Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

36 293. országos ülés 1908 véleménye sohasem fogja bevenni, hogy az ,szerződés' szó megéri a kvótaemelést. Es ha elvi eredményt jelentene is a .szerződés' szó, olyan borzasztó nagy elvi rázkódtatást, elvtagadást jelent a függetlenségi pártra, hogy ezen az utón sohasem fogja a függetlenségi párt az önálló vámterületet megcsinálni, mert ezen az utón a saját elvei legázolása után tiz esztendeig nem is élhet meg, nem is marad többség, hogy akkor majd megcsinálhassa. Ha a t. miniszter ur azt akarta volna, hogy az ország gazdaságilag erős legyen, méltóztatott volna rábizni Wekerlére, hogy ő alkudjon meg a kvótára nézve. Wekerle 1'6%-ban meg is alkudott, a másik szobában pedig Kossuth Ferencz könnyen oda adta a 2%-ot, talán mert ráijesztettek. Pedig t. ház, Beck báró 1%-kal megelégedett volna, és a Neue Freie Presse is örült volna, hogy ennyit is elérhetett. Lehet, hogy ez a 2%-os kvótaemelés a szerződés ellenében — a melyről bebizonyítottuk, hogy ki csinálta meg annak előtte, — egy-két hónapi taktikai eszköznek talán jobb volt, és az ország azt mondotta, hogy a közjogi vívmányokért gavallér vagyok és fizetek. De idő multával ma már bebizonyosodik, hogy 8 miihót adni a ,szerződés' szóért éveken át nem éri meg, és erre a ,szerződés' szóra már fütyült is Aehrenthal és mi kimutattuk, hogy ez rosszabb jogállapot, mint az előző volt. Es, t. képviselőház, a mikor a 8 millió, összesen 80 millió, a járulékokkal együtt 200 millió, az időközi kamatokkal együtt még nagyobb összeg fejébenmutatja fel a kereskedelemügyi miniszter, azért, hogy a házszabályrevizióhoz hozzájuthasson, ezen elvi vívmányokat, nem azt mondja, hogy : megcsinálom, meglesz, hanem azt. hogy ^megszerezte a függetlenségi párt azt, hogy a magyar nemzeti bank meg valósithatása 1910-ben és az önálló vámterület megvalósithatása 1917-ben teljesen a nemzet akaratától van függővé téve.« Hát van-e e házban közgazdaságilag annyira képzetlen ember, a ki ne tudná, hogy ez a hatás-hetés 1867 óta van biztosítva és pedig sokkal inkább, mint mostan ? Hogy ez a hatása-hetese az önálló magyar banknak nem 1910-re, hanem 1908. január 1-ére van biztosítva, ha Kossuth Ferencz miniszter ur nem szerződik, t. i. törvényben volt biztosítva ? Ha a Id egyezés előbb jár le, akkor már ez év január 1-én felállíthattuk minden beleszólás nélkül, és nemcsak felállíthattuk az önálló bankot, hanem tehermentesen felállíthattuk volna; ellenben ez a kétoldalú kiegyezési szerződés két terhet rakott ránk : egyrészről, hogy aranyban kell fizetnünk ezután, tehát ázsióval megterhelve, az osztrák adókat és az osztrák járulékokat, ha felállitjuk az önálló magyar bankot, másrészről pedig azt, hogy papírjaink pupillaritása el fog veszni Ausztriában, mihelyt az önálló bankot felállitjuk. A miniszter ur tehát nemcsak hogy nem vitte előbbre az önálló bank" dolgát, hanem két erős, nagy akadályt állított útjába és ezeket még megfizettette 8 millió koronával évenkint és azzal a márczius 18-án, szerdán. szégyennel, hogy a függetlenségi párt kvótaemelést szavazott meg, a mit a szabadelvű párt 40 év alatt sohasem tett. A szabadelvű párt azt mondotta : én nem szavazhatom meg, mert tönkremegyek ; emelje fel a király a saját szavával. A függetlenségi párt meg azt mondotta : hazafias kötelesség megszavazni, gazember, a ki távol marad, a ki ellene szavaz, és hunczfut, a ki e miatt kilép a függetlenségi pártból, ha mindjárt tovább függetlenségi marad is. Ugyanígy vagyunk az önáüó vámterülettel. Szterényi József, a miniszter ur szentlelke (Derültség halfelől.) hiába állítja, hogy nincs az az ember a világon, a ki minket megfosztana attól a jogtól, hogy az önálló vámterület 1917-ben tényleg felállittassék. Jól mondja, hogy nincs az a hatalom, a mely megfosztana minket: »attól a jogtól.<< Hogy azután ez a jog hogy és mint fordul, hogy ez a jog tényleg jog-e, nem jog-e, azt bizonyosan nem a t. miniszter ur és az államtitkár ur fogják eldönteni. 1917-ben, ha ellenzék leszünk, ha az Isten éltet bennünket, majd hivatkozni fogunk ezekre a beszédekre az akkori miniszterekkel szemben, a kik — már mint a mostani koalicziós kormány — azt mondják, hogy a darabontok hazafias cselekedeteikkel, ezen összejátszással, a külföldi szerződésekre, az autonóm vámtarifára, s a vám- és kereskedelmi szerződésre vonatkozó hármas összejátszással jogi kényszerhelyzetet teremtettek az országnak arra nézve, hogy az önálló vámterület jogállapotából annak tényleges állapotába ne mehessen át. Akkor elő fognak azok állani, mert a szerződés megkötése előtt már megvolt a sémájuk arra nézve, hogyan kell azt kijátszani, ép ugy, a mint pl. nekem az obstrukezióra nézve meg volt a sémám, mielőtt e javaslat tárgyában felszólaltam volna, a jövő házszabályrevízióra nézve. Ilyenformán az a mondás, hogy nincs a világon olyan hatalom, a mely megfosztana bennünket az önálló vámterület jogától, úgyszintén az az állítás, hogy minden együgyű ember, a ki vásárra jár, tudja, hogy ha az, a mit megvesz, megérbazt az árt, a mit érte fizetnie kell, akkor értelem nélküli üres beszéd azt mondani, hogy tartsa meg azt, a mit megvett, de az árt, a mibe az került, ne fizesse meg : ez a népies példa és hasonlat minket egyáltalában nem hat meg. Az egyszer bizonyos, hogy az osztrák nem adja vissza a kvótát, (Derültség halfelől.) sőt még ugy sem egyezik meg, hogy . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz kissé közeledni. (Helyeslés, ügy van ! ügy van !) Lengyel Zoltán: A házszabályrevizió oka annak, hogy itt az ellenzék csatát viv, a csata közben hangzottak el ezek a kijelentések, ezért vagyok bátor azokra reflektálni, annál is inkább, mert a kormánynak egyik tagja bennünket álprófétáknak nevez, bár nem tudom egész bizonyosan, hogy reánk értette-e. Azt mondja ugyanis az államtitkár ur, hogy a dolgozó munkáselemeket