Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

344 305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. fáradtak vagyunk, haza akarunk már menni, ágyba akarunk már jutni, vigye el az ördög ezt a sürgős ügyet, nem vagyunk már kíváncsiak rá. Látjuk most is, a mi 4—5 órai tanácskozásunknál, hogy mikor letelik a fél kettő, az interpellácziókra szánt idő bekövetkezik, minden szerdán és szombaton a t. képviselő urak óriási többsége hiányzik innen, alig van itt 20—30 képviselő, azok is türelmetlenek, és unisono azt kiáltják az interpellálni szándékozó képviselő felé: majd holnap, majd szerdán, majd szombaton, halaszd el stb., és az a képviselő, látván az általános részvétlenséget, azt a szomorú érdeklődéshiányt a legfontosabb jogával szemben, belenyugszik és azt mondja, majd a jövő szombaton. Ha pedig nem nyugszik bele és mégis elmondja, akkor tapasztal türelmetlen közbeszólásokat, jó vagy rossz viczczeket, de nem tapasztalja azt az érdeklődést, a melyet ő joggal megkívánhat azoktól, a kik képviselőtársai, és a kik hivatva vannak arra, hogy egy ország sorsát intézzék. Ebből a szempontból a Nagy Emil-féle javaslatnak ezt a részét is kihagyandónak vélem és kérem a t. többséget, ha a többségi párturalom nem tette még teljesen hideggé és teljesen érzéketlenné a kisebbség jogos és okadatolt aggályai iránt, hogy ezt a szerencsétlen rendelkezést vesse el. Nagy Emil javaslata a következőket mondja (olvassa) : »Zárt ülés, a mennyiben annak tartásához az elnök nem járult, csupán a napirendre szánt idő után tartható meg.« T. ház ! A mi házszabályaink nézetem szerint igen bölcsen intézkednek arról, hogy ha a képviselőháznak meghatározott számú tagja szükségesnek tartja a zárt ülést, a házszabály kötelezi az elnököt, hogy ezt a kívánságot honorálja és a zárt ülést elrendelje. Mert mi a zárt ülés czélja ? Az, hogy ha oly jelenségek merülnek fel a képviselőház tanácskozásai alatt, a vitatkozás folyamán, a melyek mintegy joarancsoló szükségévé teszik a. képviselőknek, hogy ezt a kellemetlen, az ország tekintélyét, a képviselőház méltóságát sértő ügyet ne a nyilvánosság előtt pertraktálják, vagy ha ugy elmérgesedett a képviselőház pártjai vagy egyes pártok, egyének és az elnök közt a kedélyhangulat, — hogy igy fejezzem ki magamat — hogy annak a nyílt ülésen, a fórum előtt való megvitatása a szenvedélyeket felkeltené, a gyűlölséget izzóvá tenné és, ismétlem, ártana a ház, az ország méltóságának különösen a külföld előtt, — arra valók nézetem szerint a zárt ülések, hogy ezek a szenvedélyes viták a képviselőház nyilt üléséről, a nyilvánosság ellenőrzése elől elmenekülhessenek a zárt ülés kebelébe és itt lehetőleg békésen, a kölcsönös félreértések kimagyarázásával intéztessenek el. Nézetem szerint a zárt üléseknek más czélja nem lehet. Az a rövid parlamenti múlt, a melyre visszatekinteni módomban van, arról győzött meg, hogy valóban a zárt ülések után a képviselők hangulata mindig szelídebb ; a zárt üléseken kiveszekedték magukat, a nyugtalanabb vérüek kiszónokolták magukat, és ha zárt ülések után megnyílt a ház ülése, ugy tapasztaltam, hogy rendesen 10—15 percznyi vita után békében eloszlott a képviselőház. Én tehát a zárt üléseket a mi parlamentünk épületén olyan villámhárítónak képzelem, a mely a magasra csapott szenvedélyeknek lelohasztására legalkalmasabb, legüdvösebb. A t. többség szörnyen fél ezektől a zárt ülésektől. Nézetem szerint indokolatlan ez a félelmük már azért is, mert félelmüknek az az oka, — ha jól magyarázom — hogy ezt a 10, illetőleg 16 órás ülést az obstruálni hajlandó ellenzék majd zárt ülésekkel fogja kihúzni akarni. De elfelejti a t. többség, hogy a zárt ülésekben is beszélnie kell annak az ellenzéknek. Az ellenzéknek semmi haszna sincs abból, ha zárt ülést rendel el az elnök, mert neki ott is szónokolnia kell. A házszabályrevizió alatt folytatott eddigi hosszú vita alatt is alig hallottunk a többség részéről hét vagy nyolcz szónoknál többet. Ugyanez a jelenség lesz a zárt ülések alkalmával is : a többség tagjai tartózkodni fognak a felszólalástól, hogy a zárt ülésnek mielőbb végét vessék, hogy az ellenzéket mielőbb kimerítsék. így tehát egész nyugodtan megmaradhatna a zárt ülés a mi mostani házszabályaink rendelkezése szerint a sürgősnek kimondott ülések keretében is. Nézetem szerint tehát felesleges, káros, t. többség, a zárt üléseknek a Nagy Emil-féle javaslat szerint való kiküszöbölése a 16 órás tanácskozások keretéből, káros azért, mert nem lesz önöknek villámhárítójuk, a mely az ellenzék felzaklatott szenvedélyeit levezesse és a parlamentáris tanácskozást lehetővé tegye. (Ugy van! a középen.) Azt mondaná erre Nagy Emil képviselő ur, ha itt volna és ha érdemesnek találná szavaimra reflektálni — a mint végtelenül bámulom, hogy Nagy Emil képviselő ur, mikor az ő legsajátosabb indítványáról van szó, napokon át nem látható a képviselőházban, hogy az ő indítványát megvédje, vagy, ha valamivel nem vagyunk tisztában, azt megmagyarázza, mert állítólag ő a szerző, ő az apa, meg a mama, neki kell tudnia, mi van az indítványban — azt mondaná erre, ismétlem, Nagy Emil képviselő ur : zárt ülések igenis tarthatók, megvan arra való joga a képviselőknek, de csak — azt mondja Nagy Emil képviselőtársunk — a napirend tárgyalására szánt idő eltelte után. Köszönöm szépen ezt a zárt ülést, a mely 18 órai itt ülés után következik be. 18 órai izgalom, éber figyelem és tanácskozás után megengedi Nagy Emil t. képviselőtársunk nekünk, ha szükségesnek tartunk zárt ülést, hogy tájékozzuk magunkat bizonyos kérdések felett és azokat tisztázhassuk, megengedi, hogy ezt kérhessük, és ha ugy tetszik nekünk, akár a következő nap reggeléig is itt lehetünk. Ez egyszerűen értelmetlen, t. képviselőház. Méltóztassék akkor, ha komolynak akarja a t. többség ezt feltüntetni, ezt a zárt ülésre vonatkozó passzust törölni, mert 18 órai munka után ugyan nem lesz olyan ellenzék, a melynek kedve lenne arra, hogy zárt ülés elrendelését kérje.