Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

306. országos ülés 1908 április í-én, szombaton. 377 miniszteri tanácsos úrtól, a kinek cselekményéről itt szó van, és az ő előadása alapján, a melynek őszinteségéhez és valódiságához semmi kétely nem fér, konstatálhatom a tényállást, mely egyébiránt csak némely árnyalásokban különbözik attól, a mit a lapok közöltek. Két tényről van szó : arról a tényről, hogy báró Barkóczy Sándor miniszteri tanácsos nr mint tanú, a házassági anyakönyv aláírását megtagadta és azonkivül bizonyos külsőségekről viselkedésében, az egész polgári házasságkötési eljárás alatt. Méltóztassanak megengedni, hogy ezen két tény közül az elsőt a vitából mindjárt kikapcsoljam. Mert nemcsak miniszteri rendelet, hanem egyenesen maga a törvény, az 1904: XXXVI. t.-cz., az anyakönyvekről szóló novella azt mondja 12. §-ában (olvassa) : »Az anyakönyvi bejegyzést a megjelentek előtt fel kell olvasni és az azok által értett nyelven meg kell magyarázni. A születési és halotti anyakönyvi bejegyzést az anyakönyvvezető és a bejelentő, a házasságit az anyakönyvvezető, a házasuló felek és a tanuk aláirják. Ha a most emiitett felek irni nem tudnak vagy nem képesek, aláirás helyett kézjegyet tesznek. Ha ugyanezek a bejegyzés aláirását megtagadják, ez megjegyzésképen a bejegyzésben megemlítendő.« Tehát itt egyenesen a törvény tartalmaz arra nézve felhatalmazást, hogy azon felek, a melyek közé a tanú is tartozik, a jegyzőkönyvet aláírhatják, vagy ha nem Írhatják alá, és hogyha valaki a törvény felhatalmazása szerint cselekszik, ez semmiféle hivatalos bírálat tárgyát nem képezheti. (Helyeslés.) Marad tehát az egész esetből csak az, a mi sokszor nevezett miniszteri tanácsos külső magatartásának némely részletére vonatkozik az egész polgári házasságkötési cselekmények lefolyása alatt. E tekintetben tartozom a háznak tudomására juttatni, hogy a miniszteri tanácsos ur azon kérdésemre, hogy vájjon egyáltalában a polgári házasságkötés intézménye, mint törvény elleni tüntetés volt-e szándéka, a leghatározottabban tiltakozott minden ilyen feltevés ellen. (Elénk helyeslés.) Ennek megállapításával tartozom. Azonban, t. ház, megismátlem itt azt, a mit neki mondottam, hogy a mennyiben a szokásos és a házasságkötésnél megjelenő többieknek magatartásától eltérő magatartása mégis, szándéka ellenére, a törvény elleni tüntetésnek viselhette magán, én ezt sajnálom, helytelenítem, és ebből vele szemben titkot nem csinálok. (Helyeslés és taps) Barabás Béla: Ezzel el van a kérdés intézve. (Folytonos zaj. Elnök csenget. Halljuk/ Halljuk!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt tartom azonban, hogy ebből az esetből kifolyólag semminemű további hivatalos eljárásnak helye nem lehet. (Igaz! TTgy van!) Mert igenis, Zboray Miklós t. képviselőKÍPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. társam kérdésére azt mondhatom, hogy köztisztviselőknek lelkiismereti ós egyáltalán polgári szabadságát minden irányban megóvom, megóvtam és meg fogom óvni, (Taps és helyeslés.) megóvtam olyanokkal szemben is, a kik báró Barkóczy miniszteri tanácsos úrral ellentétes álláspontot foglaltak el, és meg fogom óvni azokkal szemben is, a kik a törvény korlátai között, a magán- és polgári életben annak a felfogásnak adnak kifejezést, a melyet báró Barkóczy miniszteri tanácsos ur vall. (Helyeslés) A mi pedig Bródy Ernő t. képviselő urnak kétely alakjába öntött azon kérdését illeti, hogy az állam érdekében levőnek tartom-e, hogy báró Barkóczy miniszteri tanácso? ur a középiskolai osztály élén maradjon, és hogy nem szándékozom-e e tekintetben változtatást tenni, erre nézve legyen szabad a t. házat kérnem, hogy minden nyilatkozattól mentsen fel, mert az ügyek beosztása a minisztériumokon belül annyira sajátos joga a miniszternek, hogy abban a pillanatban, a mikor a ház a miniszter ezen jogához hozzányúlni akarna, a miniszternek azt kellene tudnia^ hogy a háznak bizalmát többé nem birja. (Elénk helyeslés.) Egyébiránt arra nézve, t. képviselőház, hogy a vezetésem alatt álló minisztériumnak minden osztályában az ügyek a legteljesebb elfogulatlansággal, a legteljesebb pártatlansággal, az 1848 : XX. törvényczikkben lefektetett jogegyenló'ségi és viszonossági nagy elvnek teljesen megfelelőleg, az egyéni, polgári és politikai szabadság szellemében fognak kezeltetni: arra nézve a garanczia én vagyok. (Hosszantartó, általános lelkes éljenzés és taps.) Addig birom a t. háznak bizalmát, a mig a t. ház meg van győződve arról, hogy ebben a garancziában bizhatik. (Hosszantartó, általános lelkes éljenzés és taps.) Elnök: A belügyminiszter ur kivan nyilatkozni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Minthogy Zboray Miklós t. barátom interpellácziójának elmondásakor az anyakönyvvezetőről sértően szólt és eljárását kifogásolta, kötelességem, mint az anyakönyvvezető főnökének, ebben a kérdésben röviden nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Én azonnal kérdőre vonattam az anyakönyvvezetőt, hogy mi volt az eljárása, provokálta-e beavatkozása által a miniszteri tanácsosnak előbb emiitett eljárását, (Zaj.) egyáltalában megtartotta-e azt a nyugodt, higgadt eljárást, a melyet megőriznie kötelessége ? Ezek alapján ma ismerem az egész tényállást és tudom, hogy ő semmi olyat nem tett, a mi kifogásolható volna. 0 semmi mást nem tett, mint megfelelően a régi szokásnak . . . Gr. Batthyány Tivadar: Nem mindenütt. (Ellenmondások.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Budapesten legalább, mióta a polgári házasság intéz48