Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

112 318. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. cziója nincsen, (Igazi Ugy van!) Közigazgatási törvényünk egyáltalában ugy van megalkotva, hogy a szakreferensek a legnagyobb mellőzésben részesülnek. A városi tanács agy van összeállítva, hogy a főmérnöknek abban szavazati joga nincsen. A közigazgatási bizottságban a városi főmérnöknek szavazati joga nincsen, helyette az államépitészeti hivatal főnöke jön be és referál olyan dolgokról, a melyekkel állásánál és helyzeténél fogva előzetesen nem is foglalkozhatott. (Helyeslés.) Egy másik hiba, a mely feltétlenül eliminálandó, az, hogy a belügyminisztériumban műszaki osztály nincsen. Az egyes törvényhatóságoktól oly kérdések kerülnek fel a belügyminisztériumba, mint pl. építkezési, csatornázási, vízvezetéki és egyéb ügyek, a melyek műszaki felügyeletet igényelnek és minthogy ott szakközeg nincsen, a mely ezen ügyeket felülvizsgálná, átmegy az ügy a kereskedelemügyi minisztériumba, a mi azt jelenti, hogy az illető ügyek hosszabb ideig tartó halasztást szenvednek. Ha csatornázásról van szó, akkor egy harmadik minisztériumba is el kell mennie, a kultúrmérnöki hivatal utján, a földmivelésügyi minisztériumba. Ha pedig ad abszurdum akarnám vinni a dolgot, t. képviselőház, akkor felhozhatnám azt, hogyha ez a csatorna egy iskola épületén megy keresztül vagy alatta vezettetik, akkor az ügy a kultuszminisztérium resszortjába tartozik, ha pedig kaszárnyáról van szó, akkor a honvédelmi minisztérium is beleszól, ha pedig kincstári épület forog a kérdésben, akkor még a pénzügyminiszter jóváhagyását is ki kell eszközölni. (Igaz! Ugy van!) T. ház ! Hogyha magában a belügyminisztériumban volna egy műszaki osztály, akkor a döntések egységesek és harmonikusak lennének és bizonyos jelleget nyomnának az összes fejlődő városokra, igy pedig a különböző szakminisztériumok, különböző irányzata szerint döntetnek el a kérdések. (Igaz ! Ugy van !) Nagy hiba volt, t. ház, az is, hogy a kormányok eddig nem fordítottak gondot arra, hogy kizárólagossági üzemeket engedélyeztek. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a legnagyobb vidéki városokban még ma is a gáz- és villanyvilágitási üzemek idegen társulatok, idegen állampolgárok monopóliumát képezik. (Igaz I Ugy van 1) Holott annak idején magának a kormánynak kellett volna gondoskodni arról, hogy egyrészt azon üzemek, a melyek természeti erőket használnak ki, ne monopolizáltassanak, másrészt, hogy az ilyen közczélu intézményekre monopólmm egyáltalában ne engedélyeztessék. A külföldi városokban, akár német, akár olasz városokban, a melyek helyzete pedig sokkal előnyösebb, mert mindegyik egy kisebb-nagyobb herczegség székvárosa, a melynek történelme az ő jelentőségét biztosítja, mindenütt gondoltak erre ; a német városokban községi takarékpénztárak, hatalmas városi pénzintézetek gondoskodnak arról, hogy a városok polgárai könnyű hitelhez jussanak. Hogyha pedig a városnak magának szüksége van, akkor ezt nem e pénzintézetek utján eszközli, hogy megrövidítésnek legyen kitéve; ellenben betétjeit ott helyezi el, hogy azok hasznát az ottlakó polgárok élvezzék, a mi a közköltő csökkentésében is nyilvánulhat. Van egy másik kérdés, a melylyel, Nagyváradot kivéve, a városok még nem igen foglalkoztak. Ez a betterment-taxe intézménye, a mely ma az összes német városokba be van hozva. Ez az intézmény nagyon helyesen abból az alapelvből indul ki, hogyha valamely városban egy közmunka folytán egyes telkek oly nagyfokú értékemelkedést érnek el, a melyben az illető tulajdonos semmivel hozzá nem járul, mert az a többi polgárok zsebéből állott elő, akkor ebből az előnyből az illetőnek kell valamit a köznek juttatnia. Ilyen irányú kísérletek több ízben történtek, de eredményre nem vezettek. Az első szabályrendelet azonban már megalkottatott és valószínűleg ennek hatása alatt másutt is hasonló alkotások fognak létesülni. T. ház! Evvel az elhanyagolással szemben mit látunk az állam részéről ? Az állam az 1886-ik évi XXL t.-cz. 2. §-ának b. pontja alapján, a mely a törvényhatóság feladatává tette az állami közigazgatás közvetítését, a feladatok egész sorozatát zuditja a városok nyakába minden rekompenzáczió nélkül; olyan állami feladatokat végeztet, a melyek par excellence állami feladatok; állami adók behajtása, könyvelése, kivetése, nyilvántartása ; ezek kétségtelenül állami feladatok és ezt mindenütt az állam a községekkel, városokkal végezteti a nélkül, hogy ezért egy krajczár rekompenzáczióban is részesítené. (Igaz I Ugy van

I) Hasonlatosképen a katonai ügyek nyilvántartása, sorozások előkészítése mind eminenter állami feladatok ; ezeket is a közigazgatási tisztviselőkkel végezteti az állam. Az anyakönyvvezetés behozatalánál szintén ujabb teher hárult a városokra és községekre de itt mégis csekély rekompenzáczióban részesülnek egyrészt személyi pótlék czimén, másrészt a dologi kiadások megtérítésével. A statisztikai teendőket is fokozatosan szaporítják és fokozatosan sózzák a városok nyakába. (Ugy van I) De hogyan állunk a közegészségügygyei ? (Halljuk

I Halljuk!) Minden más államban a közegészségügy ellátása állami feladat, mert az a nemzet jólétét czélozza. (Igaz ! Ugy van !) Evvel szemben nekünk csak közegészségügyi törvényünk van, de az teljesen végrehajtva nincs, hanem $ közegészségügyi funkcziók ellátása ma is a városok teendője marad. Természetesen az egyéb sok anyagi túlterheléssel küzdő városok nem tudnak kellő összegeket fordítani közegészségügyi kiadásokra, vízvezetékekre, csatornára, kórházak ellátására. A gyámi és gondnoksági ügyek ellátása szintén állami feladatot képez, de az 1894 : XVI. t.-cz. alapján ez is a városok és közigazgatási tisztviselők teendői közé soroztatott. Az 1893 : IV. t.-cz. a vármegyéket ezért dotáczióban részesiti, holott a városok ép oly árvaszéket kötelesek fentartani. Nem értem tehát, hol van az a demarkáczionális