Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

392 307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. a mely más közjogi bonyodalmakat idéz elő 1 Én azt hiszem, hogy ez nem szükséges és épen azért, ha a t. ház nem fogadná el az előző szónok által beadott indítványokat, hogy ezen intézkedés teljesen kihagyassék, én a Nagy Emil-féle javaslathoz, illetőleg, ha a Mérey Lajos-féle inditvány fogadtatnék el, ahhoz a következő módositást nyújtom be (olvassa) : »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. számú inditvány 2. pontjának 9., 10. és 11. mondataiban vagy a mennyiben a Mérey Lajosféle módositás fogadtatnék el, annak megfelelő helyén ezen szó helyett »száz<< a »negyven« szó illesztessék be.« Magam is óhajtom azt, a mit a házszabályok eddig előírtak és azért oly számhoz ragaszkodtam, a mely bár megneheziti a névszerinti szavazás kérését, s elrendelését, nem lesz forrása bizonyos közjogi bonyodalmaknak és azért mégis megadja a lehetőségét annak, hogy a képviselőháznak minden tényezője gyakorolhassa az egyes képviselőket megillető jogokat. Ugyanezen mondattal kapcsolatban a 11., 12. és 13. mondatokhoz is nyújtok be módositást. Megjegyzem fejtegetéseim világossága szempontjából, hogy az előbbi két mondat azt állapitja meg, hogy a névszerinti szavazást az általános vitánál lehet 20 képviselőnek kérni, a részletes vitánál azonban csak száz kérheti. Ez a következő mondatokból folyik (olvassa) : »Egyszerű szavazásnál a szavazatok megszámlálását száz tag kívánhatja. Egyszerű szavazásnál a szavazás előtt öt perczes szünet kívánásának nincs helye. A szavazás megkezdése előtt az indítványok és módositások újra felolvasásának szükségessége felett az elnök saját hatáskörében dönt.« Itt mindenekelőtt kétség merül fel ezen inditvány szövegezése következtében, hogy vájjon ezen intézkedések vonatkoznak-e az általános vitára is, vagy csak a részletes vitára. Mert a 10-ik mondat első kifejezése az. hogy »ezekben az esetekben«, t. i. a részletes vitánál, de már a 11., 12., 13. mondatnál nincsen ez megmondva. Ennek következtében előállhat a kétely, hogy itt már száz tag szükséges ahhoz, hogy az általános vitánál is megszámlálást stb.-it kérhessen. Ez pedig mindenesetre nagyon sérelmes, mert igy az általános vita befejezésénél is teljesen ki lesz zárva a lehetősége annak, hogy az ilyen parlamenti ellenőrzés eszközöltessék. En tehát abban a véleményben vagyok, hogy a 11., 12., 13. mondat is olyképen értelmezendő, hogy ezek is csak a részletes vitánál birnak hatálylyal, az általános vitánál nem. Ez a formai megjegyzésem ezen mondatnál; érdemi kifogásaim mindenekelőtt arra vonatkoznak, hogy az elnök kizárólagos jogkörébe tétessék-e, hogy az egyes beadott indítványok szavazás előtt felolvastassanak. Azt hiszem, erkölcsi kötelessége minden képviselőnek csak abban a kérdésben nyilatkozni, a melyet ismer; a felületességnek, lelkíismeretlenségnek legmagasabb foka volna, ha egy képviselő arra vetemednék, hogy összes képviseltjei nevében teljesítvén közjogi funkcziót, olyanra mondjon véleményt, adjon szavazatot, a mit nem ismer. Ennek következtében, ha csak egyetlen képviselő is volna a házban, a ki azt gondolja, hogy az illető indítványt a maga teljességében nem ismeri, fel kell azt olvasni neki, hogy igy nyugodt lélekkel vonhassa le véleményét. Ezzel szemben talán azzal érvelhetnének, hogy minden egyes képviselőnek kötelessége magát az egyes indítványok tartalma iránt előre tájékozni. Tegyük fel, hogy lehetséges volna — bár a most tapasztalt gyakorlat szerint, a mely szerint az indítványok kinyomatása tekintetében olyan szűkkeblűén szokott határozni a ház, majdnem teljesen lehetetlennek tartom — hogy az egyes képviselőknek módjukban álljon az egyes indítványokat megismerni, ha csak nem mennek raj számra az elnöki irodába, hogy ott eredetiben olvassák el az indítványokat, még abban az esetben is lehetetlen, hogy fel ne merüljön az az eshetőség, hogy egyes képviselő nem tudja, mire szavaz tulajdonképen. Megtörténhetik, a mint pl. megtörtént az első szakasznál, hogy a vita utolsó stádiumában áll elő valamely képviselő egy inditványnyal, melyet a nagy zajban az ember alig hall, de a melyre mégis szavazni kell. Az elnök felteszi azt, mint legközelebb állót és szavazni kell rá, a nélkül, hogy tudná az ember, mire szavaz. De eltekintve ettől, az egyes módositások belső becse nem abszolút, hanem relatív, viszonyítva a többiek becséhez és tartalmához ; lehet, hogy az én indítványom jó, de van egy másik inditvány, a mely még jobb ; lehet, hogy indítványom rossz, de van egy másik még rosszabb ; ennek következtében nem tudom, hogy az indítványok közül melyik a legjobb, melyik a leghelyesebb, ha nem állíthatók egymás mellé, ha nem tétetik oda minden egyes képviselő elé, hogy ezzel az inditványnyal szemben áll az, a melyet kiegészít a harmadik, negyedik, vagy ötödik. Ha ellenben szavazás előtt az utolsó pillanatban — tegyük fel, hogy vette magának azt az előzetes fáradságot a képviselő, hogy előzőleg tanulmányozta az indítványokat — juxta se posita, ha egymás mellé helyezzük az indítványokat, ha egymás ellen állithatjuk, akkor igenis módjában lesz annak a képviselőnek és a képviselőház minden tagjának, hogy nyugodt lelknsmerettel kiválaszsza azt, a mely neki a legjobban tetszik. De hogyha ennek lehetőségét kizárják ezzel az inditványnyal, akkor nagyon könnyen megtörténik és meg fog történni, hogy el fognak dobni olyan indítványt, a mely nagyon jó és a mely utólag jónak is bizonyult. S hogy ez megtörténhetik, bebizonyítom egy példával. Épen ennél a vitánál a nemzetiségi párt tagjai által benyújtott indítványokat önök nem fogadták el, a mely indítványok ki nem nyomattak, és igy azok ismeretéhez nem jutottak ; elvetették azokat, a nélkül, hogy módjukban állott volna fizikailag megismerni. Most már megengedik nekem, hogy azon indítványok között voltak jók is. Hogy voltak jó indítványok is, bizonyítja az a körülmény,