Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

338 305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. tárgytalanok. Méltóztassék megnyugtatni engem, hogy szabad-e nekem hinnem, hogy egy már beterjesztett indítvány fogadtatik el, mikor csak 24 órával ezelőtt tapasztaltuk, hogy a legutolsó perczben beterjesztett indítványt, az Eitner Zsigmondét fogadta el a ház a Nagy Emil-féle inditványnyal szemben. A Nagy Emil-féle indítványnak az is a veszedelme, hogy nem_fejezi ki nyíltan azt a ezélt, melyet szolgálni akar. Én hiszem, hogy nem az volt az intenczió, hogy az általános vita befejezése után csak 100 képviselő kérhesse a névszerinti szavazást, de látjuk azt, hogy házszabályoknál milyen sokat jelent a precziz, határozott kifejezés, a pontos, félreértést nem tűrő szövegezés és épen azért szükséges, hogy egy ilyen fontos intézkedésnől, mely a sürgősségre vonatkozik, minden kifejezés a legkorrektebb, a legpreczizebb, a legtökéletesebb legyen, hogy a szavakkal játékot űzni ne lehessen, nehogy azután ezen játék épen a kisebbség jogát veszélyeztethesse. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mérey Lajos indítványa világossá teszi ezt a homályos szöveget, de fájdalom, rosszabbá is, legalább a nemzeti ellenzék szempontjából. Mérey Lajos indítványa ugyanis világosan kimondja, hogy a tárgynak általánosságban való letárgyalása után 20 képviselő írásban névszerinti szavazást kérhet, de kimondja azt is, hogy ez az egyetlenegy eset, mikor 20 képviselőt ez a jog megillet és ezt az esetet kivéve az egész tárgyalás folyama alatt meg van fosztva 20 képviselő attól a jogától, hogy névszerinti szavazást provokálhasson. Itt rá kell mutatnom arra, hogy a beadott határozati javaslatok, elleninditványok feletti szavazás milyen döntő fontossággal bir. Mérey Lajos indítványa szemben a Nagy Emilével épen ilyenkor fosztja meg a kisebbséget attól, hogy névszerinti szavazást kérhessen. Én azt hiszem, hogy a t. képviselőtársaim is belátják, hogy egész felszólalásom keretében igyekeztem a szöveghez ragaszkodni, igyekeztem rámutatni azon módosításokra, melyeknek előterjesztése elsősorban a többség kötelességét képezi, és igyekeztem legjobb meggyőződésem szerint megjelölni azt a czélt, a mely előttünk áll a házszabály tárgyalásánál, és egyszersmind rámutatni azon eszközökre, melyeket szükségesnek és czélszerűnek véltem. Kezdettől fogva kifejeztem, ennek az álláspontomnak híve vagyok ma is, és az is maradok, hogy az ok nélkül való vitának barátja nem lehetek, de lelkiismeretem azt parancsolja, kötelességérzetem is arra sarkal, hogy egy ilyen fontos javaslatnál a magam kevés tudásával, de egész lelkesedéssel igyekezzem rámutatni ezen javaslat hibáira és kérjem a többséget, hogy lássa át felszólalásom igazságát és igyekezzék a még helyrehozható hibákat kijavítani. A nemzet ugy kéj>zeli, azok a jó választópolgárok, kik minket ideküldtek, azt hiszik, hogy a mikor egy ilyen fontos tárgyalásról van szó, telt sorok előtt beszélhet a szónok. Azt hiszik, hogy a nemzeti képviseletnek minden tagja érdeklődik az ügy iránt, hogy lelkét fekteti belé a tárgyalásokba, hogy munkaerejével igyekszik a legjobbat, a leghasznosabbat produkálni. És íme, a szomorú valóság az, hogy csak néhány, talán személyes szimpátiából itt ülő más pártbeli és néhány fegyvertárs hallgatja a szónokokat és azután ha szavazásra kerül a sor, a nélkül, hogy meghallgatták volna a szónokot, a nélkül, hogy az élő, közvetlen előadásból igyekeztek volna meggyőződésüknek megfelelő áüáspontot elfoglalni, felállással a legjobb, a legátgondoltabb módosítások felett napirendre térnek. Nagyon szeretnek nálunk hivatkozni az angol parlamentre. Ha ez folytonos vita tárgyát képezi, én magam sem térek ki ezen kérdés fejtegetése elől, az összevetése elől a magyar és az angol parlamenti szokásoknak. Elnök: A szónoktól megvonom a szót, mert ismételten eltért a tárgytól. Hoffmann Ottó: Hallatlan. Elnök : Hoffmann Ottó képviselő urat pedig rendreutasítom. (Helyeslés.) Nagy György képviselő ur a következőket mondotta, a mint utólag meggyőződtem a gyorsírói jegyzetekből: »Itten tegnap például, a mint az indulat viharzott, ha talán életünkről lett volna szó, azt is megszavazták volna, mert a többség ugy állott fel, hogy halvány sejtelme sem lehetett arról, mi felett szavaz.« Ez a házszabályok 221. §-ának harmadik bekezdésébe ütközik, a ház tekintélyét sérti, ezért a képviselő urat utólag rendreutasítom. Jelentkezett szólásra Parkasházy Zsigmond képviselő ur a házszabályok 215. szakaszának b) pontja értelmében. Őt illeti tehát a szó. Farkasházy Zsigmond: A képviselőház tegnajDÍ ülésében Hodzsa Milán képviselő ur személyes megtámadtatás czimén szó tárgyává tette egyik megjegyzésemet, a mely szerint én helytelen és téves taktikának minősítettem azt az eljárását, hogy egyetlenegy pontjához a szőnyegen lévő indítványnak 164 módosítást nyújtott be. Én akkor mindjárt hozzátettem azt, hogy a képviselő ur jóhiszeműségét ebben a tekintetben nem vonom kétségbe, ö mégis egyfelől személyes megtámadást látott ezen megjegyzésemben, másfelől ugy vélte feltüntethetőnek a dolgot, hogy én kifogásolom azt a taktikát, melyet a t. túloldali képviselő urak követnek. Én először is nem támadtam meg Hodzsa Milán képviselő urat személyében, de nem kifogásoltam azt a taktikát sem, melyet a képviselő urak követnek, mint olyant, a mely jogosulatlan volna. Ellenkezőleg én minden taktikát és harczmodort jogosultnak ismerek el a saját szempontjából. De a magam jogát is hangoztatnom kell abban a tekintetben, hogy véleményt mondjak ezen taktikáról a ház szempontjából, a közérdek szempontjából és a magam szempontjából. Épen azt voltam bátor kiemelni, hogy Hodzsa Milán képviselő ur ezzel nemcsak önmagának, nemcsak azon párt álláspontjának árt, a melyhez tartozik, hanem^ártott azoknak is, a Mk objektív, hasznos és szűk-