Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

336 305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. ülés folyamán láttuk azt is, hogy kérés daczára a módosítások nem olvastattak fel és ugyancsak a tegnapi ülésen tapasztaltuk, hogy a nagy zajban a kérdések feltevését sem lehetett meghallani, ugy, hogy a ház teljesen határozatlanul, tájékozatlanul itélt. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nem áll az, mintha egy kardinális jogától fosztatott volna meg tegnap a kisebbség. Nem kérték a módosítás felolvasását, vagy nem kérték akkor, midőn a házszabályok értelmében joguk lett volna azt kérni. Ilyen inszinuáczióktól tartózkodjék a képviselő ur ! (Helyeslés.) Nagy György: T. ház ! Csak a jövőre nézve akartam kifejezni azt a nézetemet, hogy nem szabad a Nagy Emil-féle indítvány második szakaszába bevenni olyan intézkedést, hogy szavazás előtt a kérdések mikénti feltevése felett a ház egyszerű szavazással dönt, hanem ha valahol, ugy itt kell megadni, azt a jogot, hogy ne egyszerű, hanem névszerinti szavazással dönthessen a ház. Sokszor a kérdés feltevésén fordul meg az egész indítvány sorsa. Méltóztassék megengedni, hogy a tegnapi ülésen történtekből egy nagyon eklatáns esetet hozzak fel, a melynek folytatása volt a folyosón. Lengyel Zoltán t. képviselőtársam indítványa szerint a Nagy Emil-féle indítvány első szakasza három részben iktatandó a házszabályok szövegébe. Ha ugy tette volna fel az elnök ur a kérdést, hogy Lengyel Zoltán indítványával szemben eredeti beosztásában fogadja-e el a ház a Nagy Emuféle indítványt, akkor a többség feltétlenül az eredeti szöveg mellett foglalt volna állást, mert hiszen az az indokolatlan és érthetetlen animozitás, a mely egyeseket a függetlenségi és 48-as balpárt tagjaival szemben vezet, szinte kényszeritette volna őket arra, hogy azért is a Nagy Emil-féle indítványt fogadják el változatlan szövegében, hogy ne kelljen a Lengyel Zoltán-féle indítványt magukévá tenniök. (Ugy van ! baljelöl.) Az elnök ur a formaszépség esztétikai szempontját szolgálva, hogy t. i. ilyen monstrum ne iktattassék a házszabályok szövegébe, ügyesen ugy állította fel a kérdést, hogy Lengyel Zoltán indítványát fogadják-e el Vlád Aurélnak hasonló természetű, de halasztó hatályú indítványával szemben. Akkor tehát a ház azon helyzetben volt, hogy vagy Leng)^el Zoltán, vagy Vlád Aurél indítványát kellett elfogadnia ; de tisztán a kérdés feltevésén múlt, hogy Lengyel Zoltán igen helyes indítványa fogadtatott el. Ezt annak bizonyítására hozom fel, hogy a kérdés mikénti feltevése döntő lehet az egész javaslat sorsára. (Ugy van!) A kérdéseket ugy lehet felállítani, hogy a ház többsége, a mely mégis csak respektálni kénytelen a kormány véleményét, azon kényszerhelyzetbe jut, hogy igennel vagy nemmel kénytelen szavazni, mert nem adnak módot és alkalmat a kérdések feltevése által arra, hogy esetleg a maga meggyőződését is kifejezésre tudja juttatni. Ezért szükséges, hogy ezen fontos kérdésben engedtessék meg az, hogy szükség esetén 20 képviselő a házszabályok 229. §-ára való hivatkozással névszerinti szavazást is kérhessen. Sokan talán nem hallották Mérey Lajos t. képviselőtársam indítványát, a mely még szigorítja az általa előterjesztett és nyomtatásban is kiosztott indítványt annyiban és azért, mert határozottan és világosan kimondja, hogy a névszerinti szavazásnak egyetlenegyszer lehet helye: a tárgy általánosságban való elfogadására feltett kérdésben. A Nagy Emil-féle eredeti indítvány ebben a részben a kisebbségnek több jogot biztosit. Mi azt vártuk, és egészen jogos lehetett ezen várakozásunk, hogy a többség a tárgyalás során bővíteni, tágítani fogja a kisebbség jogát és ahelyett épen most igen fájdalmasan tapasztaltam Mérey Lajos t. képviselőtársam előadásából, hogy ellenkezőleg szűkíti azt és a kisebbségtől ezen kardinális jogot is elveszi. Az általános vita során mikor merülhetnek fel olyan kérdések, olyan tárgyak, olyan indítványok, a melyek felett szükséges és helyes a névszerinti szavazás ? Merülhetnek fel az elleninditványoknál, a beadott határozati javsalatoknál. A házszabályek 229. §-a világosan megadja a jogot az elleninditványt vagy határozati javaslatot benyújtónak, hogy ha rajta kivül még 9 aláiró van a javaslaton vagy az elleninditványon, akkor a zárszó jogával éljen és megadja a házszabályok 229. §-a azt a jogot a ház húsz jelenlevő tagjának, hogy írásban névszerinti szavazást kérhessen a határozati javaslat felett. Méltóztassék csak figyelembe venni pl. az általános választói jogról szóló javaslatot. Általánosságban megkezdi a ház ennek a tárgyalását, bizonyos idő multával az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot elfogadja. Mondjuk, hogy ezen törvényjavaslat általánosságban lett elfogadva, s a nemzeti érdekeket nem elégíti ki, mert bizonyos oly elemeket kizár a jogok gyakorlásából, a melyeknek azt meg kellett volna adni. Ebben az esetben a kisebbség a maga véleményét határozati javaslat vagy elleninditvány alakjába foglalhatná. Már most az ország lakosai, a választók előtt döntő fontosságú, hogy vájjon azt az elleninditványt, a mely kiszélesíti, kiterjeszti a választói jogosultságot, kik fogadták el a parlament tagjai közül, kik járultak hozzá a megszavazáshoz és kik ellenezték azt. En azt hiszem — bár ne lenne igazam — hogy Mérey Lajos indítványa épen erre vonatkozik, hogy ne legyen a kisebbségnek alkalma, hogy a maga indítványa, véleménye felett névszerint is megszavaztathassa a házat. Valljuk meg őszintén, hogy akárhány ember van, a kinek nem kellemes és kerüli azt, hogy bizonyos odiózus kérdésekben a neve ott szerepeljen, mint a ki a javaslatot megszavazta. Ha egyszerű szavazással történik a döntés, akkor a teremben való bentartózkodást, vagy kimenést könnyen meg lehet magyarázni. De ha határozottan igennel vagy nemmel kell szavazni a felmerült kérdésben, akkor épen a