Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

110 318. országos ülés 1908 május 8-án, péntekéit tet a juhosgazdáknak, tehát abban az időben, a mikor a fizikailag az idő szempontjából is teljesen lehetetlen volt azt keresztülvinni. De különben is tudjuk, hogy november végén a havasok ugy el vannak havazva hogy nemcsak a] juhoknak de az embernek sem lehet keresztülgázolni. Tehát lehetetlen volt visszahozni a juhokat Magyarországba. Azonnal előterjesztést tettek a földmivelésügyi miniszterhez és igazolták főispánokkal szolgabirákkal és közigazgatási hatóságokkal, hogy teljes lehetetlen ennek a rendeletnek eleget tenni, vis majorral állanak szemben. Feljöttek ezek a kérvények ide. Ott feküsznek a referensnél, sem igennel sem nemmel válasz nem jött. Ezután jött a román kormány egy még szigorúbb rendelettel: hogyha Szent-György napig ki nem mentek Júliáitokkal akkor minden juh után vámot kell fizetni sőt a gyapjú és a sajt után is. Körülbelül nyolcz frank esik ilyen módon egy juhra, a mint kiszámították. Ekkor feljöttek Budapestre Hosszúfalu, Kovászna és Pojána deputáoziói, hogy lássák, hogy mi lett a sorsa annak a kérvénynek, a melyet a földmivelésügyi miniszterhez tavaly őszszel beadtak. Informáltuk az odavaló képviselőket, az összes kormányköröket és minden befolyásos emberhez folyamodtunk, hogy engedjék meg a juhos gazdáknak, a kik között székelyek is vannak, hogy juhaikat visszahozzák. Midőn mindenkit megnyertünk már ennek az ügynek, a mely tisztán jogkérdés, és melyben annyira igazunk volt, hogy azt hittük, hogy czélt fogunk érni, az lett a válasz, hogy nem engedem meg azért, mert az osztrák miniszternek már megígértem, hogy többé élő állat nem fog bejönni. Hogy jövőre mit fog tenni, kinai falat akar-e felállítani Románia felé, az a miniszter ur dolga, de a jelen esetben per utján is joguk van érvényesíteni jogaikat. Zakariás János: Határidőt adtak ! Miháli Tivadar : Azt mondja Zakariás János kollégám, hogy határidőt adtak, hát én gratulálok az ön választóinak, mert az ön választói közül is vannak. Zakariás János: Tudom ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ne méltóztassék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Miháli Tivadar : Én kifejtettem itt, hogy az a határidő, a mely ki volt szabva, nem volt betartható. Es erre nézve az ön egyik választója, egy igen értelmes ember, midőn ezt az ellenvetést felhozta a miniszter ur, a következőket mondta : Miniszter ur ! Hát hogjdia az urnak a király megparancsolja, hogy menjen ki a vasútállomáshoz egy perez alatt, a mikor csak 15 perez alatt lehet kiérni, megteheti-e ? Hát nem vis major az, hogy 10 nap alatt 300 kilométert megtegyenek, a mikor a havasok ugy tele vannak hóval, hogy abszolúte lehetetlen visszajönni. Ebből mi fog bekövetkezni ? Kovásznán van 30.000 juh, számítsák ki, hogyha nem engedik vissza, háromszor nyolcz az huszonnégy, tehát 240.000 frank vámot kell fizetni a román államnak, a mely abszolúte nem engedi ezt el, mert felhasználja az is, mint minden pénzügyi kormány az alkalmat, hogy az államkincstárt boldogítsa, habár a szegény ember bőrére, de különben nem is törődik ezzel, mert nem az ő állampolgárairól van szó. Ha a mi földmivelésügyi miniszterünknek nincs belátása, hogy ugy mondjam, és jogérzete, mert hiszen itt jogi sérelemről van szó, hogy megváltoztassa legalább kivételesen épen az osztrák miniszterrel egyetértőleg a határidőt, ha nem szab kellő határidőt, hogy visszajöhessenek a juhok, holott az illetők alávetik magukat a legszigorúbb állategészségügyi rendszabálynak és az ellenőrzésnek a tekintetben, hogy csak az az állomány tér vissza, a mely kiment, mondom, ha így marad a dolog, kérdem, hogyan fogja védeni a kormány az áüáspontját a külföldi hatalommal, sajtóval és politikával szemben akkor, a mikor csak jelenben is milliókra fog rúgni azok kára, a kik vissza nem hozhatják jószágukat. Végig az egész grániezon, Brassótól Szebenig a községek kizárólag ezzel az állattenyésztéssel foglalkoznak és azok a polgárok adózásra képtelen alanyok lesznek. Hát bölcs, helyes közgazdasági politika ez % íme, Batthyány Tivadar gróf ur, egy eset, egy sérelem, a mely közös önökre és reánk nézve. Tiszta igazságos követelmény forog itt fenn és oly igazságos ez, hogy mindenki meg van győződve és meg kell róla győződve lennie, egy embert kivéve, a ki Magyarország földmivelésügyi minisztere. Es ezt nem lehet elintézni ? íme, így áll a dolog, így vagyunk a sérelmekkel és mi az utóbbi időben nem is szólaltunk fel más sérelmek tekintetében, nem is hoztunk fel oly sérelmeket, a melyek csak távolról is politikai jellegűek, hanem tisztán kulturális, közgazdasági szempontból fogtuk fel a kérdést. De e tekintetben is a kormány idegen maradt felszólalásainkkal, kéréseinkkel, közbelépéseinkkel szemben és igy nem kívánhatja sem a ház, sem senki fia, hogy ily kormány iránt bizalommal viseltessünk. (Igaz ! a közéfen.) Miután meg vagyunk róla győződve és látjuk, tapasztaljuk naponként, hogy még a tételes pozitív törvényeket sem hajtják végre, ennélfogva kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el és a következő határozati javaslatot terjesztem elő (Halljuk ! a középen.) : »A ház utasítja a kormányt, hogy az 1868 : XLIV. t.-czikket, a mely a nemzetiségek egyenjogúságáról szól, hajtsa végre.« (Helyeslés a középen.) Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Halász Lajos! Halász Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A napirenden lévő költségvetést elfogadom azon bizalomnál fogva, a melylyel a nemzeti kormány iránt viseltetem. Ennek előre bocsátása után méltóztassék megengedni, hogy minden hosszabb bevezető frazeológia helyett rátérjek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk !) A magyar városok helyzetével kívánok foglalkozni (Halljuk!) és