Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

323. országos ülés 1908 m de másrészt lehetővé lenne egy másik dolog is. Szinte különösnek tűnik fel ugyanis, hogy ezek a kihágási eljárások még ma is más biróság elé tartoznak, mint a többi törvénykezési kérdések. Nem volna-e czélszerű, hogyha a kihágási dolgokat is a rendes birósághoz tennék át, hogy ne legyen annyiféle Ítélkező eljárás s hogy ez által sok mindenféle alkalmatlanság és kellemetlenség megszűnjék. Azon tekintetben is jó volna, hogyha a kihágási dolgok igy apasztatnának, hogy — és erre a kérdésre most kivánok áttérni — a járási tisztviselők munkássága felszabadulna egy lényeges teher alól és igy más irányban volnának foglalkoztathatók. Ertem itt különösen az árvaszékek dolgát. Az árvaszékek kérdését legutóbb az 1877 : XX. t.-cz. rendezte, a mely elég régi és a mai viszonyokhoz képest teljesen elavult. Az árvaszéki eljárás nehézkes, minden egyes kis dologban hármas tanácsban határoznak, terhes az aljárás, mert az árvák ügyét nagyon összebonyolítja, a mi káros az árvák ügyének ellátása szempontjából. Egyes kis vármegyékben, a hol az árvaszéknek 20—25.000 száma van, meritális, lényegbevágó dolog alig 1500, legfeljebb 2000 van, a többi számok tisztán eljárások, a melyek szaporitj äk a munkát, de a melyekből az árváknak sem vagyonilag, sem neveltetés dolgában semmi hasznuk nincsen. Különös, hogy a mai világban, a mikor a gyermekvédelem kérdésével társadalmilag is foglalkoznak, a mikor megtesznek minden lehetőt arra, hogy a gyermekek a megfelelő nevelésben részesüljenek és hogy azokból hasznos polgárokat neveljenek, — még az elhagyott gyermekekből is, — akkor az árvaügy sem a társadalomban, sem a törvényhozásnál nem képezi megbeszélés tárgyát. Pedig e bajon segíteni kellene már csak azon nagy vagyonnál fogva is, a mely az árváké és a melyet az árvaszékek kezelnek, még pedig — mondhatom — helytelenül, a mint azt leszek bátor (Igaz I Ugy van !) példákkal beigazolni. Volt alkalmam a budapesti ügyvédi kamara gyermekvédelmi osztályában tisztán jogászokból álló társaság "előtt ezzel a kérdéssel foglalkozni. Igen helyesnek találták az eszmét, magukévá tették azzal, hogy majd annak idején az ügyvédi kamara az árvák védelmét szintén beleveszi a gyermekvédelem sorozatába, önállóan fog e tekintetben jogi véleményt alkotni és azzal esetleg a törvényhozás elé járulni. (Helyeslés.) Emiitettem, hogy az árvaügy kezelése milyen nehézkes és hátrányos. Felhozok erre pár példát. Tudomásom van, hogy egy meglehetős vagyon maradt árvákra. Mikor a vagyon leltároztatott és az árvaszék azt kezelésbe vette, az árváknak nagybátyja folyamodott az árvaszékhez, azt mondván, hogy annak idején a testvérek igazságtalanul lettek megosztályozva és kérte az árvaszéket, hogy most ujabb osztályozást rendeljen el. És az árvaszék, a melynek kötelessége az árvák vagyona felett őrködni, belement egy utólagos osztályozásba és elkövette az árvák eüen azt az injuriát és sérelmet, hogy a teljesen tulajdonukba adott iájus ík-én, csütörtökön. 207 vagyont megfelezte azzal, a kinek tekintélyes állása lévén, keresztülvitte a maga akaratát. Endrey Gyula: mindenütt lehetnek visszaélések. Szent- Királyi Zoltán : Tudok olyan esetet, a hol egy tekintélyes vagyon, 800 hold föld és több városi ház maradt az árvákra mindössze 24.000 korona teherrel. Az árvaszék kezelése alatt az ötödik esztendőben, a mikor eladtak egy 70.000 és egy 24.000 koronás házat, azt kérelmezték : adják el a birtok felét, mert a gyermekek neveltetési költsége nem telik ki a vagyon jövedelméből. Ehhez hasonló számtalan példát lehetne idézni, különösen a tekintetben, hogy az árvavagyon számadásait miképen ellenőrzik az árvaszékek és hogy mennyi ideig húzhatja a gyám a számadások benyújtását. (Igaz 1 Ugy van !) Tudok esetet, hogy a gyermekek rég nagykorúak lettek és az árvaszék még mindig nem gondoskodott, hogy a gyám számadásait beadja, hogy elszámoljon az általa kezelt vagyonról. És megtörtént, hogy miután igy az árvaszék számadást nem követelt, bizonyos idő, mondjuk : 15 esztendő múlva a gyám viszontkeresettél fordult az árvák iránt, hogy nem telvén a vagyonból, térítsenek meg ennyit és ennyit. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Követelték ezt akkor, mikor az árváknak igen lényeges, tekintélyes vagyona már teljesen elkallódott, a gyám és az árvaszék felügyelete alatt. Nem akarom sokáig húzni és halasztani a beszéd fonalát ezeknek a példáknak a felhozásával (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.), de ezek mutatják azt, a mit előbb említettem, hogy az árvaszéknek mai berendezése abszolúte nem felel meg azoknak a követelményeknek, melyek hozzáfüződnek, nem főleg annak, hogy az árvák védelmet, vagyonuk pedig őrizetet nyerjen. (Igaz! ugy van ! a baloldalon.) Ennek egyik oka az árvaszékek mai berendezésében van, de be kell vallani azt a nagyon sajátságos és szomorú valóságot is, hogy ha végignézünk az árvaszék tagjain, — tisztelet a kivételeknek — legtöbbször azt látjuk, hogy az árvaszéki tagok legtöbbször olyanokból kerülnek ki, a kiknek megvan a vármegyékben a nekszusuk, de külszolgálatra nem alkalmasak (Igaz! ügy van! a baloldalon.) s az árvaszéket használják fel arra, hogy az ilyen emberek, a kik ugy a hogy jogi képzettséget nyertek, de más tekintélyesebb állásokra nem alkalmazhatók, az árvaszékhez jussanak. Azt szokták mondani, jó lesz az árvaszékhez. (Igaz ! ügy van ! Felkiáltások a baloldalon : A mellett vadászgatni is lehet I) Egy ilyen tisztán a protekczióra és nem a tudományos képzettségre alapított intézményen még ha lehetne is valamit javítani, az árvaszéki rendszer mai beosztása maga is nagyon sokszor útját állja annak, hogy ez az intézmény igazi czéljának, t. i. az árvák védelmének megfelelhessen. Az árvaszékeknek egyik leglényegesebb hátránya a központiság. Az, hogy az árvaszéknek minden ügye központi biróság, a központi hármas tanács által kezeltetik, a vármegyének még a legtávo-