Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

29í. országos ülés 1908 márczius 19-én, csütörtökön. ti8 az etnikai elem érvényesüljön. Ezen értelemben beszéltem én harmincz évvel ezelőtt is. (Zaj.) A mi a házszabályreviziót illeti, ez a házszabályrevizió olyan, hogy arra a külföldön példát nem találhatunk . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polit Mihály : • • • mert az sehol nem fordult elő, hogy házszabályokat alkossanak bizonyos fajok és osztályok érdekében. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gál Sándor képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólani. Polit Mihály : Látom, hogy a t. ház már hiján van a kellő türelemnek, tehát be fogom fejezni beszédemet. (Helyeslés.) Én, t. ház, abban a véleményben vagyok, hogy Magyarországon a demokráczia uralmának el kell jönnie ; és ha a demokráczia uralma bekövetkezik, akkor mi nemzetiségek, mi nem magyar ajkú fajok, a kik Magyarország lakosságának felét teszszük, részt fogunk venni az állam életébén azon az alapon, hogy az etnikai elem kifejezést találjon az állami életben, (Igaz ! Ugy van ! a nemzetiségiek padjain.) az adminisztráczióban, a bíráskodásban. És ha ez igy lesz — a mint hogy nem is kételkedünk, hogy igy lesz — akkor lesznek szerb, román, tót megyék, a melyekben az adminisztráczió ezen nyelveken történik. (Mozgás.) A nemzetiségi kérdés Magyarországon nem állami kérdés, de nem is tisztán nyelvi kérdés, hanem adminisztratív kérdés. A nemzetiségi kérdést csak adminisztratív utón lehet megoldani. És ez nem valami uj dolog, mert 1868-ban, a mikor az a javaslat volt szőnyegen, a mely később nemzetiségi törvénynyé vált, akkor maga Deák Ferencz nagyon habozott, hogy miféle nemzetiségi törvényt fogadjon el. A nemzetiségi képviselők ugyanis szintén nyújtottak be egy külön javaslatot, s ezek nem voltak hazaellenesek és nemzetellenesek, köztük volt Csernovics Péter is, a ki Debreczenben volt képviselő. (Helyeslés.) Ez a Csernovics aláirta azt az elleninditványt azon javaslattal szemben, a melyet az akkori kormány beterjesztett a nemzetiségek egyenjogúsága tárgyában. Mondom, Deák Ferencz nagyon habozott, bizonyos mértékben ő is hajlandó volt ezt az elleninditványt elfogadni, de végre mégis köteles volt engedni a magyar áramlat szempontjainak, s akkor keletkezett a nemzetiségi törvénynek az a hires szakasza, a mely sem hus, sem hal. . . (Zaj.) Elnök : A képviselő ur megint eltér a tárgytól. Az előbb arra kért a háztól engedélyt, hogy a horvát kérdésre térhessen ki. A ház ezt megengedte ; de azt nem engedte meg . . . Polit Mihály : Befejezem. Elnök: ... hogy a nemzetiségi kérdésre is kitérjen. Polit Mihály: Azonnal befejezem beszédemet. A mit én beszélek, azt az ország érdekében mondom el. Hiszen mindnyájan az ország fiai vagyunk. (Zaj és felkiáltások : Fejezd be!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polit Mihály: Befejezem beszédemet'. (Helyeslés a haloldalon.) Magyarország és a magyarság szemben a nagy nemzetekkel egy kis nép, kis nemzet. Az események rohamosan fejlődnek ugy Ausztriában, mint a Balkánon. Mindenkor féltem attól, hogy baj lesz Magyarországon, ha a nemzetiségi kérdést és a horvát kérdést mint hatalmi kérdést fogják fel. Pedig ez történt a népiskolai javaslattal, ez történik most a házszabályokkal. Mi nem félünk a hatalmi kérdéstől; majd meglátjuk, ki lesz a legény a csárdában. (Derültség.) Épen e vita folyamán g3?akran szemrehányás tétetett nekünk 1848-iki magatartásunkért, önök nagy tévedésben vannak, mikor azt gondolják, hogy azokat a felkeléseket Bécs csinálta. (Zaj és felkiáltások a haloldalon : Ezt nem lehet, tagadni!) Hiszen mi nem küzdtünk a honvédek ellen ! Mi a császári katonák ellen küzdtünk. Kossuth Lajos diszpozicziói következtében egész márcziusig nem láttunk honvédet, hanem láttunk osztrák sereget és ott küzdöttünk a római sánczokon SzentTamásnál. Hatvan éve ennek. Én akkor 15 éves fiu voltam, de nagyon jól emlékszem, mert ott voltam a szerb táborban és hallottam fütyülni a golyókat. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem, ez megint nem tartozik a tárgyhoz. Ha tovább igy folytatja a képviselő ur, kénytelen leszek a szót megvonni tőle. Polit Mihály : A házszabályok és a választási törvény által felvetett hatalmi kérdés utján Magyarországnak haladnia nem szabad. Kell, hogy béke legyen Magyarország, a magyarság érdekében. Ezer éve élünk itt együtt, (Mozgás.) együtt élünk békességben. Legyen most is a jelszó : legyen béke Horvátországgal, legyen béke a nemzetiségekkel. (Zaj.) És ha ez be nem tartatik, legbensőbb meggyőződésem szerint Magyarországra nézve a katasztrófa elkerülhetetlen. (Folytonos zaj.) Kérem, méltóztassék határozati javaslatomat, a melyet magam és elvtársaim nevében benyújtottam, elfogadni. (Helyeslés a középen. Többen üdvözlik a szónokot.) Elnök : Zárszó jogán szó illeti Pető Sándor képviselő urat. (Felkiáltások : Nincs itt ! Nincs itt.) Pető Sándor képviselő ur nincs jelen. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Zárszó jogán a szó illeti Nagy György képviselő urat. Nagy György: T. képviselőház ! (Halljuk! a baloldal hátsó padjain.) 1908 február 27-én beadott határozati javaslatomat, a mely megegyezik azzal a javaslattal, a melyet szintén a házszabályrevizió tárgyában 1904 november 5-én Kossuth Ferencz, a függetlenségi és 48-as párt vezére adott be, és a melyre nézve számithatok tehát arra, hogy a mostani többségben lévő függetlenségi párt indokolás nélkül is elfogadná, néhány szóval mégis megindokolom. (Halljuk I a baloldal hátsó padjain.) Ugy érzem magamat e pillanatban, mint az