Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-303
276 303. országos ülés 1908 április 1-én, szerdán. Kérem ezen indítványaim kinyomatását és szétosztását. (Mozgás.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Petrovics István képviselő urnak azt a kérelmét, hogy inditványai, illetőleg módosításai kinyomattassanak, elfogadni, igen vagy nem ? (Nem ! Igen !') Kérem azokat, a kik ki akarják nyomatni Petrovics István képviselő ur indítványait és módositványait, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Kijelentem, hogy a képviselőház nem kívánja kinyomatni Petrovics István képviselő ur indítványait és módosításait. Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Hoffmann Ottó! Hoffmann Ottó: T. ház! (Halljuk! a baloldal hátsó faijain.) őszintén sajnálom, hogy a tárgyalás alatt lévő indítvány első részének részletes tárgyalásánál a vitának már oly előrehaladt stádiumában vagyunk, hogy a magam részéről aligha hozhatok elő ellenzéki bírálatomban önálló, eredeti felfogásokat, álláspontokat, a melyek alkalmasak volnának arra, hogy a t. elvbarátaim által előterjesztett módosítások és indítványok kiegészitéseképen az indítvány megjavíttassák és szigorú rendelkezései mérsékeltessenek. Sajnálom továbbá azt is, hogy a többség eljárása miatt, a miért az indítvány részletes tárgyalása folyamán beterjesztett módosítások, indítványok és eileninditványok ki nem nyomattak, nem találja meg az ember a már beterjesztett módosítások és indítványok közt egyrészt, másrészt a tárgyalás alatt lévő első rész közt a logikai összefüggést, a mely kívánatos ahhoz, hogy czélszerűen bírálja az ember a már beterjesztett módosításokkal összefüggésben az indítványt. Mielőtt az általam beterjesztendő módosításokat benyújtanám, régi parlamenti szokáshoz alkalmazkodva, az elnök ur szíves elnézését kérem, hogy röviden, néhány szóval reflektáljak azokra a támadásokra, a melyek az ellenzék harczát, magatartását érik. (Halljuk ! a baloldal hátsó padjain.) Ezen támadások két irányúak. Egyik az, hogy a függetlenségi és 48-as balpárt mostani harczában bizonyos összműködést és harmóniát tanusit a nemzetiségi képviselőknek hasonló politikai magatartásával és parlamenti tevékenységével. Kétségkívül látszat ez, a melylyel szemben az igazságnak megállapítása elsősorban rajtunk áll, mint a kiket a támadás legközvetlenebbül érint. Egy látszat, a mely előáll azáltal, hogy a parlamentben szokásos eljárás és taktika feltétlenül megállapítja a külső összefüggést és együttműködést két ellenzéki csoport vagy párt hasonló taktikájában vagy ellenzéki magatartásában. De ne méltóztassék szem elől téveszteni, hogy nem együttes működés ez. (Igaz! a baloldalon.) Hanem parallel működés, a mely nem folyik össze semmi tekintetben és a nemzetiségi képviselő urak magatartásához, hogy ők szólnak és sűrűn módosításokat terjesztenek elő a részletes indítványhoz, legalább is annyi közünk van, mint a többségnek ahhoz, hogy a horvát képviselők állandóan távol tartják magukat az indítvány tárgyalásától. Nagy György: Ezért szégyen a folytonos meggyanusitás! Hoffmann Ottó : A támadások második része, a mely talán még érzékenyebben érint bennünket, az, hogy a többség a függetlenségi és 48-as balpárt azon eljárását, hogy az indítvány felső részének tárgyalása \. folyamán ' a módosítások egész sorozatát, indítványokat, határozati javaslatokat és elleninditványokát terjeszt : ' elő, nem tekinti annak a komoly parlamenti működésnek, a mely parlamenti működésnek komolyságát pedig mi valamennyien becsületesen álljuk és végrehajtjuk. (Mozgás.) Annál sajnálatosabb a támadás, hol ugy gondolkoznak a többség e felfogásáról, mint a t. elnök ur is, a ki hírlapi tudósitások szerint a folyosón nyilatkozatot tett, hogy azért nem gondoskodott határozati javaslataink, módosításaink kinyomatásáról, mert obstrukcziós szándékkal adattak be, vagyis nélkülözik azt a parlamenti komolyságot, melyet egy ellenzéki párt is feltétlenül kell. hogy megtartson. Már pedig csak egészen természetes és a parlamentarizmusban gyökerező dolog az, hogy mi a részletes tárgyalás folyamán ellenzéki álláspontunkat máskép nem képviselhetjük, mint módosításoknak és indítványoknak előterjesztésével. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Az általános vita bezárása után a többség elfogadta Nagy Emil t. képviselőtársamnak beterjesztett házszabályszigoritó indítványát. Mi következik ebből ? Hogy az a rossz, mit mi annak Ítéltünk, kell, hogy részünkről kisebbittessék. Ez pedig nem történhet máskép, mint módosításoknak beterjesztésével, azon kérelem kapcsán, hogy azt a t. többség megvizsgálván, jónak látván, el is fogadja. És mi történik ? A t. többségnek tagjai, talán egyikük sem veszi azt a fáradságot, hogy beletekintsenek ezen módosításokba, mert ha nem is nyomatta ki a ház azokat, a napló utján módjukban van ezekbe betekinteni, és akkor tapasztalnák, hogy a bejegyzett indítványok legtöbbje alkalmas és czélszerű arra, hogy a többség által is rosszul és hevenyészve szövegezettnek tartott indítvány megj avittassék és rendelkezései mérsékeltessenek. T. ház ! Egy politikai iró az ilyen eljárást, melyet a többség tanusit, az akarat merevgörcsének nevezi. Valóban találó megjegyzés. Ugy van a t. többség is vele, hogy elfogultan, a legnagyobb előítélettel bírálja meg a mi magunktartását, ügyet sem vet indítványainkra. Nem hiszem, hogy a parlamentarizmus és különösen a magyar parlamentarizmus történetében volna eset arra, hogy a többség, mely különösen a mostani időben olyan nagy ellenszenvvel és animozitással viseltetnék azon ellenzék működése iránt, a mely ellenzék a többségi pártok programmját, elveit, politikai meggyőződését talán sokkal jobban érzi át, mint ők maguk. Nem is tudom ezen eljárást máskép magya-
