Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-320

158 320. országos ülés 1908 május 11-én, hétfőn. Midőn másodszor az 1907-iki költségvetéshez volt szerencsém hozzászólni, akkor a t. kormány már azt a költségvetést teljesen magáénak vallotta és annak képviseletére vállalkozott. Ennek daczára kénytelen voltam konstatálni, hogy ez a költség­vetés sem felel meg a realitás elvének és az ország érdekeit sem képes kielégíteni. Különösen rámutat­tam arra, hogy ez a költségvetés, a melyet az uj rendszer inaugurált, szintén nem tesz eleget azon óriási érdekeknek, a melyeknek megóvását a 11 mil­liónyi föld után élő magyar nép jogosan elvárhat egy nemzeti kormánytól, (Ugy van! balfelől.) és rámutattam arra, hogy az uj rendszer költségveté­sében is előfordulnak azok a visszásságok, előfor­dulnak azok a szabálytalanságok és visszaélések, a melyek a szabadelvű költségvetéseket legvilágo­sabban jellemezték. Mindkét beszédemet kormány­párti jiadokról mondottam el és ennek daczára volt bátorságom objektíve és elfogulatlanul bocsátkozni ezen költségvetések bírálatába és merem mondani, t. ház, hogy noha most ellenzéki szempontból szólok hozzá a költségvetéshez, ezúttal is volna bátorságom ezt a költségvetést elfogadni, ha azt találnám, hogy ez változtatást és javulást jelent, hogy egy uj rendszernek beliozatalát jelenti a régi, szabadelvű rendszerre] szemben. Egészen elfogulatlanul és objektíve kivánom bírálat tárgyává tenni ezt a költségvetést is és azt hiszem, lesz alkalmam kimutatni, hogy ezt a a költségvetést épen azon okokból nem fogadha­tom el, a melyekből kifolyólag az előző költség­vetéseket kifogásoltam, t. i. mert ez a költségvetés a realitás elvének és az ország érdekeinek meg nem felel. Ennek bebizonyítására, azt hiszem helyesen teszem, ha olyan kiindulási pontot választok, a melyet önök is úgyszólván kivétel nélkül magukévá tesznek és a melynek helyességét elismerik. Ez a kiindulási pont pedig az, hogy a szabadelvű rend­szer az ország érdekeinek nem felelt meg és a szabad­elvű költségvetések irreálisak. Azt hiszem, hogy ezt ma a ház minden oldalán elismerik. El kell ismerniök annál is inkább, mert hiszen évtizedeken át ennek a mostani többségnek a tagjai ostromol­ták a szabadelvű költségvetéseket, kifogásolták azokat minden részükben és magukévá nem tették. Ha már most nekem módomban lesz kimutatni azt, hogy a mai költségvetés szakasztott mása, bővitett kiadása a szabadelvű költségvetéseknek, akkor önök is kénytelenek lesznek elismerni, hogy jogosan állitom fel azt a tételt, hogy ez a költségvetés irreális és az ország érdekeivel ellen­kezik. (Mozgás balfelől.) Mert hiszen azt csak senki sem fogja állitani, hogy egy rossz költségvetés jóvá válik azért, mert önök támogatják. Egy költségvetés nem a szerint jó vagy rossz, a mint Lukács László vagy Wekerle Sándor nyújtja be, mert a számok pártállást nem ismernek. A költségvetés jósága vagy rosszasága tartalmi mivoltától függ, bár eüsmerem azt, hogy egy jó költségvetést is el lehet vetni politikai szem­pontból és egy rosszat is el lehet fogadni szintén politikai érdek szempontjából, de majd lesz sze­rencsém arra is rátérni, hogy ha a pénzügyi, finan­cziális és budgetárius kifogásoktól el is tekintek, politikai szempontból sem lehet ezt a költség­vetést elfogadni. Nagy György: Kérem becsengetni az embe­reket ! Képtelenség, hogy tiz ember se legyen a teremben ! Farkasházy Zsigmond: Három szempontból kifogásolták régebben a mostani többség tagjai a szabadelvű költségvetést. (Halljuk!) Az első vád az volt, hogy ez a költségvetés kiadási és be­vétek tételeiben nem felel meg a tényeknek, vagyis hogy a kiadások és bevételek nem ugy vannak előirányozva, a hogy azok várhatók és illetve a kiadások és bevételek egymáshoz való aránya sem felel meg a valóságos állapotnak. (Ugy van ! balfelől.) Erre vonatkozólag leszek bátor ki­mutatni, hogy ez a költségvetés a bevételek és kiadások előirányzása szempontjából épen oly bizonytalan, épen olyan labilis és ép ugy ellenkezik a tényekkel, mint az előző költségvetések. A második kifogás, a melyet fel szoktak hozni, a szabadelvű korszak költségvetései ellen, az, hogy azok bizonyos visszaéléseket és visszássá­gokat foglaltak magukban. Lesz alkalmam ki­mutatni, hogy ezek a visszaélések és visszásságok ebben a költségvetésben ép oly terjedelemben előfordulnak, mint a szabadelvű korszak költség­vetéseiben. Nagy György: Szóval, Wekerle következetes marad, daczára annak, hogy Andrássy van mel­lette. Farkasházy Zsigmond: A harmadik vád, a melyet a szabadelvű rezsim költségvetései ellen fel szoktak hozni, az, hogy az ország érdekeit nem elégitik ki. Ki fogom mutatni, hogy ez a költ­ségvetés is ép oly kevéssé elégiti ki az ország érdekeit, mint a szabadelvűpárt korszakának költségvetései. Lássuk elsősorban az irrealitás vádját. Volt szerencsém rámutatni annakidején arra, hogy Lukács László követte az osztrák példát, — mert hiszen Magyarországra minden jó onnét szár­mazik : — behozta az u. n. pesszimisztikus előirány­zási rendszert. Ez annyit jelent, hogy a bevételeket nem va­lódi összegükben irányozzák elő, hanem tiz, sőt száz milliókkal csekélyebb összegekben, és azután, mikor az eredmények azt bizonyítják, hogy a bevételek felülmúlták az előirányzatot, akkor nagy­büszkén rámutatnak, hogy mily hasznosan mű­ködik a kormány, ime, az ország teherviselési ké­pessége jóval nagyobb, mint a mennyire számí­tottak. Volt szerencsém annak idején kimutatni, hogy milyen óriási kárral jár egy országra nézve általában, de különösen egy tőkeszegény országra az, ha ok nélkül, meg nem engedett módon, igazo­latlanul, óriási összegeket elvonnak az ország pol­gáraitól és azokat összegyűjtik bankokba, és ki­adják kamatra. Rámutattam arra is, hogy ez ellen­kezik az 1897. évi JLK. t,-cz. rendelkezésével és az

Next

/
Oldalképek
Tartalom