Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-304

április 2-án, csütörtökön. 308 30L országos ülés 1908 országban, a hol a sürgősség, esetleg a permanens ülések intézménye be van vezetve, be van vezetve az az intézkedés is, bogy a képviselők ne legyenek kényszerítve a képvisel őliáz épületéből eltávozni abból a czélból, hogy rendes életüket folytassák és egészségüket gondozzák. Már a múltkor is kifejtettem, hogy az a 16 órás ülés tulajdonképen nem 16, hanem 21 órás ülés lesz, tehát mindössze 3 óra marad arra, hogy valaki a képviselőházból hazamenjen és kipihenve visszajöjjön, szóval, hogy mindent megtehessen, a mi szükséges ahhoz, hogy újra munkához fogjon. Eltekintve attól.hogy a tárgyalások ideje alatt azok, a kik nincsenek tényleg elfoglalva az ülésteremben, akár a kisebbséghez, akár a többséghez tartozzanak, szintén szükségesnek találhatják azt, hogy szellemi és fizikai erejük teljes felfrissítésére használják fel a rendelkezésre álló rövid szabad időt, mondom, ettől eltekintve, teljességgel lehetetlen annak, a ki a sürgős tárgyaláson komolyan akar a dolgokkal foglalkozni, hogy az hazamenjen és megint visszajöjjön, ugy hogy feltétlenül szükséges, hogy ezt a modern berendezkedést bevezessük. Annyival inkább szükséges, helyes és lehetséges ez, mert hiszen a nép beleegyezése nélkül sok milliót költöttünk erre az éjriiletre, a mely mindent ad, csak kényelmet nem. A helyett, hogy ennek a fényes és milliókba került palotának egyes helyiségei úgyszólván kizárólag luxusra és parádéra szolgáljanak, nem tartom nevetséges dolognak, ha azokat a felesleges helyiségeket a testi frisseség és a nyugalom megszerzésére használjuk fel. (Zaj.) Ebben az épületben, különösen ennek főrendiházi részében, a mely a ház egy határozata alapján szintén a képviselőház háznagyának rendelkezése alatt áll, a szobáknak egész sorozata áll minden czél nélkül, a melyeknek fentartása hiábavaló költség, azoknak javitása hiábavaló munka. Jól tudjuk, hogy a képviselőház épületében magánlakások is vannak . . . Gr. Somssich Tihamér: Ne az országház épületét kritizálja ! Itt a házszabályrevizióról van szó ! (Élénk helyeslés és felkiáltások: Nem a tárgyról beszél!) Elnök : Csendet kérek. Maniu Gyula : T. ház ! Én igenis, azt indokolom, hogy lehetséges-e, hog}^ inditványom, elfogadása esetén, tényleg végrehajtassék, t. i. megvan-e a fizikai mód, a fizikai lehetőség arra, hogy inditványom ezen része a képviselőház mostani helyiségeinek keretében végrehaj tassék. Nem tértem tehát el a tárgytól, a mikor kifejtettem, hogy igenis, ebben a képviselőházban a termek egész sora van, a melyek vagy egyáltalában nem, vagy nem rendeltetésüknek megfelelően használtatnak. Igenis tehát ezeket a termeket rendezzük be ugy, a mint szükségesek arra, hogy képviselői kötelességünket teljesíthessük. T. ház! Ne méltóztassanak az indítványt abból a szempontból felfogni, hogy talán történetesen vettetett fel. Ez, t. ház, a legkomolyabb elbirálásából következik annak, hogy vájjon képesek leszünk-e a házszabályrevizió elfogadása esetén képviselői kötelességünknek eleget tenni és, ha igen, milyen körülmények között. Epén erre vonatkozik tehát két inditványom. Az egyik vonatkozik az időre, t. i. arra, hogy csak négy napon át tárgyaljunk, a másik pedig vonatkozik arra, hogy ezen négy napi tárgyaláson belül miképen kell berendezkednünk itt a házban. Ha önök épen olyan komolyan kivánják a sürgősség mellett a törvényjavaslatok tárgyalását, a milyen komolyan mi azokkal foglalkozni kívánunk, feltétlenül el kell fogadniok e javaslatot, a melylyel közelebb viszik egy lépéssel ezt a képviselőházat a művelt parlamentekhez. (Halljuk!) Akár a Nagy Emil-féle, akár a Mérey-féle, akár az Eitner Zsigmond-féle inditvány fogadtatik el, akár az egyes módositások és határozati javaslatok fogadtatnak el, az én határozati javaslatom egyiknek sem prejudikál, azért fentartom és elfogadását kérem. (Helyeslés.) Elnök : Zárszó jogán szó illeti még Lengyel Zoltán képviselő urat! (Felkiáltások : Nincs itt I Élénk helyeslés és mozgás.) Akkor a tanácskozást b efej ezettnek nyilvánítóin. Következik a szavazás. (Halljuk I Halljuk!) Hoffmann Ottó: T. képviselőház ! A házszabályok 213. §-ának második bekezdéséhez kivánok szólni! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hoffmann Ottó: Tévesen méltóztatott az igen tisztelt elnök ur alkalmazni a 213. §. második bekezdését azon felfogás alapján, a mely felfogás szerint a zárszó nem illeti meg a tiz és ennél több aláírással ellátott indítványokat és határozati javaslatokat. A 213. §. második bekezdése következőképen szól: »A módosítás elleninditványnak nem tekintetvén, annak előterjesztőjét a kétszer szóihatás joga nem illeti, a mely kérdés felett a ház vita nélkül, egyszerű szavazással dönt.« Hogyha a házszabály megengedné, hogy az elleninditvány módosítás természetével is birhat, és esetleg módosításnak is tekintse azt a t. ház, akkor nem tenne különbséget módosítás és elleninditvány között. A házszabályokban nincsen meg az, hogy az elleninditvány, ha módosítás természetével bir, akkor mint módosítás biráltassék el, hanem csak az van benne, hogy a módosítás elleninditványnak nerrT tekintendő és ezt a különbséget megteszi ezen második bekezdés. E tekintetben az elnök ur tévedésben van. Elnök : Bocsánatot kérek, de tartozom felvilágosításul röviden nyilatkozni. A képviselő ur azt állítja, hogy elég, ha valamely beadvány vagy javaslat tetejére azt írják, hogy »elleninditvány«, vagy azt, hogy »határozati javaslat«, és akkor aztán mindegy, akármilyen annak tartalma; akkor már bírálni sem lehet azt, hogy vájjon az módositás-e vagy sem. Engedelmet kérek, ez egyenesen a házszabályok tervszerű kijátszására vezethetne. (Élénk helyeslés.) Mert nem az a kérdés, hogy az egyes