Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

58 2.9*. országos ülés 1908 márczius 19-én, csütörtökön. bálymódositásba most nem szabad belemenni, mert most sincs beterjesztve a választási törvényjavaslat, mert most sem tudjuk, mennyire kell a házszabályokat módositani, hogy az uj választási törvénynek megfeleljenek, (ügy van! balfelöl.) Gr. Andrássy Gyula ur azt mondja beszéde fonalán, hogy a Nagy Emil-féle javaslatot nem mint miniszter, hanem mint képviselő ajánlja, konklúzióként azonban azt mondja, hogy abban az esetben, ha ezt az indítványt a ház elvetné, ő miniszteri állását tovább meg nem tartja. Ugyanígy nyilatkozott a miniszterelnök ur, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur és Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter ur is. Szóval a kabinet ebben a tekintetben szolidáris. A házszabályok módosítása a ház szuverén joga ; indokolatlan és helytelen dolog tehát ebből kabinetkérdést csinálni, mert közjogellenes és veszedelmes dolog, ha a kormán}'- a házszabályokat módositani akarja abból a czélból, hogy kényelmesebben kormányozhasson. (Helyeslés balról.) Beszéde végén gr. Andrássy Gyula a magyarság férfiasságára, bátorságára, és kitartására hivatkozik és azt mondja, hogy a magyar ember 16 órás ülésekben is eleget tud tenni képviselői kötelességének, ne mondjuk tehát, hogy a 16 órás ülésekben a szólásszabadság megszorítása foglaltik, mert ellenkezőleg, ha 4 óra helyett 16 órát beszélhetünk, akkor inkább a szólásszabadság kiterjesztéséről lehet szó. En az obstrukcziót magam is elitélem ; épen azért az én nézetem szerint a képviselőházi beszédek arra valók, hogy meggyőzzenek. Hogyan képzeli a belügyminiszter ur, hogy egy 16 órás ülésben képes lenne valaki olyan figyelemmel kisérni az ülésnek vagy az illető beszédeknek minden fázisát, hogy azután megfelelő beszédet mondjon ? Egy hang (a baloldalon) : Ott van a gyorsírói napló ! Pilisy István : A gyorsírást nem tudja a képviselő elolvasni. A gyorsírói jegyzeteket pedig csak másnap kapja meg, a mikor már nem szólhat. Az szinte lehetetlen, hogy ha valaki feliratkozik, hogy hozzászól a tárgyhoz, itt 8—10 esetleg 15 órán át várjon, figyeljen, mig reá kerül, a sor. Addig elfelejti, hogy mi mindent beszéltek, de nem is kisérheti a felszólalásokat kellő figyelemmel. Miképen kéjizeli tehát a belügyminiszter ur, hogy az illető azután a 16-ik órában felálljon és egy érvekkel teli, gazdag, meggyőző beszédet mondjon ? De ha tudna is beszélni, ha tényleg olyan nagy memóriája volna is, és olyan türelme és kitartása, hogy 15 órán át itt figyelemmel üljön, és a 16-ik órában megfelelő érvekkel telt beszédet tudna is mondani : én nem hiszem, hogy a 16-ik órában volnának itt olyanok, a kiket ő meggyőzhetne beszédével. ' Áttérek már most gróf Apponyi Albert kultuszminiszter ur fejtegetéseire. (Halljuk ! Halljuk !) Legelsősorban kötelességem megemlíteni, hogy gr. Apponyi Albert miniszter ur nem felelt meg az ő beszédében azon hivatkozásomra, mely szerint ő 1904-ben azt állította, hogy a házszabálymódositásra benyújtott indítvány egyáltalában nem tárgyalható mindaddig, a mig nemcsak minden törvényjavaslat, hanem minden egyéb ügy is letárgyalva nincs. Nem tudom miért nem válaszolt erre ? Nagyon szerettem volna pedig, ha az ő ékesszólásával megnyugtatott volna engem, mert meglehet, hogy akkor talán beláttam volna én is, hogy az a tétel, a mely helyes volt akkor, a mikor Tisza István volt a miniszter, ma nem helyes, a mikor gróf Apponyi Albert a miniszter. (Halljuk ! Halljuk !) Gróf Apponyi Albert miniszter ur azt mondja, hogyha az állandó házszabálymódositást ezzel kapcsolatosan — t. i. a választási törvénynyel — akarjuk eszközölni, vigyázzunk arra, hogy a széles alapokra fektetett választási törvény életbe ne lépjen a nélkül, hogy a házszabályok egyidejűleg életbe lépjenek ; vigyázzunk erre, annál is inkább, mert a mi most történik, az csak ideiglenes intézkedés, az csak erre az országgyűlésre szól. Hát, t. képviselőház, ebben Apponyi miniszter ur téved, mert igaz ugyan, hogy ez az indítvány csak erre az országgyűlésre vonatkozik, de benne van, hogy ezen módosított házszabály alapján kell a végleges házszabályreviziót is megalkotni, egy olyan végleges revíziót, a melyet nem ismerünk, a mely tehát rosszabb lehet annál, a mit Tisza István, illetve a lex Dániel akart, mert az legalább megmondotta, hogy mely pontokra akarja a klotürt, ellenben ebben nincs meg az, hogy milyen lesz az a végleges házszabályrevizió, a melyet ezen szigorított házszabályok alapján fogunk tárgyalni. Ha akkor, a mikor ezt benyújtották, a végleges házszabályrevizióra vonatkozólag is egy javaslatot nyújtottak volna be, hogy ez a szigorított házszabály csak azon javaslat letárgyalására és annál nem szigorúbb házszabály-módosítás tárgyalására alkalmazható : nem volna ez a passzus annyira veszedelmes ; de igy vaktában, a mikor nem látjuk, hogy milyen lesz az a végleges házszabályrevizió, én azt egy nagyon veszedelmes, elfogadhatatlan pontnak tartom (Helyeslés balfelől.) és olyannak, a mely megdönti a miniszter ur érvelését. " Egy hang : Ki van mondva ! Pilisy István : Nincs kimondva ! Molnár Jenő: Ott kellett volna beszélni, az értekezleten ! (Zaj.) Pilisy István : T. képviselőház ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur azt mondja (olvassa) : »Fentartom, a mint bátor leszek kimutatni, hogy honorálta ezt a felfogást, ezt a különbséget a helyzetben az a javaslat is, a melyhez én hozzájárulok. De jó lett volna, hogyha t. képviselőtársamé — Nagy Györgynek mondja —• »annak a felszólalásnak vagy ugyanannál a vitánál mondott egy másik felszólalásomnak a tartalmát is figyelmére méltatta volna, a melyben én egész