Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-320

150 320. országos ülés 1908 május 11-én, hétfőn. dogmatikai igazság az, hogy törvényt rendelettel megváltoztatni nem lehet, annak daczára, hogy önök is ezt tanítják, annak daczára, hogy arra hivatkoznak, hogy az alkotmányosság alapelveit skrupulózitással minden követelményében meg­tartják, mondom, ezek daczára, a kardinális alap­rendelkezését a 48-iki törvényhozásnak és a 68-iki törvénynek rendelettel hatályon kivül helyezték. Mondom, annak daczára, hogy az 1868 : XLIV. t.-ezikk 26. §-a az egyesülési jogot minden feltételtől mentesítve biztosítja mindenkire nézve, 1878-ban a kormány rendeletet adott ki, a melynek értelmé­ben a nemzetiségek csak irodalmi és közművelő­dési egyleteket alakithatnak. Tehát mi nemzetiségiek, a kikről önök azt állítják, hogy teljesen egyenjogúak vagyunk önök­kel, és hogy minden mód meg van adva, hogy fej­lődjünk kulturális és gazdasági téren, ezzel a ren­delettel el vagyunk zárva — a törvény nyilt intéz­kedése daczára — nemcsak a politikai egyesületek alakításától, hanem humanitárius, gazdasági, jó­tékonysági és osztályérdekek szerinti egyesülés­től is. De, t. ház, egész sorozata van az ily rendele­teknek, a mely rendeletek a törvényeket az önök alkotmányos felfogásának meghazudtolásával és az önök dogmatikus felfogása ellenére hatályon kivül helyezik. Mert hiszen a mikor a jogot tanul­tam, ugy tanultam és ugy tanulták önök is, velem együtt, az iskola padjain, hogy a törvény mind­addig, a mig a törvényhozási faktorok meg nem változtatják, kötelező, önök is tanulták, ugy mint én, hogy egyes adminisztratív intézkedések a tör­vény hatályát meg nem változtatják. Midőn én a jogi intézménj^ek iránt lelkesülve, mint jog­hallgató először fordultam meg a bíróságnál, a hova megidéztek mint tanút, akkor, miután a törvény­ben, a melyet az egyetemen tanítanak, meg van mondva, hogy a bírósági idézések, a mennyiben az illetőnek nemzetisége ismeretes, az illetőnek a nyel­vén kézbesítendők, és miután először voltam sze­rencsés ily bírósági végzést kezembe venni és lát­tam, hogy a törvény intézkedésével szemben engem nem az én nyelvemen idéznek meg : akkor én azzal fordultam az igen t. vizsgálóbíróhoz, a ki meg­idézett, hogy kérem, ez az idézés helytelen, mert ez nem akként van kiállítva, mint a törvény mondja. Erre nekem az igen t. vizsgálóbíró kijelen­tette egész nyugalommal, hogy igaz, a törvényben ugy van, de miután az ügyviteli szabályok máskép rendelkeznek, az ur legyen szives és jelenjen meg a tárgyaláson, mert ha nem fog megjelenni, akkor csendőrökkel vezettetem be ; hogy a miniszter ur a törvényt miért nem tartja be, azt tessék a minisz­ter úrral elvégezni, de addig itt köteles lesz meg­jelenni. Tehát nemcsak oly kérdésekben, melyek az önök felfogása szerint nem tudom milyen nagy állampolitikai szempontok alá esnek, hanem a mindennapi életben előforduló kérdésekben is önök a törvényt nem tisztelik, a törvényt végre­hajtási rendeletekkel, utasításokkal, kormányren­deletekkel megváltoztatják, kiforgatják, és egészen más képet adnak az életnek jogszolgáltatási szem­pontból is, mint a minőt az a törvénynek meg­felelő berendezkedés mellett mutatna. De nemcsak törvénytisztelet tekintetében követ ez a kormány az előbbi kormányok politi­kájának folytatásakép oly politikát, melyet az én pártom nem helyeselhet, hanem a közszabadsági intézményeket is akkép kezeli, hogy valóban a közszabadsági intézmények — őszintén mon­dom — az országnak nem minden lakosára nézve léteznek és az ország nem minden népe és társa­dalmi osztálya áll ezen intézmények védelme alatt. Ha már egyszer azon álláspontból indulunk ki és a kormány akkép kezeli a közszabadsági intéz­ményeket, hogy politikai pártokat nem minden­kinek szabad alakítani az országban, hogy politikai pártok létezése bizonyos, a kormány által előze­tesen jóváhagyott normáktól függ és odajutottunk a közszabadsági intézmények kezelése terén, hogy az uralkodó párt kormányának belátásától függ az, hogy egy politikai párt létezzék-e vagy nem, akkor önök nem mondhatják többé azt, hogy ezen országban valóban alkotmányos, parlamentáris politikai élet van, és hogy ez ország minden fiá­nak biztosítva vannak az ő politikai jogai. Minden országban bármiféle politikai párt­nak létezése és alakulása jogosult és szabad, Mindössze tartozik akcziójában a törvényeket betartani, és ha beleütközik a törvénybe, akkor tessék azon pártnak az akczióban részes egyéneit büntető felelősségre vonni, de magát a pártot nem létezőnek tekinteni, munkálkodásában meg­akadályozni a lehető legabszolutisztikusabb eljá­rás, a mely legjobban jellemzi a korábbi kormány­rendszereknek és ezen kormánynak politikáját, a mely e tekintetben szintén a korábbi kormányok politikáját követi. (Zaj.) Egy hang (a középen) : Az előző kormányokat mégis támogatták ! Maniu Gyula: Többször kijelentettem és most is fentartom, hogy mi semmiféle előző kor­mányrendszert nem támogattunk. Mi a román nemzeti párt passzivitásban voltunk, legfeljebb csendőrökkel vittek a mi táborunkból egyeseket szavazni, azonban láttam én elég magyar választót, a kit önök közül vittek csendőrök szavazni. Ez, a mi velünk szemben is megtörtént, de ezért a pár­tot felelősségre vonni nem lehet. (Zaj.) De t. ház, a közszabadsági intézmények keze­lése tekintetében nemcsak az egyes politikai pár­tokkal szemben, helyezkednek önök reakcziónárius álláspontra, hanem mondhatom, hogy reakczió­nárius álláspontra helyezkednek velünk szemben is az összes közszabadsági intézmények kezelésé­nél. Talán elég rámutatnom arra, hogy csak a múlt esztendőben hány népgyűlés tiltatott be és oszlatott fel. (Zaj.) Volt rá eset, — példákra hivat­kozhatom, — hogy azért nem engedtek meg és azért oszlattak fel népgyűlést, mert azon az illető képviselőtársam tótul beszélt. Az illető policziális hatóság kijelentette, hogy tótul nem tud, azért

Next

/
Oldalképek
Tartalom