Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

)8 május 8-án, pénteken. 114 318. országos ülés í'9l évi átlagban állapította meg. Ez a kártalanítás már akkor sem volt megfelelő, mert a városok még nem voltak abban a hellyzetben, hogy ezt a jövedelmi forrásukat kellően kiaknázzák, és pedig elsősorban azért, mert a terhek még nem sokasodtak meg annyira, mint jelenleg, és így a kellő kihasználás iránt intézkedést tenniök nem kellett. Azonban nyugodt lélekkel beleegyeztek az állami megváltásba, mert az 1888 : XXXVI. 69. §-a kilátásba helyezte, hogy az állam az e czimen szerzett évi jövedelem 30—40 százalékát a városoknak visszatéríti. Azonban ez is csak papiroson maradt. Ugyanakkor a pénzügyi kormány megszüntette az adópótlékokat és csak a bor-, hus- és szeszfogyasztásnál engedélyezett adópótlékokat, a mi a városok hátrányával járt, mert a mig addig a fényűzési czikkekre is volt joguk a városoknak adót vetni, ezektől most elestek és a legerősebb fogyasztási czikkeket kellett erősen megadóztatniuk, a mi a drágaságot csak fokozta. De a városok ebben is megnyugodtak, mert az 1899 : VI. t.-ozikknek 4. §-a kilátásba helyezte, hogy a városoknak ez a nyomasztó pénzügyi helyzete 1901. deczember 31-ig törvényhozási utón rendeztetni fog. Ha a városok azt látják, hogy egy garaneziális intézkedést iktatnak tételes törvénybe, akkor nyugodtan várhatják annak a törvénynek a végrehajtását. És mi történt ? A törvényt 1901. deczember 31-ig nem hajtották végre, holott igen sok városban több anyagi áldozattal járó függő kérdésnek a rendezését halasztották el erre az időre. Még sem hajtották végre a törvényt, hanem annak hatályát az 1901. évi XVIII. t.-czikkel 1904. deczember 31-éig meghosszabbították. A városok újra vártak, a törvény megint nem lett végrehajtva. Ellenben jöttek a zavaros politikai viszonyok, a minek az lett az eredménye, hogy a törvény határideje letelt a nélkül, hogy azt meghosszabbították volna. Természetes, hogy az a nyugtalanság, a mely a városokban e miatt minden irányban megindult, figyelemre talált a jelen kormánynál, a mely az 1906. évi II. t.-czikknek 6. szakaszában a törvény hatályát 1905. január 1-étől visszamenőleg meghosszabbította, a végrehajtást azonban nem kötötte fiksz határidőhöz, hanem e tekintetben bizonytalan helyzetet teremtett. T. ház ! Elsoroltam azokat a feladatokat, melyeket a városok állami funkczióként végeztek, a melyek költségvetésüket jelentékenyen megterhelik. Utalok most arra, hogy ugj^anezen teendők ellátásáért a vármegyék az 1883 : XV. t.-cz. alapján állami dotáczióban részesednek, a mi a jelen költségvetés szerint 15 millió koronát tesz Id. Hol itt az igazság '? Ugyanazok a közigazgatási szervek teljesen azonos állami funkcziót teljesítenek és mégis más elbánásban részesülnek, mert ezek semmi rekompenzáeziót nem karmák. Thaly László : A vármegyéknek nincsen annyi jövedelmük! Halász Lajos : Nem kívánom, hogy ugyanazt az összeget kapják, de igenis, méltányos, igazságos elbánást kérek a városok számára is. Régen érzik már a törvényhatósági joggal felruházott városok ezeket a sérelmeket és akczióba lépve, 1901-től kezdve minden esztendőben kongresszust tartanak a városi polgármesterek és a kongresszus eredményét deputáczió utján minden évben eljuttatják a belügyminiszterhez. Ezek a memorandumok ma is ott vannak, a nélkül, hogy az azokban kért intézkedések közül csak egy is megvalósult volna. T. ház ! A közvetlen okot a városok nyugtalanságáraapénzügyikormánynak két tervbevett intézkedése adta meg. Az egyik a szeszkontingensnek a megváltása, a mi csak minden ötödik vagy hatodik várost érdekelt és igy nem az összes városokat rázta fel, a másik az adóreform, a mely az összes városokat akczióba sorakoztatta, mert ez a tervezett adóreform még súlyosabban érinti a városok helyzetét. (Halljuk ! Halljuk !) De, t. ház, a mellett, hogy pénzügyileg ilyen mostohán vannak a városok kezelve, bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra a körülményre is, hogy Magyarországon városi törvény per absolute nincs. A pénzügyi rekompenzáczió azért is sürgős, mert több város tisztviselői fizetésének rendezését a városok pénzügyi helyzetének törvényhozási szanálásától tette függővé, s a mig ez a pénzügyi rendezés be nem következik, addig a tisztviselők fizetése rendezetlenül van, holott a hasonló funkcziót teljesítő vármegyei tisztviselők fizetése már rég rendezve van, s hasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetben vannak a városi tisztviselőkénél, a kik pedig városokban lakván, megélhetési viszonyuk folytonos és fokozatos megnehezülése folytán sokkal inkább rá vannak utalva fizetéseik megjavítására. A városokról az 1886: XXL t.-czikk intézkedik, a mely intézkedik a vármegyékről is. A törvényben az egész különbség csak az, hogy az alispán szó után oda van téve zárójelbe a polgármester szó is. Nos hát, t. ház, ez tarthatatlan állapot. Először is a városok ipari, technikai, gazdasági fejlődése teljesen más, mint a vármegyéké. A város törvényhatóság és község egy személyben, a vármegye ellenben másodfokú hatóság a községekkel szemben. (Igaz ! ügy van !) A város ipari, kereskedelmi, kulturális czentrum, a vármegye pedig másodfokú adminisztratív hatóság. 1886-ban megalkothatták ezt a törvényt ugy, hogy a két törvényhatóságot csak azért, mert mindkettőnek törvényhatóság a neve, egy sémába, egy kategóriába hozták, de ma már ez az állapot fenn nem tartható, (ügy van!) 1886 óta ez a törvény az idők változott körülményei folytán is reformra szorul. Régente a két törvényhatóságot különböző törvények szabályozták. (Zaj. Elnök csenget.) Az 1847. évi törvényhozás a 16. törvényczikkben intézkedett a megyei hatóságokról és külön törvényben intézkedett a városokról. (Halljuk !) A magyar Corpus Jurisban