Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-323
212 323. országos ülés 1908 május 14-én, csütörtökön. viselőház, egy ellenzék a maga ellenzéki programrajában, ez kinek-kinek a lelkiismeretbeli kötelessége ; esetleg belejátszhatik modor, temperamentum, mindenféle kérdés. Egy azonban tiszta előttem : ha valamikor az az ellenzék, a melyik bárminő elveket hirdetett ellenzéki korában, megkapja ezen elvek megvalósitására a nemzet többségét . . . Bozóky Árpád : Akkor tartozik az elveit megvalósitani ! (Zaj.) Kovács Ernő: Megcsinálhatják a köztársaságot, ha akarják! Nagy Emil : Nem tudom, t. képviselőház, hogy az országnak kunszentmártoni hazabölcse hogy gondolja a dolgot. . . Bozóky Árpád (közbeszól. Zaj. Elnök csenget. Halljuk.' Halljuk/) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy Emil : Felveszem t. képviselőtársammal mindig a küzdelmet bármilyen téren, legyen ez iránt nyugodt. Az én meggyőződésem az, hogy ha valaki egyszer programmjának hirdetése közben megkapja a nemzetnek többségét, akkor annak igenis kötelessége elveinek megvalósításán kitartó munkával, önzetlenséggel dolgozni, még ha az néha a népszerűség, a féltett népszerűség rovására is megy. (Igaz ! Vgy van ! Mozgás balfelöl.) Egy azonban bizonyos, t. képviselőtársain : hogyha én azon meggyőződésben lennék, hogy azt, a mit pártelődeink negyven esztendőn át hirdettek, okszerű rnódon, kitartással, a gyakorlati munka segítségével nem tudjuk megvalósítani, akkor legyen nyugodt t. képviselőtársam, megmondanám azt az én választóimnak, elismerném a nemzet előtt és megmondanám, hogy negyven esztendeig téves utón jártunk. (Mozgás balfelől.) Azonban az a politika, t. képviselőtársaim, a mikor valaki a hirdetésben résztvett, az ellenzéki népszerűség gyümölcseit leszedte magának, de a munkában félti a maga népszerűségi bőrét, mint t. kunszentmártoni képviselőtársam is, (Élénk helyeslés és taps.) a mikor bocsásson meg t. képviselőtársam . . . Bozóky Árpád : Szivesen munkálkodunk 48-as programra alapján ! (Zaj). De programmunk ellen nem munkálkodunk ! Soha ! Nagy Emil : Bocsásson meg t. képviselőtársam : nem akarom a mérleg két serpenyőjébe tenni egyfelől Kossuth Ferenczet és Apponyi Albertet, másfelől Bozóky Árpádot és Csépány Gézát. (Zaj). Én nem óhajtom eldönteni a kérdést, hogy a mérleg merre fog billenni; ha eldönteném, akkor személyeskedném, de eldönteni nem kivánom. (Derültség). Azonban t. képviselőtársam bocsásson meg nekem, a nemzet meg fogja azt érteni. Hivatkozom egészen büszkén a választó közönség Ítéletére, hogy mit fog ebben a kérdésben mondani. Hogyha ezeket az elveket negyven esztendei odaadó hirdetés után nem tudjuk megvalósítani, mikor végre a többség kezünkben van, Kossuth Ferenczczel és Apponyi Alberttel az élén, akkor ebből egy konzekvenczia folyik : a tévedésnek beismerése. (Igaz! ügy van! Mozgás balfelől). De nem tartom sem a parlamenti rendszerrel, sem a politikai erkölcsökkel megegyeztethetőnek, hogy a mikor látja valaki, hogy a hirdetett programmot nem lehet megcsinálni Kossuth Ferenczczel és Apponyi Alberttel, akkor otthagyja a cselekvés porondját, megfut és visszamegy oda, a honnan megint hirdetni lehet a programmot felelősség nélkül. (Élénk helyeslés). Bozóky Árpád : Ilyen gyenge a magyar nemzet ? Nagy Emil: Ez az én felfogásom a balpártnak egész működéséről, a balpártnak egész lényegéről. Nagyon jól tudom, hogy az ellenzéki politika rózsafelhőkkel van borítva ahhoz, képest, a mit a mai nehéz helyzetben a kormányt támogató képviselőnek a népszerűség terén el kell szenvedni 0 . Egy hang (balfelől) : Szegények ! Nagy Emil: De a balpártnak jogosultságát akkor ismerném el, ha ezen programmját, ha a vezérekkel való szembehelyezkedését már a választásokkor hozta volna a nemzet elé. (Zaj balfelől.) T. képviselőtársaim bocsássanak meg, nem akarok személyeskedni, de a balpárt soraiból tudnék olyanokat megnevezni, a kik Kossuth Ferencz salvus conductusával jöttek be a képviselőházba. (Igaz ! ügy van I) En hivatkozom a nemzetnek közvéleményére, hogy a magyar nemzet igenis majdnem mindig személyi politikát csinált, a kinek kezébe letette sorsát, azt tekintette vezérének, annak hitt is. (Igaz ! ügy van !) A mikor tehát mi ide jutottunk, a mi óriási többségünkkel, a mikor a balpárt mélyen t. tagjai elfogadták azon ajánló leveleket, a melyekkel akkor lementek kerületeikbe, azzal igenis leköttettek azon vezérekhez, a kik kezükbe vették az ország sorsát. (Zajos ellenmondás balról.) Nagy György : A függetlenségi és 48-as politikai hitvallásnak kötöttük le magunkat! Az elvek mellett kitartottunk. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Nagy Emil : Tehát azt a hangot, a melyet előttem szóló t. képviselőtársam használt, csakis akkor ismerném el helyesnek, ha ugy jártak volna el, mint Gaal Gaszton képviselőtársam, és azt mondották volna: Tisztelt választó közönség, miután ti engem Kossuth Ferencz ajánlatára megválasztottatok és miután én többé nem bizom Kossuth Ferenczben, megkérdem, kegyeskedtek-e bennem bizni, avagy ő benne. (Hosszantartó élénk helyeslés a baloldalon. Nagy zaj a balközépen.) Elvekről méltóztatik beszélni, t. képviselőtársam. Utóvégre itt nem vagyunk olyan helyen, a hol egymást fikcziókkal traktálni lehetne. Legyünk azzal tisztában, és valljuk meg a nemzetnek őszintén még népszerűségünk árán is, hogy Magyarországon a parlamentáris kormányzás bizony a maga valóságában nincsen meg, mert a parlamentáris kormányzás azt jelentené, hogy a mit a nemzet többsége elhatároz, annak szükségképen ugy is kell lennie. Ha lenne nemzeti dinasztiánk, ha, a mit végtelen meglepetésemre igen t. képviselőtársam perhorreszkál, a király Budán laknék,
