Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

190 321. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. a mig jogainkat e tekintetben is ki nem vívjuk. (Zaj és felkiáltások: Két óra !) Tizennyolcz órás ülés lesz ! Elnök: Kérem a képviselő urat, figyelmeztetem, hogy félórával túl vagyunk a tárgyalási időn, a mennyiben a sürgősségi szabályok szerint fél két órakor kellett volna áttérni az elnöki bejelentésekre és a többi teendőkre. Ezért felkérem, szíveskedjék röviden befejezni beszédét. Méltóz. tassék ehhez alkalmazkodni. Lukács László : Épen a beszédem közepén vagyok. (Derültség.) Elnök : Akkor kénytelen leszek máskép intézkedni. Lukács László: Én látom a helyzetet, és épen azért be akarom fejezni beszédemet. Csak egyet akarok még a t. ház figyelmébe ajánlani. Felhozták, hogy vannak hazafias román lapok, mint az Ungaria, Luminea stb. Legyünk tisztában, ez egy román irodalompolitikai vállalkozás. Én nagyon zokon veszem a kormánytól, hogy ilyen dolgokra fecséreli a pénzét. Egyetlen egy tényleges, fizető előfizetője ezeknek a lapoknak nincs. Ingyen osztogatják a közönségnek, hogy csak vegye be azokat a tanításokat, a melyek a lapokban foglaltatnak. Ha csak egy román papot, tanítót, földbirtokost, ügyvédet meg tudnának hódítani azokkal a tanításokkal, a melyek ezekben a lapokban vannak, talán akadna olyan, a ki azt a pár forintot megreszkirozza és előfizessen, de ilyen nem akad. Olyan tanokat hirdetnek e lapok, a melyek az ülető nép kulturális és nemzeti törekvéseivel homlokegyenest ellenkeznek. Kérem tehát a kormányt, hagyjon fel az ilyen pénzkidobással, hisz nincs nekünk annyi pénzünk. Az ausztriai kiegyezés oltárára sokat áldoztunk és ne higyjék. hogy az a pár forint, a mely e lapok fentartására szükséges, nem tesz nagy számot. Bizony nagy számot tesz különösen akkor, a mikor a szegény román nép iskoláira, templomaira, kulturális szükségleteinek a fedezésére kellene a pénz. • Egy másik nagy horderejű kérdés a hazafiság kérdése. (Felkiáltások : Ezt már hallottuk !) Magyar lapokból fogok felolvasni egy szemelvényt. Ha román lapokból olvasnám fel, akkor a t. igazságügyminiszter ur azonnal érdeklődnék iránta. Uraim, a hazafiság olyan nagy, olyan szent dolog, hogy ahhoz könnyelmű kézzel nem szabad hozzányúlni és mégis, Magyarországon a publiczisztikában, a soviniszta irányzatú politika körében, annyira visszaéltek e szent eszmével, hogy azt aüg lehet valahol nálunk a maga tisztaságában feltalálni, önök azt mondják, hogy Wekerle miniszterelnök jóravaló hazafi, Apponyi gróf derék jóravaló hazafi, hogy Kossuth Ferencz a hazafiság kultuszában öregedett meg és annak szolgálatában áll ma. Hát mi izgatók, a kik hazafias kötelességünknek tartjuk izgatni a mai kormányrendszer és politika ellen, ezt elismerjük, de lássuk, hogyan magyarárázza a hazafiságot egy magyar lap (olvassa) ,' »Apponyinak most sem kell az önálló magyar jegybank. Ebből láthatja az ország, hogy az a háromszáz beszéd, a melyet pártvezérkorában tartott, mind csak elsőrangú népámitás volt, mert a mikor oda jutott a kormány, hogy megvalósíthassa elveit, akkor épen az ellenkezőjét cselekszi annak, a mit akkor hirdetett. Most már látja az ország, hogy még egy Apponyinak sem az ország jóléte, boldogsága kellett, hanem csupán a piros bársonyszék, a melynek kedvéért, hogy ezt megkaphassa, eladja a hazát.« (Felkiáltások: Ki irta ezt 1) Van itt még több Wekerléről, Güntherről, de nem akarom önöket untatni. (Zaj. Elnök csenget.) Ezekkel szemben nekünk tisztában keh azzal lennünk, mi a hazafiság. Tisztában is vagyunk vele, mi a nemzetiségi párt, és nyíltan hirdetjük azt ország-világ előtt. Mi a hazafiságot abban látjuk, hogy mindenekelőtt hűséges, törthetetien ragaszkodással és odaadással vagyunk felséges urunk, Magyarország koronás apostoli királya és a legfelségesebb uralkodóház iránt; hogy tiszteletben tartjuk a szentesitett törvényeket és ha azok ránk nézve sérelmesek, azoknak megváltoztatását törvényes, alkotmányos utón követeljük és ez irányban működünk és hogy a mi egyik záloga és alapköve a mi hazafiságunknak, törhetetlenül és minden áron ragaszkodunk saját fajunkhoz, saját nemzetiségünkhez, saját nemzeti individuahtásunkhoz, saját kultúránkhoz, és azt semmi áron, senkinek kedvéért fel nem adjuk, se elnyomatás, se vesztegetés, sem politikai korrupczió folytán. Ezen az alapon, a testvériség, a békesség eszméjén magyar honfitársainkkal, s a többi nemzetiségekkel együtt, szivvel-lélekkel őszintén és akarjuk a barátságot táplálni. Ez a mi programmunk, ehhez hiven akarunk működni itt a képviselőházban és kint az országban is, az egész világ közvéleménye előtt. És meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar nép, a mely megért bennünket, a mely érti szivünk dobbanását, meg fogja érteni a mi észjárásunk nemes indulatait, nemes motívumait és velünk fog tartani. És eljön az idő, a midőn az általános, egyenlő és titkos szavazati jog alapján csakugyan összeül egy igazi népképviselet, a mely el fogja söpörni ezt az egész politikai rendszert, mindazon politikai sovinizmussal együtt, a melyek közöttünk a visszavonás, a békétlenség és az egyenetlenség tüzét szitják és Hungária oszlopára felteszszük a békesség örökzöld babérkoszorúját. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Elnök: T. ház! A legközelebbi ülés napirendjére vonatkozólag teszem meg javaslatomat. Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap szerdán, vagyis május 13-án d. e. 10 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzze ki elsősorban az ülések meghosszabbításáról beterjesztett indítvány feletti szavazást, másodszor a költségvetés tárgyalásának folytatását, harmadszor az elnöki I előterjesztések és irományok bemutatását és