hogy azokat a romokat, a melyeket a darabontkormány hátrahagyott, az ország testéről eltakarítsák, akkor bizonyos menetlevéllel volt a koaliczió kebeléből alakult kormány ellátva, a mely menetlevél szerint el is kellett volna járma. Ettől azonban eltért a kormány és olyanokról is tárgyalt, a mikre előzetes felhatalmazása nem volt sem a koronától, sem a nemzettől. Nem volt pl. felhatalmazása arra, hogy minden áron megkösse az Ausztriával való kiegyezést, mert hiszen a viszonosság alapján ugy is biztosítva volt tizesztendőre az országnak Ausztriával való köz gazdasági viszonya. Ezt biztosította a koronának a szava. Mi szükség volt tehát arra, hogy nagy áldozatok árán az Ausztriával való kiegyezést megkössük ? Erre igazán nem volt semmi szükség. Különösen nem volt szükség arra, hogy olyan borzasztó áldozatokat hozzunk, a milyen áldozatokat még soha kiegyezés alkalmával Magyarország terhére nem hoztak. Ott van pl. a kétszázalékos kvótaemelés, a mely épen akkor történt, a mikor különben is arra gondoltak, hogy a közösügyi kiadások fel fognak emeltetni, ugy hogy a kvóta emelése nem is két százalékosnak, hanem sokkal nagyobb emelésnek felel meg. Ez majd akkor fog kitűnni, a mikor a tiszti fizetések emelése és a katonai létszám emelése be fog következni. Én egészen bizonyosra veszem, hogy a kvótának ez az emelése tíz év alatt legalább IS SZcl.3 millió koronával fogja megterhelni a magyar nemzet vállait: Magára vállalta a kormány a dalmácziai vasutak kiépítését is. Ez a magyar nemzetre és Magyarországra nézve semmiféle haszonnal, semmiféle előnjmyel sem fog járni. Ez tisztán csak Ausztriának és különösen Bécsnek szolgálja az érdekeit és ezért vállalkoztunk mi körülbelül 150 milliónyi költségű vasút építésére, a mely Bécsnek Dalmácziával és a tengerrel való összeköttetését szolgálja. Mit kaptunk ellenérték fejé-