Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

170 321. országos ülés 1908 május 1%-eh, kedden.. odaajándékozta a horvátoknak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. ) Nincs nagyobb veszedelme nemzetünknek, mint a velünk szemben álló nemzetiségekkel az úgynevezett megalkuvás pobtikája. (ügy van.1 a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán 15 évig dédelgette a nemzetiségeket és a következménye az lett, hogy ma a nemzet hiába kinálja nekik oda kis ujját, holnap már az egész kart követelik és ha ezt is megkapják, holnapután a fej után kapkodnak! Lukács László : Nagyszerű politika ! Hajnód Ignácz: Azokkal szemben, a kik csak a magyar aranyat, a magyar búzát és a magyar földet szeretik, de a magyar nyelv iránt határtalan gyűlölettel viseltetnek, nem fog eredményre vezetni a béke, a megalkuvás politikája; azokkal szemben az erős kéz politikájára van szükség, (Igaz I ügy van ! a széhőbaloldalon.) a mely megmutatja azt, hogy a magyar nyelvet, a magyar fölényt minden téren érvényesíteni tudja. Európai államok egyikében sincsenek a nemzetiségek oly széleskörű jogokkal és kiváltságokkal felruházva, mint éjjen nálunk és mindennek daczára szüntelenül elnyomatásról és erőszakos magyarosításról panaszkodnak ! Bátor leszek néhány hiteles adattal szolgálni, hogy miben áll az erőszakos magyarosítás. Hódy Gyula : Maniu képviselő ur, ezt tessék meghallgatni. Elnök : Méltóztassanak csendben lenni, mert kénytelen leszek megnevezni a folyton közbeszóló képviselő urakat. Sümegi Vilmos (közbeszól). Elnök : Sümegi képviselő urat rendreutasítom. Hajnód Ignácz: Erdélyben a XVI. században az összes lakosság egynegyedrésze, a XVII. században egyharmadrésze volt az oláhság és ma felénél jóval több az oláh lakosok száma. Lukács László: Éljenek! Nagy György : Legyenek magyarokká ! Hajnód Ignácz : Csik vármegye kellő közepén, minden oldalról tősgyökeres székelyekkel körülvéve, van egy kis község 820—850 lakossal. Ezek a lakosok a XVIII. században jórészt mind magyarok voltak s ma már csak harmineznyolez magyart találunk, a többi tiszta oláh. Gyergyó-Petráson és Várhegyen félszázad előtt a magyarság volt többségben és ma már Petrásnak 6355 lakója köz ül csak 482 magyar, Várhegynek 2300 lakója közül pedig csak 154 magyar van, a többi mind a két községben tiszta oláh. Lukács László : Éljenek ! Hajnód Ignácz: Almáson 34 székely család volt még félszázad előtt, ma mindegyike sült oláh. (Mozgás. Derültség.) Ezek a megdöbbentő adatok — többet is hozhatnék fel, de nem akarok a t. ház türelmével visszaélni — elég fényes bizonyítékot képednek arra nézve, hogy a Moldovából beözönlő oláhok elnyelték a tiszta faj magyarságot. Ezek az adatok elég méltó feleletet adnak az u. n. és sokat felpanaszolt erőszakos magyarosításra. Ha már széttépni nem lehet, legalább is nem létezőknek szeretném tekinteni* azon törvényeket, azon

; paragrafusokat, a melyek megtűrik, megengedik azt, hogy itt" ä magyar hazában:más nyelv is érvényesüljön az iskolákban, a törvénykezésben és a parlamentben", mint csak a magyar. (Helyeslés balfelől.) Nagy György: El kell törölni a nemzetiségi törvényt! Hajnód Ignácz: Minden államnak csak egy hivatalos nyelve lehet és ezt a hivatalos nyelvet elismerni, respektálni köteles a hazának minden polgára. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Bakó József: A ki nem ismeri el, pusztuljon ! Hajnód Ignácz : Minthogy pedig a most fenálló állapot csak törvényes utón változtatható meg, tisztelettel kérem az összkormányt, méltóztassék hatáskörében mindent elkövetni arra nézve, hogy a magyar nyelv joga, a nemzetnek fölénye minden téren érvényesüljön és kidomborittassék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A ma fenálló mizériákon légióként hazafias irányú nevelés, oktatás segíthet. (Igaz! ügy van! balfelől.) Minthogy ez irányú nézeteimet a közoktatásügyi költségvetés tárgyalásánál szándékozom kifejteni, ez alkalommal csak annak kifejezésére szorítkozom, t. ház, hogy az általános választási jogról szóló, nemsokára beterjesztendő törvényjavaslatot csak az esetben fogom megszavazni, ha a választói jog bírása feltétlenül és kizárólag a magyar irás és olvasás ismeretéhez lesz kötve. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Ujabb időben ugy a kormány, mint a magyar társadalom sokat foglalkozik az u. n. kivándorlási kérdéssel. (Halljuk ! Halljuk !) Én erről nem szólok azért, mert hiszen részint törvényjavaslat van annak korlátozására beterjesztve, részint pedig a Székelyföldön, legalább is vármegyénkben, ilyen veszedelmes amerikai kivándorlást nem látok. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hajnód Ignácz: Van azonban a székelynek egy nagy baja, a mely közeli rokonságban áll és talán sokkal veszedelmesebb az amerikai kivándorlásnál ; ez az u. n. el- és visszavándorlás. A székelység azon kiegészítő részét képezi a magyar állam lakosainak, a melynek egyik főjellemvonása az igazi faj szeretet és a röghöz való hűséges ragaszkodás. Történelmi tény, hogy a magyar államot a keleti támadtatások ellen legtöbb esetben a székelység védte meg az elpusztulástól (Igaz! Ugy van ! a baloldalon !) és mégis a mindenkori kormányok oly keveset foglalkoztak vele, annyira elhanyagolták a székelység érdekeit, hogy a székely nem képes ma már hazájában megkeresni a kenyerét, kénytelen az év különböző szakaiban vándorbotot véve kezébe, idegenből sokszor rongyosan és sokszor éhesen magának és családjának exisztencziát biztosítani! Nagy György : Szomorú igazság ! Hajnód Ignácz: Ez az u. n. el- és visszavándorlás nem szokott hosszas lefolyású lenni, mert ez az év bizonyos szakaiban többször ismétlődik meg. De épen az a veszedelem jár vele, hogy a székely nép folytonos utazásban tölti el az esztendő leg-