Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

32í. országos ülés 1908 Kmety Károly: Á magyar nemes oláhot értette ! Markos Gyula (Közbeszól). Elnök : Markos Gyula képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a tanácskozás menetét. Lukács László: Ennek a dokumentumnak az eredetije itt van Budapesten az ország levéltárában letéve 36835 szám alatt a diplomák között. Ezek világosan bizonyítják tehát, hogy itten nemzetiségek léteztek, és különösen a román nemzetiség, ugy mint népfaj, ugy mint »Nobilis Valachus«, nem Nobilis Hungarus, hanem Nobilis Valachus. Ott van Mátyás király diplomájában. Kmety Károly: Nem áll! Tisztán magyar nemesek voltak. Lukács László: Méltóztassék az országos levéltárban megnézni, ott van. Kmety Károly : Rosszul van ! Nem ugy van ! Csak magj^ar nemesség volt ! Lukács László : A nemesség nem volt soha nemzetiségi vonatkozású Magyarországon. Akkor nemesi osztály volt! Később a román nemzeti egyház kialakulásáról van szó, a XVI. század második felében pedig már a román nemzeti iskolák megalapitásáról volt szó. Ott már a hivatalos czim : scholarum regnicolarum Valachitarum és scholarum nationalarum Valachitarum regius inspector. Ilyen hivatal volt Erdélyben és Magyarországon a románokra vonatkozólag egészen 1861-ig ; tehát a románságra nézve nemzeti intézmény volt az iskola. Az utolsó regius inspector Pap Szilágyi József püspök volt. Épen igy beszélhetünk a többi nemzetiségekről Magyarországon. Hiszen tudjuk a rutén nemzeti tradicziókat: Korjatovics herczeg vezetése alatt hogyan jöttek be Magyarországba, micsoda szervezettel birtak. Tudjuk, hogy ma is ruténakczióról van szó ezen nép felsegélyezése érdekében. Tudjuk továbbá, — Magyarország közjogából meríthetjük ezt — hogy a szász grófságról, a temesi bánságról, a szerb vajdaságról beszélhetünk; ez mind Magyarország közjogában van. Kmety Károly: Micsoda szerb vajdaság! Osztrák abszolutizmus ! Lukács László : Mit jelent ez Magyarország történelmének megvilágításánál ? Azt jelenti, hogy Magyarországon tényleg létezett a népek, a nemzetiségek konföderácziója a konföderáczió szó nélkül. (Zaj és derültség.) Például a szász grófságnak, a temesi bánságnak, a szerb vajdaságnak, a székely ispánságnak olyan autonóm jogai voltak, a melyeket ma nagyon szívesen vennénk mi nemzetiségiek, ha ilyen fontos jogokkal bírhatnánk. Es ez kárára volt Magyarországnak ? Dehogy volt kárára, sőt inkább ez képezte Magyarországnak erősségét... Polit Mihály (közbeszól). Elnök: Polit Mihály képviselő urat kérem, ne méltóztassék segíteni a szónokot. Teljesen felesleges. (Derültség.) május 12-én, kedden. 175 Lukacs László : A mikor arról volt szó, hogy harczha szálljanak bármiféle ellenség ellen, török ellen, tatár ellen, bárki ellen, akkor készen állottak a mi őseink a magyarokkal együtt és megvívták a dicső harczokat a keresztény czivilizáczió érdekében. Szász József : Mert az ősei magyarok voltak. Lukács László : De van nekem még egy klasszikus tanúbizonyságom arra, hogy az a modern politikai evoluczió, a melyet önök rá akarnak erőszakolni Magyarországra, de a mely soha sem fog sikerülni, »egységes magyar nemzeti állam, »egységes magyar nemzeti eszme«, ez olyan virág, a mely Magyarország történelmében nem brr semmiféle alappal, semmiféle létjogosultsággal. Klasszikus koronatanúm erre b. Bánffy Dezső, és meghívom ide az ország szine elé, mert épen ő képviselője a túlzó mértékben magyarázott magyar nemzeti eszmének, a magyar nemzeti államnak, az egységes magyar nemzeti eszmének. Mikor b. Bánffy Dezső a miniszterelnöki méltóságot viselte Magyarország nagy örömére és nagy megelégedésére, hogy ne mondjam, nagy dicsőségére, ellátogatott többek között Selmeczbányára. Itt természetesen, mint az ország vezető férfiát, nagy ünnepségekkel fogadták és tiszteletére kiállítást rendeztek. A kiállításnak különböző osztályai voltak, köztük egy okmánykiállitás. Selmeczbánya tanácsa állította Id régi okmányait. Volt ott mindenféle okmány, német és latin nyelvű, magyar nyelvűt azonban hiába keresett báró Bánffy Dezső. És ekkor az okmányok között felhívták az ő becses figyelmét Selmeczbánya városának egy régi végzésére, a mely szerint Selmeczbánya szabad kir. város tanácsa egy határozatot hozott oly értelemben, hogy Selmeczbánya szabad kir. város területén pedig magyar ember 24 óráig nem tartózkodhatik, hanem ha reggel bejön, este eljíell távoznia. Megállt báró Bánffy Dezső az okmány előtt és csóválta fejét, hogy hogyan történhetett ilyesmi Magyarországon ! Pedig tényleg Magyarországon történt, nem Ázsiában, nem Oroszországban, sem Poroszországon, hanem itt van Magyarországon Selmeczbánya szabad kir. város tanácsa okmánytárában ez a dokumentum; méltóztassék utána nézni. Ezek azok az esetek, a melyek igazolják, hogy br. Bánffy Dezső mostani politikája, az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére czélzó politika, nem találja meg a múltban a gyökerét. A történelem lángszövétnekével kell bele világítani a dolgokba és politikai eseményekbe, ezekből kell megkonstruálni a nemzet és az ország alakulását, nem pedig oly eszmemenetekbe, oly labirintusokba bele vezetni az államot, a melyben csak destruktív politikát végeznek a kormány, a többség és a politikai pártok egyaránt. így fejlődött, t. ház, a nemzetiségi kérdés Magyarországon 1866-ig, a mikor az ország érdekében ezen kérdésnek komoly megoldása került napirendre. Es mit találunk t. képviselőház ? Hogy fenkölt gondolkozású magyar emberek,