Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-308
414 308. országos ülés 1908 április 7-én, kedden. Elnök : A képviselő ur két kérelmet ter- i jeszt a ház elé a 216. §-a értelmében. Az egyik az, hogy a ház a már emiitett szakasz értelmében rendelje el Farkasházy Zsigmond képviselő ur tegnap beterjesztett határozati javaslatának kinyomatását és szétosztását. Farkasházy Zsigmond: És a módosításokat ! Elnök: Igen és a módositások kinyomatását és szétosztását. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Nem!) A ház nem határozza el. A második kérése az, hogy az általa beterjesztett módosítás nyomassák ki és osztassák szét. Méltóztatnak ezt elfogadni ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a kinyomat ást kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség A ház mellőzi a képviselő ur ezen kérését. Molnár Jenő képviselő ur a házszabályokhoz kíván szólni. Molnár Jenő: T. ház! Az előbbi inczidens alkalmával én közbeszóltam valamit, mire az elnök ur rám csengetett azzal, hogy semmi közöm hozzá, ne avatkozzam a dologba. Tiltakozom ez ellen. (Zaj.) Elnök : A képviselő úrtól megvonom a szót. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond képviselő urat illeti a szó. Farkasházy Zsigmond : T. ház ! Félreértett szavaimat kívánom megmagyarázni. A mélyen t. elnök ur az imént közbeszólás alakjában elmondott szavaimat félreértette. Én azt mondottam, hogy az elnök a többséghez tartozván, természetesen a többséget pártolja, a miért rendreutasitásban részesültem. A rendreutasitás mindenesetre jogosult lenne abban az esetben, ha a mai elnökséget akartam volna meggyanúsítani. Ezúttal azonban közbeszólás alakjában ezt azért nem tettem és nem tehettem, mert hiszen épen a 215. §. képezi diszkusszió^tárgyát és ezt közbeszólással elintézni nem lehet. En csupán úgyszólván a magyar parlament által elfogadott princzipiális elvet hangoztattam, a mely szerint elég helytelenül az elnök egy párthoz tartozik, sőt politikai álláspontot is szokott adott esetben elfoglalni. Justh Gyula: Nem szabad közbeszólni. Molnár Jenő: Közbeszólni szabad, csak zavarni nem szabad a szónokot. Elnök: Nem szabad közbeszólni. A kellemetlen inczidensek folyton abból származnak, hogy a képviselő urak nem ismerik a házszabályt. Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, mélyen t. elnök ur. ... (Zaj.) Elnök: Csak az elnöknek van joga közbeszólni és erre külön intézkedés van a házszabályokban. (Igaz! TJgy van !) Farkasházy Zsigmond : ... Bocsánatot kérek, de ezt is mindjárt vagyok bátor belevonni felszólalásom keretébe. (Zaj.) Mert hogyha tényleg ez állana a házszabályokban, hogy közbeszólni nem szabad, akkor félreértett szavaimat sem magyarázhatnám most, ez is jogosulatlan volna. Justh Gyula : TJgy is van! Farkasházy Zsigmond: De a házszabályok világosan csak azt mondják, hogy közbeszólással »zavarni« nem szabad a szónokot. Tehát ha a közbeszólás nem zavarja a szónokot, akkor szabad közbeszólni. (Elénk derültség.) Azt pedig, hogy zavarja-e őt a közbeszólás, mindig maga a szónok van hivatva elbírálni. (Zaj.) Szmrecsányi György: A legújabb házszabálymagyarázat ! Farkasházy Zsigmond: Én tehát vagyok bátor kijelenteni, hogy nem a mostani elnökség.... Szmrecsányi György: Kiki a saját maga elnöke! (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: tagjait értettem, a midőn azt mondottam, hogy az elnök a többség pártján van és ahhoz tartozik, hanem általában konstatáltam ezt, mint egy olyan uzust vagy abuzust, a mely nálunk érvényben van. (Zaj.) Elnök: Nagyon szívesen veszem a t. képviselő ur szavainak magyarázatát, de én nem tudhattam, hogy ő ezt az értelmet akarta azoknak adni. A gyorsírói feljegyzések szerint azoknak a szavaknak egészen más élük és értelmük van. Farkasházy Zsigmond: Lehetetlen! (Derültség.) Elnök: Kérem, a gyorsíró feljegyzése szerint Farkasházy Zsigmond képviselő ur a következőt mondotta: »Az elnök mindig a többséget védi, természetesen.« Ez pedig az elnök pártatlanságának a meggyanusitása .... Justh Gyula: TJgy van! Elnök : .... én tehát ebből az értelemből kiindulva cselekedtem. Sajnálom, hogy nem tudtam, hogy a képviselő ur szavainak nem ez volt az értelme. (Helyeslés.) Molnár Jenő : Hát én velem mi lesz! (Zajos derültség.) Elnök: A képviselő urnak ezt a szerencsétlenséget tűrnie kell. (Derültség.) Ki következik szólásra? Raisz Aladár : Petrovics István! Petrovics István: T. ház! (Zaj.) Mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy csatlakozom ahhoz az indítványhoz . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Petrovics István: ... a melyet Mezőfy t. képviselőtársam beterjesztett és a mely szerint az első pont elfogadtatván, a második egészen elvetendő volna, mert nekem is az a meggyőződésem, hogy az első pont elfogadása által ez a második teljesen feleslegessé válik. Ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, hogy a mennyiben mégis elfogadtatnék ez a második pont is, azon legalább bizonyos változtatásokat eszközöljünk. (Zaj.)
