Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

318. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. 105 Ezek által röviden kimutattam, hogy teljesen i lehetetlen, hogy mi a jelenlegi politikai viszonyok között irredentista politikát folytassunk. Ennél­fogva kérem az urakat, hogy hagyják abba, tegyék félre ezen alaptalan vádakat és menjünk tovább, s foglalkozzunk objektív szempontból a közös ügyek­kel és a hol tehetünk valamit, ott segitsünk, mert legyenek meggyőződve, t. ház, és t. uraim, hogy, a miként most fogjuk megalapozni a jövőt, a milyen alaptételeket állitunk fel és a milyen ala­kulatot és jelleget most fogunk adni az átmeneti korszaknak, az állandó lesz és sokáig fog tartani. Gondoljuk meg tehát, hogy mit készítünk magunknak a jövőre nézve. Ebben a tekintetben azon nézeten voltunk, hogy az országban levő politikai ellentéteket csakis ugy lehet kiegyenlí­teni, ha az átmeneti kormány ígéretéhez hiven törvényerőre fogja emelni az általános szavazati jogot. Mert mi csakis a jövő parlamenttől remél­hetjük azt, hogy a frázisos politikai irányokat félre­téve, a reális politika terére lép. Sajnáljuk, hogy e tekintetben még messze állunk az általános titkos szavazati jog törvényerőre való emelésétől nemcsak, hanem még azon irányelveket sem ismerjük, a melyek szerint azt érvényre fogják majd emelni. Még inkább sajnáljuk azt, hogy az urak már előre megijedtek a jövő parlamenttől és a belügyminisz­ter ur állításai szerint a különböző rétegek haza­fiatlan álláspontot fognak elfoglalni, és megcsinál­ták a házszabályreviziót, a melyért önök annyit küzdöttek. Nekem most is az a meggyőződésem, a mi volt, mikor ebben az irányban felszólaltam, hogy erre a házszabályrevizióra semmiféle szük­ség nem lesz és az urak csak felizgatták az ország belbékéjét (Ellenmondások balfelöl.) minden czél nélkül. A jelenlegi képviselőházban különböző véle­mények lettek nyilvánítva a nemzetiségi kérdés­ben és csakugyan bármünoni kell, hogy az urak, kik tulaj donképen a koaliczióhoz tartoznak, de sőt szorosan a függetlenségi párthoz tartozók is, a hányan felszólaltak és érintették a nemzetiségi kérdést, annyifélekép, különbözőkép bírálják el és vélik azt megoldandónak. Ebből az következik, hogy az urak e kérdéssel alapjában véve nem fog­lalkoztak, mert ha foglalkoztak volna és ha ala­posan foglalkoztak volna vele, bizonyára egyön­tetű véleményre jutottak volna, ugy, hogy az ember zavarba jön, különösen a függetlenségi párttal szemben, midőn néhányan a legnagyobb szélsőséggel ugy állítják fel a tételt, hogy a nemzeti­ségi kérdést Magyarországon csak erőszakosan, csak golyóval. . . (Zajos ellenmondások balfelöl.) Endrey Gyula: Ilyen butaságot senki sem mondott. (Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek. Miháli Tivadar: Ha nem is mondották nyíl­tan, de mégis kivehető volt. Én hallottam ; nekem is mondták eleget. Mások ámbár koncziliánsabb álláspontra helyezkednek, mégis csak azon feltétel alatt tartják megoldhatónak a kérdést, hogyha ez az egységes magyar nemzeti állam kiépítését KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911, XVIII. KÖTET. j nem veszélyezteti. Ha ez alatt azt értik, hogy az egységes magyar államot ugy óhajtják megépíteni, hogy az országban lakó összes nemzetiségeket nyel­vüktől és szokásaiktól megfosztják. . . (Zajos ellen­mondások baljelöl: Felkiáltások;j Ez izgató beszéd !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Miháli Tivadar: Ha ugy értelmezik, hogy az úgynevezett nyelvi egységet elérjük, akkor mi innen őszintén mondjuk és kinyilvánítjuk, hogy azzal a politikával hagyjanak fel, mert ebbeli czél­jukat sohasem fogják elérni, (Felkiáltások balfelöl: El sem kezdte senki sem !) mert az ország lakosainak nagyobb részét tevő nemzetiségeket (Zajos ellen­mondások balfelöl.) ebben az értelemben beolvasz­tani, a hogy önök képzelik, az egységes magyar államba, nem sikerül soha, ez nem lehetséges. Es ezt nem mi fogjuk megakadályozni, hanem magok a nemzetiségek. Mi csak az ő megbízásuk­ból jóakaratulag figyelmeztetjük önöket, hogy ezzel a soviniszta politikával hagyjanak fel, mert ez csak az ország kárára és magának a magyar­ságnak kárára van. Ha azonban az urak oly értelemben vennék a magyar állam kiépítését, mint mi is képzeljük, hogy itt az országban minden nemzetiség saját kultúráját, saját gazdasági érdekeit és nemzetisé­gét megtartsa, ha így vennék az egységet, hogy ez országban nem a nyelvegység, hanem az érdekek és érzelmek egysége legyen meg, (Mozgás.) akkor mi is támogatjuk önöket e szép munkában. (Mozgás.) Mert ez hazafias munka, és legyenek meggyőződve, hogy a nép odakinn e tekintetben ha nem is oly tudományosan, de sokkal praktiku­sabban fogja fel a dolgot, és akármely vegyes nyelvű magyar-román községet veszünk, láthatjuk, hogy igen könnyen tudnak megférni egymással. (Moz­gás.) Arra az álláspontra helyezkednek, hogy tisz­teljük egymást, de senki sem oka annak, hogy az Isten más nemzetiségűnek teremtette és azt, a mit az Isten rendelt, elviselik. T. ház! A mi felszólalásaink folytán az arak nem egyszer visszavágtak, hogy mi egyebet sem tudunk, mint folytonosan nemzetiségi sérelmeket hozunk fel, sőt annyira mentek, hogy azok létezését le is tagadták. Gr. Batthyány Tivadar képviselő­társam tegnaj) — habár nem is egyenesen, de követ­keztetni lehet beszédéből — abban az irányban is nyilatkozott, hogy tulaj donképen mi volnánk okai annak is, hogy a képzelt sérelmek folytán a külföldi sajtó és politika ellenünk bizonyos állás­pontot foglal el. Erre nézve kijelentem, hogy abszolúte egyetlenegy esetet sem hoztunk fel a nemzetiségek helyzetéről, vagy közgazdasági szem­pontból, a mely tényleg a valóságnak meg nem fe­lelne. Sajnos, erre nem igen reagáltak, reflektál­tak. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy két év óta az interpellácziók egész sorozata, a melyeket a belügyi és a vallás- és közoktatásügyi miniszterek­hez intéztünk, válasz nélkül maradt, nem is tar­tották érdemesnek, hogy válaszoljanak, annál kevésbbé, hogy azokkal foglalkozzanak, és a tény­14

Next

/
Oldalképek
Tartalom