Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-292
292. ORSZÁGOS ÜLÉS 1908 márczius 17-én, kedden, Justh Gyula elnöklete alatt, Tárgyai: A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — G-yelmis Grerő képviselő végleges igazolása. A házszabályok módosításáról szóló indítvány tárgyalása. A Tcormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Andrássy Gyula, Kossuth Ferencz, Darányi Ignácz, gr. Apponyi Albert, Günther Antal, Jekelfalussy Lajos, gr. Zichy Aladár, Josipovich Géza. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 10 perczkor.) Elnök : T. ház ! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Zlinszky István, a javaslatok mellett felszólalókat jegyezni fogja Vertán Endre, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Csizmazia Endre jegyző ur. Első sorban hitelesíteni fogjuk a múlt ülés jegyzőkönyvét. Felkérem Vertán Endre jegyző urat, sziveskedjék a múlt ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Vertán Endre jegyző (olvassa az 1908. évi márczius hó 14-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök : Kérdem a t. házat, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre ? (Nincs!) Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Jelentem, hogy G-yelmis Gerő képviselő ur választása óta 30 nap eltelt, s hogy a Kúriától vett értesítés szerint a választás kérvénynyel nem támadtatott meg. Minthogy a választás ellen panasz vagy kifogás sem tétetett, nevezett képviselőt végleg igazolt képviselőnek jelentem ka. Következik Nagy Emil képviselő ur indítványa (írom. 723.) a házszabályok módosítása tárgyában Csizmazia Endre jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula : T. képviselőház ! Valóban nem könnyű dolog a vita ilyen előrehaladott stádiumában felszólalni, s majdnem lehetetlen lenne, ha inkább az eredetiségre való törekvést tartanám szem előtt, mint azt az erkölcsi kötelezettséget, hogy akkor, a mikor a szólásszabadság, a népakarat szabad megnyilvánulása ellen intéztetik csapás, akkor mi, népképviselők felemeljük tiltakozó szavunkat, bármily szerény volna is az. Ezen kötelezettségem teljesítését nagyban elősegíti azon körülmény, hogy a tárgyalás alatt lévő indítvány oly bő anyagot nyújt elutasító álláspontunk megindokolására, hogy valóban nem nagy megerőltetésembe kerül azon ellenmondásokra és tévedésekre rámutatni, a melyeknél ezen indítványt támogatják. A tévedéseknek, hogy ne mondjam ferdítéseknek egész csapatával találkozunk akkor, a mikor a felmerült vita anyagát bonczolgatj uk. Egyik igen nagy tévedés pl. azon felfogás, a melynek legpregnánsabban a belügyminiszter ur adott kifejezést egy zárt ülés alkalmával mondott beszédében, hogy t. i. ezen indítványt az u. n. nemzet egész zöme, a képviselőház nagy többsége támogatja, ugy hogy egy elenyésző kisebbségnek nincs az a jogosultsága, hogy ez inditványnyal szemben szavát felemelje, annak útjába gátat állítson. Ez nagy tévedés, mert a mi a nagyközönséget, a nép összességót iUeti, a melyet önök nemzetnek neveznek, annak legnagyobb része, nyugodt lelkiismerettel mondhatom, ezen revízió ellen van. (Ugy van ! a közéfen.) Ez énen vannak az alkotmány sánezaiból kizárt népek milliói, (Ugy van ! a közéfen.) a szocziáldemokrata párt és a nemzetiségek milliói. De ellene vannak nemcsak ezek, hanem a függetlenségi párt zöme is, annak a népnek, annak az osztálynak túlnyomó része, a melynek támogatásával a függetlenségi párt eddigi hatalmát megszerezte. (Ugy van! a közéfen.) De magában ezen házban, azt mondja a miniszter ur, csak egy elenyésző kisebbség áll szemben a revíziós javaslattal. A dolog ezzel szemben ugy áll, hogy a függetlenségi balpárt egészében, minden pártonkívüli képviselő, a demokraták, a nemzetiségi párt tagjai, a horvátok — együttvéve nem kevesebbet, mint 1*
