Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-312

8 312. országos ülés 1908 április 29-én, szerdán. rendjét az elnöki előterjesztés értelmében megállapítottnak jelentem ki. Most pedig áttérünk az interpelláczióra; még pedig ki következik ? Raisz Aladár jegyző : Nagy György ! (Halljuk! Halljuk I) (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Nagy György: T. képviselőház! Aerentlial Alajos külügyminiszternek Budapesten tartózkodása idejében, illetve Budapestről való elutazásakor a Magyar Hirlapban, az alkotmánypárt hivatalos orgánumában (Felkiáltások jóbbfelöl: Nem áll! Nem hivatalos !) egy közlemény jelent meg, a mely zajos politikai hullámverést idézett elő. Minthogy interpellácziómat elsősorban a Magyar Hirlapnak erre a közleményére alapitom, méltóztassék megengedni, hogy a közleménynek erre vonatkozó részét egész terjedelmében felolvassam. A Magyar Hirlap 1908. április 14-i számában a következők foglaltatnak (olvassa) : »A magyar közéletben, — ezt b. Aehrenthal többször is felhozta ujabban — sok olyan egyéniség jutott szerepre, a ki külföldi kormány fizetett ügynöke. Aehrenthal erre bizonyítékokat is szolgáltatott. Ezek az ágensek természetesen nem a képviselőház padsoraiban keresendők, bár nem lehet elhallgatni, hogy a külföldi ügynökök sok magyar képviselőhöz hozzá tudnak férkőzni. Olyan egyének fordulnak meg a politikai élet eksztravxllanjaiban, a kik Pétervárról, Parisból és főleg Belgrádból rendes díjazást húznak, s külföldi érdekeket szolgálnak és képviselőket, sőt egész pártárnyalatokat ez érdekek szolgálatára rábírni törekednek. A külügyminiszter rámutatott annak szükségére, hogy a magyar közéletből ezek az exisztencziák kiszorittassanak, mert minden jelentéktelenségüknél fogva is súlyos zavarokat támaszthatnak. Nem lehet eredményes külpolitikát folytatni, a míg a magyar politikai világ egy része valósággal rokonszenvez azokkal az elemekkel, a kik ellen diplomácziánknak nehéz harczot kell vivnia«. A czikk megjelenése idejében a képviselőháznak szünete volt és így ezt a kérdést itt a parlamentben nem lehetett tisztázni. A magyar sajtó eleget tett a maga hazafias kötelességének : a közlemény folytán egyhangúlag követelte, hogy neveztessenek meg azok, a kik a külföldi kormányoknak fizetett ügynökei, követelte a bizonyítékok előterjesztését. Erre a közleményt hozó MagyaT Hírlap a következő számban, az 1908. évi április 15-iki számban így nyilatkozik (olvassa) : »A mely perczben már nevek említésére kerülne a sor, akkor ez már nem a sajtó dolga volna, hanem a megfelelő közigazgatási hatóságoké. A mi publiczista feladatunk egyelőre csak az általános figyelmeztetés s ebben nem zavartatjuk magunkat sem kiszámított ferdítésektől, sem olyan ügyeskedéstől, mely egy politikai újság politikai tudósítójának előadásáért, melynek megfontolt s megbízható voltáért helyt állunk, pártokat vagy kormányt akar feleltetni«. Mikor mindegyre hangosabban és hangosabban követelte a magyar sajtó azt, hogy a nevek és bizonyítékok előterjesztessenek, akkor az 1908. évi április 16-üd számában a Magyar Hirlap hozza a Magyar Távirati Irodának »illetékes« helyről vett jelentését, a mely szerint (olvassa) : »a közös külügyminiszternek nincs érkezése, hogy külföldi politikai ügynököknek az ország belsejében való működésével foglalkozzék. A mennyiben Magyarországban efféle üzelmek folynának, ez tisztán a magyar hatóságok dolga volna. Nem forog fenn tehát ok arra nézve, hogy azokkal a kombinácziókkal, a melyek szerint külföldi befolyások Magyarország belső életében érvényesülnek, foglalkozzunk*. Ezen kommüniké folytán a »Magyar Hirlap« visszavonja azt az állítását, hogy Aehrenthal külügyminiszter tett volna ilyen nyilatkozatot, azonban kijelenti, hogy előadásának többi része mindenben megfelel a valóságnak, tehát megfelel a valóságnak az, hogy a magyar közéletben tényleg olyan egyéniségek jutnak szerephez, a kik külföldi kormányoknak fizetett ügynökei. T. képviselőház! En kötelességemnek tartottam és tartom ebben a kérdésben a kormányhoz a miniszterelnök ur utján interpellácziót intézni. Mert vagy igaz az, hogy vannak ilyen fizetett ügynökök, idegen kormányoknak fizetett ágensei, és akkor azokat könyörtelenül, irgalmatlanul ki kell irtani a magyar közéletből, vagy pedig nem igaz, és akkor a legilletékesebb helyről, a kormány padjairól kell, hogy a vádra a czáfolat elhangozzék. T. képviselőház ! Nekem feltűnt az, hogy mikor interpeUácziókat terjesztettek elő a képviselőházban, a melyek reámutattak nemzeteUenes mozgalmakra, akkor a kormány a köteles válaszszal következetesen adós maradt. Ezt a súlyos vádamat, t. képviselőház, bizonyítani és igazolni is tudom. Ugyanis 1907 április 10-én gr. Bethlen István képviselőtársunk a román irredentista mozgalom tárgyában terjesztett elő interpellácziót. Ebben az interpelláczióban azt kérdezi a miniszterelnök úrtól, hogy van-e neki tudomása arról az államellenes és irredentista magaviseletről, a melyet a hazai románajku intelligencziának jórésze és elsősorban annak állami segélyben részesülő papjai és tanítói az 1906. év őszén Bukarestben az ottani kiállítással kapcsolatosan tartott összes ünnepségek egész során át tanúsítottak és hogy van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy a bukaresti kulturliga nevű közművelődési egyesület, a melynek alapszabályai csak nemrég hagyattak jóvá és a mely egyesület már régebben kitűnt a magyar állam egysége és hazánk jó hírneve ellen irányult és a külföld előtt is folytatott támadásaival röpiratoknak terjesztése utján és más eszközökkel, a magyar állam területi épsége ellen irányuló munkáját újból megkezdette % 1907 július 5-én Barta Ödön képviselőtársunk intézett interpellácziót a miniszterelnökhöz a magyar nyelv használatának és a magyar nyelv oktatásának a horvát iskolákban történt megaka-