Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

172 321. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. némelyek egészen könnyedén, egészen odavetőleg folytonos zaklató közbekiáltásokkal, mintegy mély megvetést magukban foglaló, de semmivel sem indokolt kifejezésekkel eszmemenetünket nemcsak, hogy gáncsolják, hanem érzelmeinket is kifogásolni, hazafias munkálkodásunk értékét is kisebbiteni akarják. Ezen indokok valóban igazolttá teszik azon állitásomat, hogy én és páitom minden tagja az elfogódás érzetével szólalunk fel itt a t. ház szine előtt. De az elfogódás érzete nem csüggeszt még él, t. képviselőház, mert tudjuk azt, hogy küzdelem az élet. Küzdelem az élet minden téren, az egyházi, a társadalmi, közművelődési és gazdasági téren, a mely küzdelmekben bizonyos vezérelvek, bizonyos eszmék kell, hogy vezessék az egyes embert ép ugy, mint a belőlük alakult pártokat. És ha ezen vezérelvek azt a meggyőződést keltik, hogy valóban életképesek, hogy bizonyos czélok elérésére valóban nélkülözhetetlenek, akkor nem csüggedhetünk el ezen elvek vezérlete mellett harczolni, küzdeni mindaddig, a mig a mi politikai I>rogrammunkat, elveinket az összhaza . . , (Nagy zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Csak egy haza van! (Igazi Ugy van ! Felkiáltások ; Összhaza nincs !) Lukács László : . . . Magyarország érdekében megvalósítva nem látjuk. Épen azért, t. képviselőház, midőn indokolni akarom szavazatomat, csoportosítom a kormánynyal szemben való bizalmatlanságom indokait. Ezen indokok három csoportba foglalhatók össze: először politikai, másodszor közművelődési s harmadszor nemzetgazdasági indokok. A politikai indokok közül elsősorban áll az, t. képviselőház, hogy minden politikai rendszerben vannak különböző horderejű, magasabb tartalmú vagy alárendeltebb szerejupel bíró elvek. Ilyen a világ berendezése és igy hozzák ezt magukkal a politikai küzdelmek. Épen ezért ezen elvek közül, a melyek a kormányokat vagy a politikai pártokat vezérlik, én is kiválasztom azokat, a melyeket elsőrendű politikai fontosságú elveknek tartok és ezen sorrendben, ezen eszmemenetben a legfontosabb és legérdekesebb kérdésnek s elvnek találom Magyarország beléletére nézve magát a nemzetiségi kérdést. Ez a legnagyobb horderejű kérdés Magyarországon; érdekesebb, mint az Ausztriával való viszony, mint a katonai kérdés és mint a külügyi kérdések bármely vonatkozásban, mert a nemzetiségi kérdésben van az ország létalapjának kérdése; ennek sikeres megoldása, ennek a czélnak a juszticzia elveinek megfelelően való megalapozása a fejlődósképességet biztosítja hazánk, Magyarország részére. De midőn azt látjuk, hogy valaki ugy kezeli a nemzetiségi kérdést, mint az előttem szólott t. képviselő ur, vagy ugy kezeli valaki a kérdést, mint Nagy Dezső t. képviselőtársam vagy Kálosi József t. képviselőtársam kezelte azt itt a ház előtt, akkor, hogy ha nem tudnók, hogy más emberek, vagy hogy más nézetek is vannak ebben az országban épen magyar részről, épen a magyar pártok részéről, akkor kétségbe kellene esnünk Magyarország jövője felett. (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk! a nemzetiségiek padjain.) Az előttem szólott t. képviselő ur ugyan felmentett engem épen előadásának objektumaival azon kötelezettség alól, hogy én parlamenti formák szerint részletesen válaszoljak az ő észrevételeire, de midőn azt mondja ő, t. ház, (Halljuk ! Halljuk !) itt a függetlenségi párt zöme előtt és a néppárt füle ballatára, hogy a Tisza Kálmán politikai érája dédelgette a nemzetiségeket, nohát erre csak azt mondhatjuk, t. ház, Ugron Gábor igen t. képviselőtársammal együtt, bogy »risum teneatis amici«. Ugron Gábor : Én csak magyarul beszélek ! Lukács László : Mit mondjak arra igen t. képviselőház, midőn felhozza az előttem szólott képviselőtársam, hogy ezek a szegény erdélyi románok ott a székelység körül bizonyos községekben évek hosszú során keresztül milyen szépen megszaporodtak ? Hát mutassa meg nekem az igen t. képviselő ur azon kormány-intézkedéseket, (Halljuk !) mutassa meg nekem azon kulturális vagy közgazdasági vagy nem tudom miféle erőszakos eljárásokat, a melyekkel az az oláhság, a mely megszaporodott, megakadályozta, hogy a székelység is ugyanazon arányban ne szaporodhassak ? Ha ezt megmutatja a t. képviselő ur, akkor komolyan szóba állhatnék vele. (Mozgás és zaj a baloldalon.) A szaporodásnak, igen t. képviselőház, egész más feltételei vannak. (Derültség.) És ugy látszik, ő ezeket egészen figyelmen kívül hagyta. (Mozgás és zaj a baloldalon. Közbeszólások.) Ha az önök programmjának körébe tartozik, ám nagyon helyes, csak tessék vele élni. Én nem fogok vele élni. (Halljuk! Halljuk !) Égy másik kérdés is merül fel ezen elmefuttatás következtében, a melyet az igen t. előttem szólott képviselő ur megengedett magának. (Halljuk!) Hiszen köztudomású dolog, bogy a mi szegény székely testvéreink, a kik hegyes-völgyes vidékeinken nem képesek megélni, épen ugy mint szegény román testvéreink is, hol találhatják meg megélhetésük módját családjuk eltartásának, gyermekeik neveltetésének eszközeit ? Ballagi Aladár: A szászvárosi takarékpénztárban ! Lukács László: Komániában. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Kimennek a határon túlra és ott találnak keresetet. Hiszen hálával kell tartozniok a romániai lakosok, birtokosok és kormány iránt, hogy ott olyan rendezett viszonyokat tartanak fenn és hogy nem kifogásolják a szegény székelyeknek ottani munkálkodását. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Egy hang jobbfelől: Erőszakkal elrománositják őket! Lukács László: Annyira erőszakkal elrománositják, hogy, a mint igen t. képviselőtársam mondotta, tavasgszal kimennek, szépen pénzt sge-