Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

307. országos ülés W08 április 6-án, hétfőn. 385 kötelességünket még szigorúbban alkalmazzuk arra nézve, hogy az egyes miniszterek a feleletet megadják. Ezen szemponttól eltérőleg a tárgyalás alatt lévő indítvány második része épen azt czélozza, hogy az interpellácziós jog, a parlamentnek ezen legfontosabb joga, az ülés végén, 16 órai munka után legyen csak gyakorolható, a mikor sem az a kéjjviselő, a ki interpellálni akar, sem a hallgatóság, a mely a képviselő interpellácziójának lényegével tisztában akar lenni, sem az a miniszter, a kinek felelnie kell erre az interpelláczióra, többé nem lesz sem szellemileg, sem testileg abban a helyzetben, hogy ennek a kötelességnek eleget tehessen. Az interpellácziós jog tulajdonképeni legfőbb motívuma az, t. képviselőház, hogy a történt eseményekről a nagyközönség, a nagyvilág tudomást szerezhessen. Mert hiszen tudjuk, hogy a többség úgyis alkalmas és képes arra, hogy a maga többségével és erejével fedje a kormány intézkedéseit; épen azért szükséges, hogy a nagy közvélemény, a nagyvilág tudomást szerezzen a kormánynak azon ténykedéséről, a melyet az illető képviselő szóvá tesz, és tudomást szerezzen a miniszternek azon ténykedéséről és felfogásáról, a melyet az illető kérdésre vonatkozólag tanúsított. De kérdem, t. képviselőház, hogy hogyan lehetséges ez akkor, hogyha 16 órai munka után fog ez csak megtörténhetni, a mikor még a hirlapirók sem lesznek abban a helyzetben, hogy a közvéleményt ezen dolgokról tájékoztassák és nem lesz módjukban, hogy a nagy publikumnak ezen kérdéseket a tudomására hozzák? Ennek nem lesz más következménye, mint az, t. ház, hogy ugy az interpellácziós jog, a mely a legfontosabb joga a parlamentnek, valamint a miniszterre ebből háramló legnagyobb kötelesség, hogy az interpellácziókra válaszolnia kell, nemcsak, hogy negligáltatni fog még nagyobb mértékben mint most, de teljesen nullára fog redukálódni, a mit pedig a helyes parlamenti élet szempontjából a legfőbb mértékben helytelennek és hibásnak tartok. Ugy az interpellácziós jog, mint az egyes miniszter uraknak az interpellácziókra kötelességszerüleg adandó válasza az egyedüli eszköz arra, hogy mi a választók nagy tömegével szellemi összeköttetésbe jussunk, hogy a választók nagy tömegeinek sérelmeit felszínre juttathassuk. Ha ezt az eszközt ugy könnyedén kiadjuk kezünkből, akkor tényleg nem is vagyunk érdemesek rá. De van ebben a pontban egy másik igen fontos intézkedés is: az, a mely a jegyzőkönyv hitelesítésére vonatkozik. Az előző felszólalások kimutatták, hogy a 16 órás ülés után egy olyan jegyzőkönyvet hitelesíteni, a mely az ülés alatt készül el, magában véve szabálytalan dolog, mert annak a jegyzőnek nem áll jogosultságában a jegyzőkönyvet az ülés alatt elkészíteni; neki csak jegyzeteket szabad készíteni, a jegyzőkönyvet pedig csak azután készítheti el, a mikor a KÉPVH. HAPLÓ 1906 1911. XVII. KÖTET. tények összegezése által tiszta képet nyert a felől, mi történt az illető ülésben; neki tehát figyelni kell, nem pedig már az ülés alatt elkészíteni a maga írásbeli penzumát. De eltekintve e szabálytalanságtól, teljességgel lehetetlen a jegyzőkönyv ilyetén hitelesítése, mert a jegyzőkönyv hitelesítése a házszabály és az eddigi gyakorlat szerint is szoros összefüggésben van a gyorsírói jegyzetekkel. Nagyon jól tudjuk a gyakorlatból, hogy a jegyzőkönyv hitelesítése tekintetében felmerült egyes aggályok a gyorsírói jegyzetek alapján oszlattatnak el. Tudjuk azt is, hogy a gyorsírói jegyzetekben előfordult hibák, tévedések, elnézések korrigálása szintén a jegyzőkönyv hitelesítéséhez tartozik. Ha most már a jegyzőkönyv a 16 órás ülés végén hitelesítendő lesz, a mikor teljesen ki van zárva, hogy azok a gyorsírói jegyzetek az egyes képviselőknek, a kik esetleg aggálylyal viseltetnek a jegyzőkönyv hitelessége, hűsége tekintetében, rendelkezésükre álljanak, hogy meggyőződést szerezhessenek, megfelel-e a jegyzőkönyvben kifejezett tény a tényleges lefolyásnak, a mi csak a gyorsírói feljegyzés alapján állapitható meg: akkor egy lehetetlen helyzetet teremtünk. Sőt az is előfordulhat, hogy a 16 órás ülésekről szóló gyorsírói jegyzeteket még másnap reggel sem kapjuk meg; de ha meg is kapjuk, az azon alapuló esetleges fontos észrevételünket a jegyzőkönyvre vonatkozólag nem tehetjük meg, mert az előző ülés naplójába fel van véve, hogy a jegyzőkönyv arra az ülésre vonatkozólag már hitelesíttetett. Én tehát teljesen lehetetlennek tartom ezt, de feleslegesnek is. Mert miért hitelesíttetnék a jegyzőkönyv a második szakasz rendelkezése szerint az illető ülés végén ? Azért, hogy az e körüli ténykedéssel a 16 órás ülésből valami időt el ne raboljunk. Azonban tudjuk, hogy a jegyzőkönyv hitelesítése, tekintettel arra, hogy azt a szokott gyors modorban szokták felolvasni, s hogy a jelenlegi házszabályok szerint is csak korlátolt számban szólalhatnak fel a hitelesitéshez, számbavehető időt igénybe nem vesz. Tehát teljesen ki van zárva, hogy a jegyzőkönyv hitelesítésének kérdésénél olyan vita induljon meg, a mely alkalmas arra, hogy a tárgyalás idejét számbavehetőleg megkurtítsa. Igenis vallom tehát, hogy ez a két intézkedés, a mely ebben a pontban foglaltatik, s a mely az intorpellácziónak előterjesztésére és a jegyzőkönyvhitelesitósre vonatkozik, egyfelől nagyon káros, nagyon prejudikálhat, nagyon hátrányos lehet a képviselő működésére nézve, másfelől pedig teljesen felesleges, teljesen hiábavaló. Épen azért bátorkodom ezen pontra nézve a következő indítványt beterjeszteni (olvassa) : »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány második pontjának harmadik mondatában, a mennyiben az egész ki nem hagyatik, hagyassanak ki a következő szavak: 49