Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-303

303. országos ülés 1908 április í-én, szerdán. 297 Hoffmann Ottó: A mennyiben már ismételten igénybe vettem a t. ház türelmét és még több interpelláczió is van hátra, minthogy az én interpellácziórn tárgya nem sürgős, méltóztassék megengedni, hogy azt a legközelebbi interpellácziós napon terjeszthessem elő. (Helyeslés.) Elnök: Megadja erre a ház az engedélyt? (Igen!) A ház tehát megadta az engedélyt. Következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Szkicsák Ferencz! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Szkicsák Ferencz : T. képviselőház ! (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szkicsák Ferencz: T. képviselőház ! Interpelláczióm szövege a következő (olvassa): »1. Van-e a belügyminiszter urnak tudomása, mily okból lett az árvamegyei Hrustin és Babin községbe folyó év márczius 6-án csendőrség kivezényelve ? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter ur . . . (Zaj Dalfelöl). Elnök: Kérem Csizmazia képviselő urat méltóztassék csendben lenni. Szkicsák Ferencz: ... az általam előadott és hivatalból megszerzendő informácziók alajjján a nevezett községekből a csendőrséget kivezényeltetni, vagy pedig hajlandó-e ugy a közigazgatási közegeket, mint a csendőrséget utasítani, hogy nem lévén az ottani községekben a statárium elrendelve, az ottani lakosok személyes és politikai szabadságukban semmiféle különös intézkedésekkel ne akadályoztassanak és ne zaklattassanak«. T. ház! Csak igen röviden még egy kis kommentárt leszek bátor interpellácziómhoz csatolni. (Zaj.) Elnök: Kérem a közéjben, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Nem hallom a szónokot. (Zaj.) Kérem a középen, méltóztassanak elfoglalni helyüket, nem hallom a szónokot. Szkicsák Ferencz: Ezen két község hires ellenzéki voltáról. Ezen két község ellenzéki volta már régen szemet szúrt az ottani közigazgatási hatóságnak, és különösen szemet szúrt ez az ellenzéki voltuk akkor, a mikor ebbe a két községbe oly lelkész, névleg Tomanek Flóris lett áthelyezve a megyés püspök által, a ki ellenzéki politikai elveit fennen hirdette, sőt ezen ellenzéki politikai meggyőződését propagálta / is. Én azt hiszem, hogy egy alkotmányos országban ez szabad. Hiszen egy ország alkotmányosságát az karakterizálja, hogy alkotmányos országban minden állampolgár a törvények keretén belül elveit, meggyőződését szabadon és nyíltan hirdetheti. Semmi sem becsesebb különösen egy alkotmányos országban, mint a személyes szabadságnak oltalma épen a hatalmi faktorok KEPVH. RAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. részéről. És ezen oltalom egy alkotmányos ország hatóságának kötelessége. De miért is lett a csendőrség ezen két községbe kivezényelve? A hatóság és talán a belügyminiszter ur is, azt fogja nekem felelni, valamikor egy év múlva, hogy az ottani községekben jelentkező nyugtalanság és izgalom miatt. Ki akarok tehát terjeszkedni, hogy mi okozta azokban a községekben az izgalmat és nyugtalanságot. A mint az emiitett lelkészt a megyés püspök oda áthelyezte — a mint mondtam ez a lelkész ellenzéki meggyőződését fennen hirdeti — a közigazgatósági hatóság azonnal feljelentést tett a püspöknek, hogy az illető lelkész bizonyos egyházi szabályellenességeket követett el. Erre a püspök elrendelte a vizsgálatot. Az illető lelkész nyugodtan várta a vizsgálat lefolyását, de nem ugy a feljelentők, a kik lelkiismeretük nyugtalansága folytán féltek, hogy a népen ezen tendencziózus feljelentés folytán bizonyos nyugtalanság és izgatottság vesz erőt. Eélve tehát a nép haragjától, csendőrség kirendelését kérték és azt meg is kapták. Most, ha megállapítjuk azt, hogy abban a községben ezen vizsgálat során semmiféle izgalom nem volt észlelhető, kérdezem a belügyminiszter urat, vájjon nem volna-e hajlandó a csendőrséget onnan kivezényelni ? Mert, ha elfogadom is a hatóságok azon esetleges állásfoglalását, hogy a keletkezhető nyugtalanság és izgalom elfojtására hozatták oda a csendőrséget, most, miután az már megszűnt, elvárható, hogy a csendőrséget onnan kivezényeljék. De tegyük fel, hogy a belügyminiszter ur nem akarja az én interpelláczióm folytán a csendőrséget onnan kivezényelni, nem áll-e meg akkor az a feltevésem, hogy abban a^községben a csendőrség csak azért maradt ott, hogy a népet megfélemlítve, az állampolgárok ellenzéki meggyőződését megtörje? Legyen azonban az az állampolgár bármilyen nagy állásban, legyen bármilyen korrekt ember, vigyázzon bármenynyire is a törvényes intézkedésekre, ha mindig egy csendőr vagy rendőr követi őt, mégis rajt lehet őt kapni, hogy egyben-másban megbotlik és ezért végre is meg lehet majd büntetni. Különösen áll ez egy községben, a hol szegény emberek vannak, a hol főleg egészségügy dolgában mindenféle kifogásolni való lehet. Egy ilyen helyen vájjon nem perzekuezió-e, mikor állandóan, és pedig nagyszámú csendőrség minden ok nélkül ott tartózkodik és idejét azzal tölti, hogy házról-házra jár és felvigyáz és mindenféle hiányt, a mely hiányok szegény földmivelők által lakta községben igenis megvannak, Pesten is megvannak, feljelentés tárgyává tesznek, s azután a közigazgatás gondoskodik arról, hogy ezen feljelentésnek következménye az legyen, hogy jelentékeny birsággal sújtják ezeket a szegény embereket. De miután interpellácziómban azt is előhoztam, hogy ott bizonyos perzekueziók is elő38