Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

182 321. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. el Erzsébetfalva ezen intézkedésének jogosultságát és azt megsemmisítem. Egyszersmind utasította a nagyszebeni osztályt, hogy a közgyűlés összehívása iránt intézkedjék. Csakhogy ez tavaly történt, t. képviselőház, a mikor már az előintézkedések megtétettek, a családok, felolvasók, résztvenni akarók stb. mind fel lettek szólítva, hogy jelentkezzenek, vegyenek részt a közgyűlésen. Akkor nem tartották meg a közgyűlést, ez az intézkedés tehát megkésett és ez a nagy sérelem fenmaradt, mert az egyes családok és a többi résztvevők már kellő időre nem érkezhettek meg és így a gyűlést megtartani nem is lehetett. A másik sérelem pedig abban állt, hogy a belügyminiszter ezt a talán — nem sértem meg az illetőket, ha azt mondom — kupaktanácsi határozatot megsemmisítette ugyan . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lukács László: . . . de nem szólította fel igazolásra ezen tanácsi határozat meghozóit, a mely most is fennáll Erzsébetfalván. Azt pedig a belügyminiszter urnak nemcsak megsemmisítenie kellett volna, hanem a t. tanácstól számon kellett volna kérnie: mi alapon, mely törvényszakasz intézkedése alapján, mert ilyen határozatot hozni, hogy bennünket román nemzetiségű polgárokat mint idegen ajkú polgárokat tekint. Ez a sérelmes határozat elkerülte a t. belügyminiszter ur figyelmét, pedig itt világosan az mondatik, hogy belügyminiszteri megerősítést nyert ez a városi szabályrendelet. (Zaj.) Nem mondom, hogy Andrássy belügyminiszter ur erősítette meg, de ez tényleg fennáll. Ezt kellett volna a belügyminiszternek megsemmisíteni és én most is arra kérem, necsak semmisítse meg, hanem indítson vizsgálatot azon tanács ellen, a mely ilyen törvényellenes szabályrendeletet hozott! (Zaj.) Ez a különbség, t. ház, a mi kulturállapotaink, a mi nemzetiségi kérdésünk állapota ós romániai magyarság állajjota között. Ott soha egyetlen egy esetben sem történt ilyen belekontárkodás, a magyar kulturális működésnek ilyen üldözése! (Zaj. Ellenmondásolt.) Felhozták még a besszarábiai románok helyzetét és avval akarnak érvelni. Általánosságban már megfeleltem erre az indokra, de speczialiter épen kapóra jő kezembe, hogy micsoda intézkedések történtek éjien Besszarábiában 1908. január 1-én a román közművelődési és politikai érdekekre vonatkozólag. Ott bizonyos Licescu nevezetű nagybirtokos az orosz államtanács tagjává neveztetett ki. Hivatalosan közlik, hogy az orosz közoktatásügyi minisztérium elhatározta, hogy a román nyelv kötelező tanítása vitessék be a besszarábiai iskolákba. Továbbá a szentpétervári egyházi szinódus utasította a besszarábiai román papságot, hogy »Luminatorul« czim alatt egy egyházi közművelődési folyóiratot indítson meg 1908. január 1-én. Továbbá ugyanazon szinódus utasította a besszarábiai püspökségeket, hogy a szemináriumokban a román nyelvet mint kötelező tantárgyat hozzák be. íme, ez történt a kancsuka-kormány alatt! (Zaj,) Ez azért bir különös érdekkel, mert ez a javulás szimptomáit mutatja az előbbeni elnyomó intézkedésekkel szemben. Tehát nem tartható fenn ez az ellenvetés, a melyet a mi politikai helyzetünk igazolásául felhoztak, hogy ime, Oroszországban hogy bánnak a románokkal, mert ottan épen a javulás útjára léptek a románokkal szemben. (Zaj. Eílenmondásolc.) Isten óvjon minket attól, hogy a magyar pártokat, Magyarország kormányát, politikai közvéleményét párhuzamba akarnám állítani az oroszországi állapotokkal; nem teszem, mert sokkal magasabbra becsülöm a mi közállajnotainkat. De a mi közállapotainkra, t. ház, nagyon sok körülmény vet szomorú világot, a melyek megérdemelnék, hogy a kormány velők behatóbban foglalkozzék, s a fennálló bajokat orvosolja. íme magyar lapban olvasom a következő dolgokat (olvassa) : »Bihar vármegyében, mint Nagyváradról jelentik, hónapok óta állandóan panaszkodnak a miatt, hogy a járványok terjedésének alig lehet útját állani, a minek oka elsősorban az orvosok hiánya és a körorvosok rengeteg helytelen beosztása. Egész községek sokszor hónapokig nélkülözik az orvosi segítséget ; különösen a megye keleti felében, Belényes vidékén — tehát részben pro domo beszélek — vannak balkáni állapotok, a mennyiben ott 53 községre, azaz 27.352 lélekre esik egy körorvos. Ehhez járul, hogy a műveletlen nép idegenkedik az orvosi segítségtől. így történt, hogy a megye statisztikája megdöbbentő adatokkal számol be. Ezeknek az állapotoknak megszüntetése végett a megye törvényhatósága felszólította az összes fó'szolgabirákat, hogy tegyenek jelentést, mily módon volna orvosolható a megye nyomorúságos közegészségügye, terjeszszenek elő javaslatokat körorvosi állásokra és a kerületek uj beosztására nézve. A főszolgabírói jelentések most érkeztek be az alispáni hivatalba. Az egyes jelentések járásonként számolnak be a tűrhetetlen orvos-mizériáról, s alig akad egy-két járás, a hol meg vannak elégedve az eddigi állapotokkal, és sem uj beosztást, sem körorvosi állást nem kívánnak. Elzárva a világtól ezrével pusztulnak el az emberek, mert nincs orvos, s mert sok helyen nem tudnak az orvosi segítséggel megbarátkozni, a mi a közoktatás és közegészség nyomorúságát napról-napra jobban fejleszti. A polgári társadalom és érdekeinek képviselője, a kormány lássa meg, hogy hova jutott az ország, és segítsen, mert rövidesen kipusztulnak az adófizetők és tönkremennek a munkaerők.« Ezek a borzasztó állapotok okvetlenül szanálásra várnak, és kérem a kormányt, méltóztassék becses figyelmét odafordítani, hogy tanulmányozza ezt a kérdést, tétessen magának hiva-