Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-295
295. országos ülés 1908 márczius 21-én, szombaton. 91 tiszta és világos és én a magam részéről nem engedem meg a képviselő urnak, hogy ezt vita tárgyává tegye és ezzel a vitával a törvényes állapotot meggyengíteni igyekezzék. (Élénk helyeslés.) Nekem kötelességem itt e felett őrködni és ebbeli tisztemet és feladatomat kíméletlenül fogom gyakorolni. (Élénk helyeslés.) Vlád Aurél: En meghajlom az elnöki figyelmeztetés előtt, de azt hiszem, egy képviselőnek ellentétes magyarázata egyáltalában nem képes arra, hogy a törvényt meggyengitse. Én azt hiszem, hogy bár ellentétes ez a magyarázat azzal, a mit — mondjuk — a t. többség helyesnek tart, de azért a törvény nincs meggyengitve az én magyarázatom által. Én a házszabályok czimén akartam ezt a kérdést kimagyarázni és különösen szóvá tenni az elnökségnek sok esetben tapasztalt azt az eljárását, hogy olyan esetekben, a mikor az elnökség a maga, a házszabályok, vagy a törvényesség álláspontjából levezetett állásfoglalását, véleményét nyilvánítja, egyszerűen azt jelenti ki, hogy e felett vitának helye nincs. Bocsánatot kérek, én a házszabályokban, legalább a mostani házszabályokban, nem találok olyan intézkedést, — a Nagy Emil-féle indítványban van olyan intézkedés, — a mely az elnöknek teljes diszkreczionárius jogát állapítja meg. A mostani házszabályok egyáltalán : . . . Elnök : Bocsánatot kérek, vannak a törvénynek olyan sarkalatos rendelkezései, a melyeket itt vita tárgyává tenni sem lehet. (ügy van !) Ezek közé tartozik ez a rendelkezés is. Egyébként pedig a házszabályok alkalmazására nézve lehet mindenkor véleményeltérés ; ott az elnök sohasem korlátozta a képviselő urakat abban, hogy a maguk nézetét kifejthessék. De mikor egy kardinális tételt akar a képviselő ur meggyengíteni felszólalásával, nekem, a kinek kötelességem a házszabályok és a törvények felett őrködnöm, kötelességem az is, hogy ne engedjem meg azt, hogy ez a meggyengítés sikerülhessen a képviselő urnak. (Élénk helyeslés.) Vlád Aurél : A törvény-magyarázat törvényeink értelmében az országgyűlés hatáskörébe tartozik. Az országgyűlés minden egyes tagjának joga van e kérdésben a maga igénytelen szavát felemelni. Ez lehet helyes, lehet helytelen. A törvények még nem dogmák . . . (Zaj.) Elnök: Harmadszor és utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha így folytatja, megvonom tőle a szót. (Helyeslés.) Markos Gyula (közbeszól). Elnök : Markos Gyula képviselő urat rendreutasítom. Vlád Aurél: Én nem tehetek egyebet, mint hogy akkor, a mikor a házszabályok revíziójáról van szó, ezt az álláspontot kifejezésre juttatom és minthogy véleményem szerint a házszabályokban nincs oly intézkedés, a mely ezt igazolná, arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy legalább vegyünk be az uj házszabályokba, a Nagy Emil-féle indítványba vagy esetleg a végleges házszabályokba egy oly intézkedést, a mely felruházza az elnököket a csalhatatlanság ezen jogával. . . (Nagy zaj és mozgás.) Rakovszky István : Ez már mégis erős ! (Felkiáltások : Ez gyanúsítás !) Vlád Aurél : Én egyéni véleményemet meg nem változtathatom és tekintettel arra, hogy ugy látom, hogy ezen magyarázat által hat képviselő zárszava elvonatott és minthogy én a házszabályok helytelen magyarázata alapján történtnek tartom ezt a szóelvonást . . . Elnök (csenget) : Megvonom a szót a képviselő úrtól. (Élénk helyeslés és taps.) A zárszó jogán szó illeti Hoffmann Ottó képviselő urat. (Felkiáltások : Nincs itt!) Nincs itt. A zárszó jogán szó illeti Bella Mátyás képviselő urat. Bella Mátyás: T. képviselőház! A Nagy Emil-féle házszabálymódositás körül . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bella Mátyás: ... kifejlődött viták során elhangzott beszédekben az indítványt ellenzők nagyobbára azon veszedelemre mutattak mely veszedelem a házszabály módosításával a jövendőben lesz hátrányos az országra. Én, t. képvise'őház, rövid felszólalásomban azon veszedelemre akarok reámutatni, a melyet ez a házszabályrevizió már most is előidéz. Reá akarok mutatni azon veszedelemre, mely abból támad, hogy ezen módosítás által az ország népeinek kedélyhangulatát, Magyarország népeinek lelkiállapotát felizgatta. Tudvalévő dolog, hogy a revíziós indítványt a kormány részéről két miniszter is támogatta, tudvalévő dolog, hogy a leghatalmasabb érveket a házszabály módosításának elfogadása érdekében gr. Andrássy Gyula és gr. Apponyi Albert miniszter urak hozták fel és a házszabály elfogadásának szükségességét a nemzetiségi veszedelmek előtérbe tolásával igazolták. Kérdem, t. ház, hogy mivel szolgáltak rá tulajdonképen a nemzetiségiek ezen nagy ijedelemre és mivel szolgáltak rá arra, hogy az emiitett két miniszter ur a magyar közvéleményt felhívja, hogy a revíziós indítványba nyugodjék bele, mert ez egy nagy czélt szolgál, t. i. a nemzetiségi veszedelem lehetetlenné tételét! A két miniszter ur kitaposott ösvényen halad akkor, mikor a nemzetiségi veszedelmet bizonyos czélok elérése végett az ország közvéleményének színe elé állítja. A múlt idők tanúsága szerint ugyanezt cselekedte a múlt kormányzatok politikája is. Minden alkalommal, a midőn a magyar közvélemény felháborodott és felzúdult, hajánál fogva ránczigálták elő a nemzetiségi kérdést és azzal igyekeztek lecsillapítani a felzúdult magyar közvéleményt. így volt ez a múltban és ugyanezt a jelenséget látjuk most is, a házszabályok revíziója módosításának megindokolásánál. A magyar közvélemény most szintén felzúdult. Türelmetlen, és a nemzeti obstrukczió alkalmával hirdetett 12*
