Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

374 306. országos ülés 1908 lapok hasábjain, akár a közéletben, akár itt a parlamentben foglalkozni. . . (Igaz ! ügy van !) Baross János : Mesterségesen fújják fel! Zboray Miklós : . . . mert minden elfogulatlan szemlélője ennek az esetnek láthatja, tudhatja, hogy ez csak egy felfujt ügy, (ügy van !) a melyből egyesek tőkét akarnak kovácsolni (Igaz ! JJgy van ! bal felől. Taps a jobboldalon.) és ki akarják használni azért, hogy megbontsák közöttünk az egyetértést. (Helyeslés és taps jobb felől.) Fel akarják ezt az esetet használni arra, hogy akkor, a mikor ennek az országnak a legnagyobb szüksége van a békére, (Igaz ! JJgy van !) az egyetértésre és a harmonikus együttmunkálkodásra, (ügy van!) — a felekezeti viszálykodás üszkét dobva közibénk — a széthúzásra csábitsanak bennünket. (Igaz! JJgy van I Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Nagyon sok oly eset van, a mikor nemcsak egy keresztény politikai pártnak, mint a néppártnak, de minden igaz hazafinak fel kellene szólalni, ha ugyanazt a szempontot tartotta volna szem előtt, a melyet Bródy Ernő t. képviselőtársam, mert pl. mikor Kunfy tanár ur az internaczionálizmus hirdetője, a nemzetközi szocziálista tanár Temesvárott gyűlésezik, mikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter képviselőjét a pécsi tanári gyűlésen nem akarják üdvözölni, mikor ortodox zsidók szombati napon a jegyzőkönyveket nem irják alá, ez nem a magyar állam elleni tüntetés ? (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Ilyen eset, hogy egy miniszteri tisztviselő nem irta alá az anyakönyvvezetőnél a jegyzőkönyvet, máskor is előfordult, senki meg nem ütközött rajta, azt mondották, hogy ez egyéni izlés dolga, hogy megteszi-e vagy nem, hogy nem alkalmas az ügy, hogy felfuvassék sem a szabadelvűség, sem a jogegyenlőség dolgában, mert a mit szabad megtenni bárkinek, azt szabad annak a tisztviselőnek is.Mikor Bródy t. képviselőtársam arra a mindenki által tisztelt szalagra hivatkozik, a mely az anyakönyvesnek a váUán végigvonul, akkor ne állítsa oda a dolgot, mintha csak ő akarna annak tiszteletet szerezni és ne akarjon hangulatot keltem ilyan fogásokkal, mert épen arról az oldalról hallottuk, kulturbetyárnak nevezni . . . (Folytontartó nagy zaj. Taps a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) Zboray Miklós : Előrebocsátotta Bródy Ernő t. képviselőtársam, hogy ő tárgyilagos akar lenni. Figyelemmel kisértem beszédét és konstatálom, hogy a mikor az idézetekben a törvényt és a miniszteri rendeleteket czitálta, igazságos volt és azokat hiven czitálta, de a konklúziójában hová zsugorodott ? Inszinuálta Barkóczynak, hogy ő tüntetett, a nélkül, hogy ezt bizonyitani tudná, és meg volna erről győződve. Mire lyukad ki az interpelláczió ? Arra, hogy azt, a kinél nem lehet elválasztani a miniszteri tanácsost a polgártól és a tanúskodó embertől, ezt az embert el kell helyezni a minisztérium V., VII. vagy X. ügyosztálya élére. Itt lógott Id a lóláb. Én nem törődöm azzal, hogy Barkóczy abban a minisztériumban van-e, azt vagy más ügyosztályt kezel-e ? Az a miniszter április k-én, szombaton. dolga, ő rendelkezik a felett, ő osztja be, a hová legjobb tudása és akarata diktálja. Ez azonban mellékes. Az egész Barkóczy-ügy nem személyes ügy, hanem elvi kérdés abból a szempontból, hogy joga van-e egy köztisztviselőnek megtenni azt, a mihez bármily polgárnak joga van, és joga van-e ugy viselkedni, a hogy azt a törvény megengedi. Vizsgálnom kell tehát, hogy azt követeü-e a törvény, hogy azokat tegye meg, a miket Bródy Ernő t. képviselő ur tőle megkövetel. Mit követel a törvény meg % Azt, hogy felálljon és aláírja a jegyzőkönyvet ? (Felkiáltások balfelől: Ne menjen el oda !) Ez nem igazság, ez nem jogegyenlőség. Vagy van joga megtenni, vagy nem. Ha joga van, akkor joga volt el is menni, de azt a jogegyenlőséget nem ismerem el, a mely csak addig jogegyenlőség, mig ugy tesz, a hogy nekem tetszik, mihelyt azonban nekem nem tetszik, akkor már vétség. (Igaz ! JJgy van ! jobbfelőí. Zaj. Elnök csenget.) Ez olyan, mintha valaki lapban feleséget keres, megteheti, de hogy illik-e, vagy nem, az felfogás dolga. Tökéletesen igaza van Bródy Ernő t. képviselő urnak, hogy az 1894 : XXXI. t.-cz. 39. §-a világosan előirja, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az úgynevezett polgári házasság megköttessék ? Tiszti hivatásában eljár a tisztviselő, a ki fel van ruházva és fel van jogositva arra, hogy összekösse őket, és a két tanú és a házasulandók együttes jelenlétében mi történik ? Kérdi az anyakönyvvezető : akar-e ön X. Y. felesége lenni ezen X. Y. férfinak és viszont ? Ha igennel felelnek, a házasságot megkötöttnek jelenti ki. A miniszteri rendelet értelmében ezzel az egész aktus be van fejezve. A miniszteri rendelet is azt mondja, hogy beszédet tarthat az összeeskető tisztviselő, de jobb, ha nem tart. (Mozgás.) Ez már nem tartozik magához az aktushoz és az aktusnál sem ir elő sem a törvény szelleme, a mint Bródy^Ernő t. képviselő ur mondja, sem a törvény, sem a miniszteri rendelet külső formát, nem ir az elő semmi olyan ünnepélyes cselekményt, aktust, mint a régi római jog, a mely magával járna az ügylettel és a mely nélkül érvénytelen lenne. Halász Lajos: Hát a nemzeti szalag ? (Zaj. Elnök csenget.) Zboray Miklós ." Mi a különbség az egyházi és a jjolgári házasságról szóló törvény közötti felfogásban ? Az egyik egyszerű szerződésnek tekinti a házasságot, a melyet a felek, tekintettel az ügy fontosságára, egy kiküldött tisztviselő, az anyakönyvvezető előtt kötnek, a ki fel van jogositva a kötések teljesitésére. Ez tehát egyszerű szerződés, (Félkiáltások a baloldalon : Ünnepélyes!) — nincsenek előirva bizonyos szavak, hogy bizonyos formák használtassanak — megköttetik és akkor, a mikor az egyik fél kijelenti, hogy a másikkal házasságot akar kötni, a tisztviselő ezt tudomásul veszi. Hiszen kirendelhetett volna a törvényhozás annakidején közjegyzőket, a mint hogy ma körjegyzőket, szolgabirákat, polgármestereket ruháznak fel a teendők ellátásával. Kér-