Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-320

320. országos ülés 1908 május H-m, hétfőn, 163 jak. Kérem, méltóztassanak megnézni a költség­vetést. Nem tudom, hogy Hódy Gyula és Múzsa Gyula t. képviselőtársaim, a kik olyan élénken érdeklődnek ezek iránt a dolgok iránt, vettek-e maguknak annyi fáradságot, hogy a költségve­tést áttanulmányozzák. Hódy Gyula: Bizd rám! Farkasházy Zsigmond : Felteszem, hogy kép­viselő társam esetleg áttanulmányozta. Hódy Gyula : Nem esetleg, hanem tessék ugy hinni. Farkasházy Zsigmond.' Elhiszem, de bizo­nyos vagyok benne, hogy nincs harmadmagával az egész többségben. (Mozgás.) Ha t. képviselőtársam a költségvetésnek a közegészségügyre vonatkozó kiadási tételeit meg­vizsgálta, akkor azt tapasztalta, hogy csak 500.000 koronát fordit a kormány a tüdó'vész elleni védekezésre, akkor, a mikor évente 78.000 ember pusztul el ebben a kórságban, s a mikor az országban minden hatodik ember tüdővész­ben hal meg. Ilyen körülmények közt egy 1400 millió koronás költségvetés ezred részének félét a tüdő vész elleni védekezésre f ordítani, engedelmet kérek, ez nem helyes, ez nem az ország érdekeinek megfelelő gazdálkodás. Hódy Gyula: Több van az idén felvéve, mint tavaly! Farkasházy Zsigmond: 300.000 koronával van több felvéve. (Zaj a baloldalon. Elnök csen­get.) Bocsánatot kérek, ilyen tempóban a sza­badelvű kormány is gondoskodott az ország elő­meneteléről. Egy hang : Jöjjenek vissza! Farkasházy Zsigmond : Ne jöjjenek vissza, hanem olyanok jöjjenek, a kik máskép csinálják a dolgokat, mint a hogy a szabadelvű-rendszer csinálta. Csépány Géza: Elvi alapon legyen a kor­mányzás ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kérem Csépány képviselő urat. Farkasházy Zsigmond: De ha ezeken a tereken nem is mutat fel a kormány ujabb eredményeket, ha nem is jut eszébe a közokta­tás államosítására, a közegészségügy államosítá­sára és ingyenessé tételére, a közlekedési!gynek jelentékeny befektetéssel való felkarolására gon­dolni, van neki egy vesszőparipájába melyen folytonosan végiglovagol az országon és a melyre nagyon büszke: ez az iparpártolás. Nem akarom kétségbevonni az iparfejlesztés fontosságát, de meggyőződésem, hogy a titkos szubvencziók utján, a hogy a t. kormány dol­gozik,, nem lehet ipart fejleszteni. Az iparfej­lesztésnek feltétele az, hogy legyenek fogyasztók, hogy az ország népe millióinak keresete emel­kedjék, értelmisége, igényei fejlődjenek, hogy a közlekedési módok és lehetőségek javuljanak és a közegészségügy javuljon ugy, mint a hogy egy eleven organizmust is csak az . anyagcsere, ter­mészetes fejlesztésével, a mozgás természetes fet­tételeinek megteremtésével, a vérkeringés . elő^ mozdításával lehet fejleszteni és erősíteni. De hogy egy organikus szervezet fejlődhetnék az által, ha húst vagy zsirt fecskendezünk a bőre alá, arra eset nincsen. E szubvencziókkal való iparpártolás pedig nem egyéb, mint egy ilyen mesterséges aláfecskendezés. A kormány az 1908. költségvetéshez fűzött jelentésében előadja, hogy háromnegyed esztendő alatt sikerült 12 millió koronát iparpártolásra és szubvencziókra kiosztania. Erre nagyon büszke a t. kormány. Nagy György: Kik kapták ? Farkasházy Zsigmond: Azt, hogy kik kap­ták, nem lehet megállapítani. Nagy György: Pedig erre kíváncsi az ország. Farkasházy Zsigmond: Hogy miért nem lehet megállapítani, azon már én is töprengtem. Hallottam azt a kifogást, hogy nem lehet. Hódy Gyula: A konkurrenczia miatt. Farkasházy Zsigmond: Ezt a gyönyörű elméletet önök eszelték ki, hogy a konkurrenczia szempontjából nem lehet az iparpártolási bak­sisokat nyilvánosságra hozni. Hódy Gyula: Képviselőnek megmutatja a minisztérium akármikor. Farkasházy Zsigmond: Én kétségbevonom, de meg fogom próbálni. Megmondják azt,, hogy mely iparágak kaptak szubvencziót, de hogy kik kaptak, azt nem mondják meg. Azt mond­ják, hogy nem lehet, mert szégyene volna az illető vállalatnak, ha megtudnák, hogy szub­venczióval dolgozik. Először is, én konstatálni kívánom, hogy vannak igen tekintélyes vállalatok, a melyek nyíltan kajmak szubvencziót és nem restellik a dolgot. Ott van az Adria, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási társaság, a Lloycl, az TJngaro­Croata: mind kaptak költségvetésbe fölvett szub­vencziót és nem szégyenük magukat. Olyan vállalatoknak pedig, a melyek szégyenlik, avagy olyan szubvencziókat, a melyeket szcgyenleni kell, az állam jrénztárából osztogatni nem helyes , és nem korrekt dolog. Hanem megvan annak az oka, hogy miért titkolják tulajdonképen ezeket a szubvencziókat. Azért, mert a kis konezokat kapják az olyan emberek, a kik a magyar tár­sadalomnak egyáltalában nem válnak büszke-, ségére, a kik hajlandók és képesek arra, hogy megtalálják a titkos közvetítők útját és a.kik hajlandók a tolakodás olyan eszközeihez for­dulni, a melyekre a társadalom értékesebb ele­mei nem kajohatók. A nagy szubvencziókat pedig kapják ugyanazok a bankárok és bankok, a kikről az imént említést tettem, a kik hatalmas összegeket húznak az államtól az ő barátkozá­suk révén, ugyanazok a Lánczy Leók, ugyan­azok a Kornfeld Zsigmondok, és a többi kapa­czitások szerzik meg bankjaik számára a nagy 81*

Next

/
Oldalképek
Tartalom