Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

360 306. országos ülés 1908 április í-én, szombaton. az elnök saját hatáskörében elönt.« a következő mondat tétessék : »A szavazás megkezdése előtt az indítványok és módosítások hallható hangon és érthetően felolvasandók, ha előzetesen kinyomatva és a képviselők között szétosztva nem lettek ; ha pedig kinyomattak és szétosztattak, újból csak az esetben olvasandók fel, ha valamelyik képviselő kérelmére a ház egyszerű szavazással hozott határozatával a felolvasást elrendeli.« Azért kívánom, hogy abban az esetben, ha az indítványok, határozati javaslatok és módosítások a házszabályok 216. §-a szerint nem nyomattak ki, azok feltétlenül felolvasandók, és pedig olyan hangon, hogy minden képviselő, a ki a kérdés feltevéséhez hozzászólni és szavazatával dönteni akar, tudja, hogy miről van szó ; mert ha ezek nincsenek kinyomatva, akkor a képviselők erről egyáltalában tudomást nem szerezhetnek, miután a jegyzők azokat a módosításokat fel nem olvassák, a naplót pedig a képviselők átlapozni nem igen szokták . . . Zakariás János: A balpártiak! Pilisy István : . . . nem is érnek rá, hogy figyelemmel kisérjenek minden naplót, különösen egy 16 órás ülésről szólót s különösen éjféltájban, mikor a napló még kinyomatva sincs, minek folytán a 7—8 vagy több órával előbb történteket az a képviselő, a ki nem volt jelen, nem is tudhatja. Ezért szükségesnek látom, hogy az ilyen indítványok minden határozat nélkül felolvastassanak. Olyan esetben jiedig, mikor ezen módosítások kinyomattak . . . Zakariás János : Titeket fognak a választók kinyomni a parlamentből. (Zaj.) Pilisy István : . . . helyénvalónak tartom, hogy ha egy képviselő kéri azok felolvasását, akkor az elnök a hajzat megkérdje, vájjon szükségét látja-e az újból való felolvasásnak. Ha a ház nem kívánja, akkor azok felolvasása mellőztetik. Kérem módosításaim kinyomatását és a képviselők közt való szétosztását és elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A képviselő ur kéri, hogy módosításai kinyomassanak. Kérdem a t. házat: kivánja-e, hogy a benyújtott módosítások kinyomassanak '? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik a módosítások kinyomatását kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház nem kívánja a kinyomatást. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző : Farkasházy Zsigmond ! (Nincs itt !) Bozóky Árpád ! Bozóky Árpád: T. képviselőház! A Nagy Emil-féle indítvány második bekezdését nem fogadom el. Ezt a bekezdést, illetőleg azt, a mi ebben a bekezdésben van, még sokkal veszedelmesebbnek tartom, mint azokat, a mik az első bekezdésben foglaltatnak. Nevezetesen ez a bekezdés teszi lehetetlenné az u. n. nemzeti ellenállást, a melyre nekünk még mindaddig, mig Ausztriával bármi tekintetben is közösségben vagyunk, szükségünk lehet, mint a hogy szükségünk volt arra már többször a múltban is. Nem attól ijedünk mi meg, hogy 10—16 óráig kell beszélni, hanem attól, hogy a nemzeti ellenállásnak leghathatósabb fegyverei, a zárt ülés, személyes kérdés, házszabályvita, a tárgytól való eltérés stb., a melyeket mindig oly sikeresen alkalmaztak a nemzet vezérei a múltban, ezen bekezdés értelmében Id lesznek zárva. De még ennél is fontosabb az, hogy ebben a bekezdésben olyan rendelkezések foglaltatnak, a melyek az ellenzék szerepét itt a képviselőházban valósággal illuzóriussá teszik. Azt mondja többek közt ez a bekezdés, hogy a tárgytól való eltérésnek sürgős tárgyalás esetén nincs helye és a kérelem elő sem terjeszthető. Ez a rendelkezés teljesen kiszolgáltatja az ellenzéki képviselőknek magatartását, álláspontját, harczát az elnöknek. Nem a jelenlegi elnökökről mondom ezt, de nem tudjuk, hogy a jövőben kik lesznek az elnökök, kiszolgáltatják tehát ezt a jövendő elnökök lehetséges önkényének. Az a képviselő a tárgytól beszél, az elnök azonban ugy gondolja jónak, hogy attól a képviselőtől meg kell vonni a szót, mert a kormánynak nagyon kedves, hogy vége legyen a vitának, hát egyszerűen reárnondja, hogy az illető szónok eltért a tárgytól. Ezt most is megteheti az elnök, az igaz, de most legalább ezen elnöki önkény ellen megvan az az orvosságunk, hogy a háztól engedélyt kérjen az illető képviselő arra, hogy a tárgytól eltérhessen. Most, t. képviselőház, még ezt az orvosságot is kizárja ez a javaslat és így teljesen az elnöktől függ az, hogy egy ellenzéki képviselő még beszélhessen a házban, mert utoljára a harmadik szónál is megvonhatja tőle a szót azon a oziinen, hogy eltér a tárgytól. Megtörténik az, mert e javaslat nem gondoskodik arról, hogy 100 vagy 150 képviselő állandóan itt legyen a képviselőházban, hogy a jelenlevő képviselők többsége a kormány javaslatát vagy a kormánynak tetsző javaslatot nem fogadja el és szavazás történik felállással. Lehetséges, hogy mi vagyunk többségben és az elnök ur mégis a kisebbség vótumát emeli határozattá és akkor, t. képviselőház, nem szabad megszámlálni a szavazatokat azért, mert azt mondja ez a rendelkezés, hogy csak száz tag kívánhatja ezt. De nem mindig lehetséges, hogy 100 tag legyen jelen, a kik a szavazatok megszámlálását kívánják. Jelen vagyunk például 99-en, 60 ezek közül ellenzéki, a többi pedig kormánypárti. Hogy lehetséges akkor a szavazatok arán}'át megállapítani ? Ezek csak példák arra, hogy mennyire sérelmes ez a szakasz, és épen azért már bőven megindokoltuk, hogy miért nem szabad ezt a szakaszt elfogadni. Én ez okból további indokolásba bele nem bocsátkozom, hanem kérem a t. képviselő-