Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. 381 Ilyen embereknek az elnöki polczra emelésére gondolok, ilyen embereknek az odaemelése az én czélom, mert azt tartom, hogy ez az egyedüli mód arra, hogy az a hatalom, a melyet a házszabályrevíziónak ez a szakasza magában foglal, ne fajuljon önkénynyé, hanem maradjon meg a helyes vezetésnél. Ha figyelembe veszszük, t. ház, hogy a házszabályié vizió jelen szakaszának ezen intézkedéseiben milyen jogkörrel van felruházva az elnök, ugy valóban arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy nincsen ebben az országban nagyobb hatalom, mint a parlament elnökének hatalma. E szakasz intézkedései szerint kizárólag az elnöktől függ, hogy sürgős interpellácziók, sürgős inditványok, napirend előtti felszólalások megtehetők-e vagy nem. Később rá fogok térni arra, hogy mily fontos dolgok ezek egy parlament életében. Ugyancsak az elnöktől, az ő kizárólagos befolyásától függ, hogy egyáltalán tartható-e zárt ülés. Tőle függ a szavazás elrendelése vagy elhalasztása. Méltóztassék figyelembevenni, mily óriási hatalom az elnök kezében, hogy bizonyos alkalommal ma rendeli-e el a szavazást, vagy elhalasztja holnapra. Méltóztassék figyelembe venni, hogy ha egy pártharcz szolgálatában áll az elnök, ha a párt érdekeit és nem az ország érdekeit viseli szivén, ha nem az ország nagy, ideális czéljaitól van áthatva, hanem egy párt időleges uralmi vágyától, vagy uralmi czéljaitól, milyen könnyen megtörténhetik, hogy látva, hogy a képviselőház illető ülésében ma talán a szavazatok aránya nem ugy áll, hogy pártpolitikai czéljai, uralmi érdekei érvényre juthatnak, akkor egyenesen az ő korlátlan hatalmánál fogva azt mondja : nem ma szavazunk, hanem holnap ; mert véleménye szerint másnap máskép fognak alakulni a számarányok, másként fog alakulni az ő pártfelfogása híveinek számaránya. Ugyancsak az elnök korlátlan hatalma a házszabályok 215. §-ának mikénti alkalmazása. Kizárólag tőle függ a szakasz intézkedései szerint, hogy bizonyos esetekben jónak találja-e, hogy a szakasz intézkedéseinek felhasználásában korlátoztassanak a képviselők; kizárólag tőle függ, vájjon egy képviselő kifejtheti-e, hogy becsületét megtámadták, kifejtheti-e, hogy félreértették szavait és vitathatja-e a házszabályok megtartásának kérdését. Mindezekből látjuk, hogy az elnök hatalma e képviselőházban korlátlan lesz; mindezekből láthatjuk, hogy oly esetben, a mitől Isten óvjon, ha azt az elnöki széket oly ember foglalja el, a ki nem tudja az állam kristallizált czélját felfogni, hanem ténykedését, mint mondám, bizonyos időleges pártpolitikai czélok és küzdelmek szolgálatába helyezi, e parlamentnek vége lesz és valóban mondhatjuk, hogy mi képviselők, a kiket a nép küldött, hogy bizonyos ténykedési körön belül az ő jogait védjük és képviseljük, ebben a házban valósággal csak marionettek leszünk, a melyek ugy mozognak, a mint a parlamenti mindenhatóságot képviselő politikai többség, vagy az elnöki önkényt képviselő elnök szeszélye elő fogja irni. Epén azért meggyőződésem, hogy az ily elnöki hatalmat csak oly ember kezébe tehetjük le, a ki mindenféle pártpolitikai tendencziától mentes. (Közbeszólások balfelől: Lehetetlen!) Épen azt fejtettem ki, hogy nem lehetetlen. Vannak és voltak emberek, a kik le tudták vetni a pártpolitikai béklyót és minden pártpolitikai érdek nélkül képviselték a közérdeket. Burgyán Aladár: Talán Justh nem ilyen 1 Maniu Gyula: Ebből egy másik igen szomorú dolog következik. Ha már elismerem, hogy ilyen ember megtalálása nehéz, habár nem lehetetlen, de több ily ember megtalálása valóban lehetetlen. Épen azért erre vonatkozik második határozati javaslatom, az t. i., hogy azok a diszkréczionális jogok, a melyek az elnöknek adatnak a szakasz intézkedései szerint, kizárólag a képviselőház elnökét illessék, ne pedig az alelnököket is. Erre vonatkozólag határozati javaslatom a következő : »Mondja ki a ház, hogy a Nagy Emilféle indítványban a képviselőház elnökére ruházott j ogok csak az elnököt illetik meg, nem azonban a képviselőház alelnökeit is.« A mint mondám, e jogkör méltányos és igazságos kezelése feltételezi az elnök magas személyiségét, magas erkölcsi politikai nívóját, és mindenesetre az elnöknek oly magas szempontból felfogott politikai méltóságát, a mely teljesen kizárja azt, hogy szolgálatába engedje szegődni a maga helyét, állását és személyét pillanatnyi politikai törekvéseknek. Ez nagyon nehéz helyzet, de nem lehetetlen. Azonban nem lehet ezeket a jogköröket ráruházni a képviselőházi alelnökökre is, a mely alelnökök ma ketten vannak, de a meghosszabbított ülések tartamára való tekintettel feltétlenül még növekedni fog a számuk legalább háromnégyre ; nem lehet felruházni ezen jogkörrel olyan alelnököket, a kik bizonyos párthoz való tartozásuk szempontjából választattak meg. Jól tudjuk, hogy az alelnöki állások bizonyos követelésévé váltak a politikai pártoknak és talán méltányos követelése is minden parlamenti politikai pártnak, hogy egy taggal az elnökségben részt vegyen. Az alelnökök az elnökségbe bizonyos pártpolitikai színezetet visznek be, épen pártpolitikai állásukra való tekintettel választatnak meg, tehát teljesen ki van zárva velők szemben annak sztrikt megkövetelése, hogy mentek legyenek minden elfogultságtól, a mely követelés fennáll az elnök személyére nézve. Már most ezen szakaszban foglalt úgyszólván mérhetetlen ehiöki jogokkal felruházni az alelnököket, kik pártpolitikai állásukra való tekintettel választattak meg, teljességgel lehetetlen. Én azt hiszem, hogy mikor ezt az indítványt megtették, már akkor ugy volt kontemplálva a dolog, hogy kizárólag a ház elnöke, nem pedig az elnöklő alelnök van jogosítva az indítványban foglalt jogokkal élni. Mert megengedhető volna-e, hogy I azt a jogkört, mely az első és második szakaszban