Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

24 292. országos ülés 1908 márczius 17-én, kedden. a mikor meghívta, hogy vegyenj részt a 21-es bizottságban. Ezen indokoknál fogva annál helyesebb, annál jobb, annál beígazolhatóbb az ellenzéknek az az elhatározása, hogy a limine ezen tárgyalásokba bele nem megy. De kizárta az ellenzéknél annak lehetőségét, hogy a t. miniszterelnök ur indítványához hozzájárulhasson az ugrai levél is. Ezen levél sem formájában., sem modorában, sem tartalmában nem volt alkalmas arra, hogy barátságos megbeszélésre, tanácskozásra öszszejöjjünk. Én nem akarok formájára kritikát gyakorolni, nem akarok hangjára sem utalni; magára a lényegre akarok térni. Az ugrai levélnek az a passzusa, hogy : »a szólásszabadságot, a parlamenti viták utjáni küzdelmet parancsoló végszükség nélkül korlátozni nem szabad* — elég ok nekeim arra, hogy ezt elutasítsam magamtól. Ezzel szemben felállítom a tételt, hogy akárminő nagy baj, akárminő visszaélés legyen a szólásszabadság kíséretében — visszaélések vannak a sajtószabadsággal, visszaélések vannak a gyülekezési joggal is, visszaélések vannak minden emberi intézményben, de a szólásszabadságnál, a sajtószabadságnál inkább eltűröm azt a sok roszszat, a mivel jár, összehasonlítva azzal a sok jóval, üdvössel, azzal a nagy erkölcsi erővel, a mely benne rejlik.« Ismételten felhívom a képviselőháznak a figyelmét arra, hogy akkor Tisza István csak 21-es bizottság kiküldését kérte, most pedig egy kész házszabályrevizió van előttünk. Az akkori Dánielféle javaslat azt mondotta, hogy a revízió csak bizonyos olyan törvények letárgyalására érvényes, a melynek meg nem hozatala a kormányzás alkotmányos menetét akadályozzák, és csak a normális ujonczjutalékot akarták megállapítani. Most azonban rendben van minden, megadtuk az ujonczokat, megkötöttük az egyezséget Ausztriával tiz esztendőre ; most tehát mi az a kényszerítő szükség, hogy egy végleges, mindenre érvényes, nem kivételes házszabályreviziót akarnak ? En nem tartom szükségesnek és időszerűnek a parlament mostam nyugalmát és az országnak mostani rendjét megbolygatni azzal, hogy most ezt a kérdést idehozták. Épen ezért minden erővel küzdünk azért, hogy felvilágosítsuk az országot, hogy a közvélemény tisztában legyen azzal, hogy mi előre megjósoltuk a többségnek és az országnak, hogy mi fog bekövetkezni. (Mozgás balfdől.) Nem mondom, hogy valami nagy élvezettel hallgatnak engem ebben a kérdésben. Fel is tételezem, hogy önöknek nagy része meggyőződésből jár el, a másik pedig megszokásból, mert két részre oszlanak. Azoktól, a kik hozzá vannak szokva, nem veszem rossz néven, a másik részről pedig azt mondom, hogy nem szavazná meg, ha nem volna meggyőződve, önök azonban tévedésben vannak, hályog van a szemükön, nem látnak vagy nem akarnak látni. Mi nyugodtak vagyunk, mi látjuk ezeket a dolgokat, és nagy mulasztást követnénk el akkor, hogy ha mi meg vagyunk győződve ennek a revíziónak következményeiről és önöket nem figyelmeztetnők ezekre. Ezen eljárásunk folytán a nagyközönség, a választóközönség előtt önök is tisztázva lesznek, mert figyelmeztettük önöket, de legnagyobb részük azt mondta, hogy meggyőződésből szavazta meg a revíziót, a kormány iránti bizalomból, nem akarta a helyzetet újra felfordítani, önök félnek attól, hogy a kormány megbukik. Erre vonatkozólag én azt mondom, hogy sohasem volt olyan kormány a világon, a mely azt ne mondta volna, hog}' ha ő elmegy, nagy baj lesz. Méltóztassanak megengedni egy kis hasonlatot. (Halljuk/ Halljuk!) A mezőőrök és vasúti bakterek csak kis fizetésű emberek, hat vagy nyolcz pengő a fizetésük ; és hallotta valaki, hogy valaha egy lemondott volna az állásáról ? Hát még a miniszteri székről, a miniszteri hatalomról ? Nem mondom, hogy anyagi érdekből ragaszkodnak ahhoz a székhez, hanem*az emberrel veleszületett tulajdonság az, hogy hatalmát olyan széles körben akarja éreztetni,^ mint csak lehet, a kinek egy. cselédje van, azzal rendelkezik, a kinek száz van,

f százzal, és a kinek az egész ország rendelkezésére áll, az egész országgal. Azért ne féljenek, hogy ha a házszabályrevízió kérdésében ez a kormány megbuknék, az özönvíz jön. Arra a hivatalra mindig akad ember Magyarországon. Ha arravaló lesz, támogatjuk, ha nem, küzdünk ellene. Én csak nagyon szerettem volna, ha ez a minisztérium hosszú életű lenne, szerettem volna, ha ez az ország néhány esztendeig nyugalomban lett volna. De ugy látszik, Bécsben sikerült ezeket a mi nagy embereinket is behálózni, eltántorítani, és arról meggyőzni, hogy csak akkor leszünk boldogok, ha Ausztriával közösségben maradunk, ha vele egy tálból eszünk, csak akkor fog ez az ország felvirágozni, ha minél későbben vívjuk meg nagy harczainkat. Én erről nem tehetek, és csak mélyen tudom sajnálni, ha most azok ellen kell küzdenünk, a kiknek a vezérlete alatt ezelőtt küzdöttünk és ha arról keh őket meggyőzni, hogy azt a nagy népszerűséget, azt a nagy erőt, a melyet ők nyertek a néptől, ne fecséreljék el Ausztria érdekében. T. képviselőház ! Ezeket voltam bátor magamtartásának igazolására előadni, örülnék, ha a házszabályreviziónak szomorúbb következménye nem volna. Én azokról, a kikkel együtt küzdöttem, a legjobbat tételezem fel, mert semmi okuk nincsen arra, hogy az ország hátrányára dolgozzanak; de viszont azt is megkövetelem a nagy többségtől, hogy ne vonja kétségbe a mi intencziónk őszinteségét és tisztaságát és azt a küzdelmet, a melyet itt mi megvívunk, ne akarja okvetetlenkedésnek vagy olyannak feltüntetni, mintha az ország érdekével ellenkeznék. Szégyen-gyalázat lett volna, ha ilyen korszakalkotó törvény, mint a házszabályrevizió, itt szó nélkül keresztülmegy. S ha mi itt nem szólalunk fel ebben a kérdésben, az a szégyen ért volna bennünket, hogy másnap, harmadnap, ugy mint ezelőtt tiz-tizenkilencz törvényt szó nélkül meghoztak egy ülésben, ez az oly fontos kérdés is