Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-304

316 304. országos ülés 1908 április 2-án, csütörtökön, harmadszor a legközelebb álló Mérey Lajos-féle javaslatot; negyedszer szavazásra bocsátandók az én önálló indítványaira, és pedig a jelenlétre és a sürgősség megszüntetésére vonatkozó indit­ványom. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék az általam előhozottak alapján az én propozicziómat elfogadni. (Helyeslés a középen.) Ivánka Milán : T. képviselőház ! Én is Maniu Gyula képviselőtársam propozicziójához járulok hozzá. Hogy felszólalok, teszem ezt azért, mert ugy veszem észre, hogy a többség véleménye sze­rint az elnök ur propozicziója jobban megfelal a házszabályoknak, mint a Maniu Gyula által elő­terjesztett propoziczió. Nézetem szerint azonban ez a kérdés egészen tiszta és igazán érthetetlen, hogy ezen kérdés felett ilyen hosszú vitát provo­kálnak. (Felkiáltások balfelől: Akkor minek beszél! Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Ivánka Milán : Eddig még nem adtam okot a türelmetlenségre, nem tudhatják, hogy nem ülök-e le két perez múlva. A házszabályok 234. §-a egész világosan rendelkezik a kérdés feltevésé­ről, világosan és kategorikusan mondja, hogy első­sorban mindig az alapul szolgáló javaslat jön sza­vazás alá. Azután sorba vétetnek a hozzá köze­lebb álló módositások. Hogy ha mi a házszabá­lyokat minden tekintetben respektálni akarjuk, ha a házszabályok értelmében akarjuk a kérdéseket feltenni, akkor azt kell előbb megállapítani, hogy mely módositások állanak az alapul szolgáló javaslathoz legközelebb. Nézetem szerint ezt a kérdést matematikai pontossággal meg lehet álla­pítani. Laehne Hugó : Tót matematika lesz az ! (Zaj.) Ivánka Milán : A matematikai igazság Franeziaországban is csak olyan igazság, mint akár a mennyországban, vagy akár a pokolban is. Elnök: Kérem, méltóztassék a kérdés fel­tevéséhez szólni. Ivánka Milán : Az alapul szolgáló javaslat a Nagy Emil-féle indítvány. Ehhez Mérey és Eitner t. képviselő urak terjesztettek be módosítást. Ezeket a módosításokat nem tekinthetem köze­lebb állóknak, mint a mi módosításainkat, a melyek csak egy mondathoz vagy egy szóhoz indítványoznak módosítást. Az Eitner-féle mó­dosításban nemcsak egy, hanem 10—15 mon­dat vagy kifejezés tekintetében ajánltatik módo­sítás. Már pedig, ha Eitner indítványa egyszerre 10 mondatot vagy 10 kifejezést kíván megváltoz­tatni, akkor azon matematikai igazság szerint, hogy egy kevesebb mint tíz: az a módosítás, a mely csak egy szóra, egy kifejezésre vonatkozik, közelebb áll az alapul szolgáló eredeti javaslat­hoz, mint az, a mely egyszerre 10 vagy 15 mondat megmásitására, kijavítására vagy helyettesíté­sére vonatkozik. Miután pedig meg vagyok győződve arról, hogy az elnök ur előtt is érvényesek a matemati­kai igazságok, miután tudom, hogy ő is hiszi, hogy egy kevesebb mint 10, hogy tehát azon módositások, a mélyek csak egy szóra vonat­koznak, a legközelebb állnak az alapul szolgáló indításhoz, meg vagyok róla győződve, hogy a t. elnök ur a maga propoziczió ját meg fogja másí­tani és oly értelemben fogja azt előterjeszteni) hogy mindenekelőtt azon módositások kerül­jenek szavazás alá, a melyek az alapul szolgáló Nagy Emil-féle javaslatnak csak egyetlen szavára; kifejezésére vonatkoznaki E propozicziómat teszem azért is, mert ha elfogadjuk az elnök ur indítványát, ezáltal igen veszedelmes preczedenst teremtünk. A mint többször elhangzott e vita folyamán, nincs kizárva, hogy itt oly többség, sőt oly elnök­ség funkcionálhasson, a mely nem fogja nagyon lelkiismeretesen kezelni a házszabályokat vagy egyáltalán nem fog a kisebbséggel szemben oly lojális és méltányos magaviseletet tanúsítani, mint a jelenlegi többség. (Derültség a középen.) Olyankor ki van szolgáltatva nemcsak a kisebbség, de az ország érdeke is a helytelen házszabály­magyarázásnak és alkalmazásnak. Mondom, meg­eshetik, hogy azután a többségből valaki benyújt oly módosítást, a melyet az alapul szolgáló indítványhoz közelebb fekvőnek tüntet fel, de amely érdemében sokkal távolabb álló lesz, mint azok az egyes módositványok, a melyeket esetleg a leghazafiasabb kisebbség fog benyújtani. És akkor annak a leendő parlamenti többségnek igen veszedelmes preczedense lesz, a melyre hivatkoz­hatik, annyival is inkább, mert a jelenlegi többség épen abból a 48-as és függetlenségi pártból, áll a mely mindenütt és minduntalan a maga haza­fiságát hirdeti. Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy kizárólag a kérdés feltevéséhez szóljon. (Élénk helyeslés.) Ivánka Milán : Igen röviden fejezem be fel­szólalásomat. (Felkiáltások : Ideje !) A mikor még a t. elnök ur azon kijelentésére reflektálok, hogy az elnök ur nem képes a beadott módositások ren­geteg labirintusában, tömkelegében eligazodni. Azt hiszem, hogyha . . . [Ti Elnök: Engedelmet kérek, nem ezt mond­tam, hanem azt, hogy ha ugy teszszük fel a kérdést, a mint Maniu és más képviselő urak javasolták, akkor fogna előállani olyan abszurd helyzet, olyan labirintus, a melyből semmiféle elnök nem tudná a házat kivezetni. Ezt mondtam. (Helyeslés.) Ivánka Milán : Ha igy is volna, mint a t. elnök ur mondta . . . (Felkiáltások : Ugy is van !) Én nem arra fektetek súlyt, ugy van-e, mint az elnök ur most mondta, vagy azelőtt.... Elnök : Kérem, én egyformán mondtam az­előtt is, most is ! (Igaz ! Ugy van I) Ivánka Milán (Zaj. Felkiáltások: Uljönlef): Elismerem, de utóvégre az elnökség hatáskörébe tartozik, hogy ezeket az itnditványokat a saját kötelességének megfelelően sorakoztassa, rendbe­hozza és bizonyos rangsorba állítsa őket. Mert méltóztassék megengedni,, nincs kizárva legalább

Next

/
Oldalképek
Tartalom