Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

456 309. országos ülés 1908 intéztem a t. miniszterelnök úrhoz Szerbia viszonyainak érdekében, akkor a t, miniszterelnök ur engem azzal vádolt, kogy én ezen interpellácziót nem Magyarország, hanem (Szerbia érdekében tettem. (Felkiáltások a baloldalon : Most is ugy van ! Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) És engem azzal vádoltak, mintha én ilyenformán Szerbia ügynökeként szerepelnék. (Helyeslés. Elnök csenget.) Én akkoriban tiltakoztam ez ellen és tiltakozom most is. De én arról nem tehetek, hogyha a t. miniszterelnök ur faji és nemzetiségi érzelmeimet nem találja összeegyeztethetőnek az én magyar állampolgári érzelmeimmel. Ezzel, a szerintem nagyon is téves felfogással szemben azonban leszek bátor idézni egy nagy magyar államférfiut, talán a legnagyobb magyar auktoritásnak azon szavait, a melyek 40 évvel ezelőtt hangzottak el. (FelMáltások : Ki az ?) Deák Ferencz ugyanis egy alkalommal azt mondotta, hogy lehet valaki vérmes szerb, de azért mégis jó magyar hazafi. Kérem interpellácziómat a miniszterelnök úrral közölni. Elnök : A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni! (Halljuk! Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Először is azt kivánom megjegyezni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. képviselő ur a mi tanácskozási rendünket és szokásainkat nem szorosan tartja szem előtt, a mikor egy korábbi interpellácziójára adott válaszomra most reflektál. (Igaz! Ugy van !) Én őszintén szólva, nem tudom, hogy mit feleltem akkor a t. képviselő urnak, még kevésbé tudom pedig azt, hogy mit mondott ő. (Derültség.) Azért engedjen meg nekem a t. ház, ha a képviselő ur beszédének ezen részét egyáltalában érintetlenül hagyom. (Helyeslés.) A mi a második kérdését illeti, (Halljuk! Halljuk!) szemrehányást tesz nekem a képviselő ur, hogy az ő interpelláczióira nem válaszolunk és ebből azt a következtetést vonja le, hogy mi a külügyekre egyáltalában befolyást nem gyakorolunk. Engedelmet kérek, de azon másfél esztendő alatt, mióta itt érdemleges tanácskozások vannak, és a képviselő úrhoz szerencsénk van, a Balkánügyekben már két interpellácziójára válaszoltam érdemlegesen, (ügy van!) Ha azonban ő minduntalan oly külügyi dolgokat hoz elő, a melyekre csak ugyanazt a választ adhatnám, a mely válasznak itt is, a delegáczionális tárgyalások során is, többszörösen kijejezést adtam, midőn a mi politikánknak változhatlan irányelvét ismertettem, arról én nem tehetek. Ebből azonban azt a következtetést levonni, mintha a külügyekben azt a jogos befolyást, a mely minket megillet és a melyet kötelességünk gyakorolni, nem gyakorolnék, engedelmet kérek, nem lehet. (Ugy van!) Én megengedem, hogy talán nem oly értelemben gyakoroljuk azt, a mint a t. képviselő ur kivánná, de legyen róla meggyőződve, kötelességünknek e tekintetben is eleget teszünk. (Helyeslés.) április 8-án, szerdán. Tulajdonképeni interpellácziójára áttérve, a Szerbiával való kereskedelmi viszonynak rendezése minekünk is élénk vágyódásunkat képezi. (Igaz ! Ugy van!) E tekintetben tehát közöttünk differenczia nincs. Mi rendezett politikai és gazdasági viszonyokat és összeköttetéseket óhajtunk Szerbiával. (Helyeslés.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy a szerb szerződés megkötésének politikai és gazdasági okai vannak. A politikai okok között felemiitette azt, hogy a szerb-bolgár vámuniót mi kifogásoltuk. Engedelmet kérek, ez egy korábbi kormánynak műve volt ugyan, de talán természetesnek méltóztatik a képviselő urnak találni azt, hogy akkor, a mikor mi akarunk szerződést kötni Szerbiával és mikor Bulgáriával szemben jogi álláspontunk az, hogy a berlini szerződés alapján a legtöbb kedvezmény bennünket megillet és mikor ezen jogi álláspontot fentartani kívánjuk: akkor nem lehet közömbös miránk nézve, hogy ha a mi hirünk és tudtunk nélkül, meglepetésszerüleg egy vámunió köttetik. (Igaz ! ügy van !) Tehát csak nagyon természetes, hogy a kérdésnek ezen politikai részét nem negligáltuk. Polit Mihály: Erre én nem terjeszkedtem ki. Wekerle Sándor miniszterelnök: Felemiitette a vámuniót, tehát arra válaszolok. Azt is megengedem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a szerb kereskedelmi szerződés megkötése más politikai jellegű kérdésekkel is összeköttetésbe volt hozva, mikor mi a kormányzatot átvettük. De én a t. ház előtt már korábban kifejtettem, — ugy tudom, épen a t. képviselő urnak egy interpellácziójára — hogy első feladatunk volt a szerződéskötést politikai mellékizétől szétválasztani és azt tisztán gazdasági alapra fektetni. (Igaz! Ugy van!) Ugron Gábor: Ugy van, Goluchowskit is megbuktattuk! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ennyire nem megyek, mint a közbeszóló t. képviselő ur, csak azt ismétlem, a mit mondottam, hogy a politikai vonatkozásokat elkülönitve, tisztán gazdasági alapra igyekeztünk az egyezményt fektetni; szóval, gazdasági térre tereltük át ezt a kérdést, (ügy van!) A mi a gazdasági okot iüeti, üogy t. i. minálunk agrár-követelések vannak, ez áll, és a szerződéskötésnél ezen agrár-követeléseket igyekeztünk, sőt kénytelenek voltunk érvényre juttatni, mert a Németországgal és Ausztriával fennálló áUategészségügyi egyezmények szerint, ha a saját területünket nem biztosítjuk, akkor egészségügyi bajok esetén a mi marhakivitelünk is veszélyeztetve van nyugati irányban. (Igaz ! Ugy van !) Polit Mihály: Másként lehetett volna ezt csinálni ! (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot, egy egyezménynél igen bajos azt mondani, hogy másként lehetett volna valamit elintézni. (Halljuk ! Halljuk!) Egy egyezség nem egy, hanem