Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-302
302. országos ülés 1908 márczius 31-én, kedden. 269 arra, hogy az indítvány elleni vagy melletti érveit terjeszsze elő. Több képviselőtársain már bőven magyarázta, hogy miképen lesz lehetséges ezen intézkedés mellett a sürgősséget ellenzők még azon jogának is kijátszása, hogy a sürgősség ellen való, meggyőző érveiket előtérj eszszék. Egyszerűen a sürgősség támogatói közül jelentkezhetik két felszólaló a sürgősség ellen is, a kik három szóval végeznek és igy az ülésnek már első negyed órájában megejthető a szavazás. (Zaj.) T. ház ! Én nem azt keresem, vájjon egyik vagy másik a többségi párt tagjai közül túl tud-e tenni a türelmetlenségben a régibb idők többségi pártjának mások véleményével szemben való türelmetlenkedésben sportot gyakorlott és e ozímen országos hirre emelkedett tagjain. Én azt hiszem, hogy kötelességemet teljesítem, ha jól-rosszul, a mint tudom, megteszem kötelességemet, kifejezem meggyőződésemet, s a mellett kitartok. (Mozgás balfelől.) Indítványozom tehát, hogy a Nagy Emil-féle indítvány első bekezdésének ötödik mondata helyébe a következő szöveg iktattassék be (olvassa) : »A sürgősségi indítványhoz a képviselőház minden pártjából egy-egy képviselő szólhat.« Áttérek ezek után a Nagy Emil-féle indítvány első bekezdésének hatodik mondatára, a melyben azt kívánja, hogy a sürgősségi indítvány feletti határozathozatal alkalmával csupán 150 képviselő jelenléte legyen szükséges. Már többen kimutatták előttem, (Halljuk !) milyen ellenmondás, milyen ráczióhiány van ezen tervezett intézkedésben, mert mig az első mondatban azt kívánja, hogy 150 képviselő kérvényt nyújthasson be a házhoz a sürgősség kimondása végett : addig akkor, midőn a természet és a logika rendje szerint határozatra kerül a sor, nem kívánja, hogy legalább is annyian legyenek a javaslat mellett, a hányan azt benyújtották. Bocsánatot kérek, ez ellenmondás, mert hiszen ha nem kívánják, hogy annyian legyenek mellette a szavazás alkalmával, mint a hányan támogatták benyújtásakor, akkor egyáltalában nem szükséges, hogy a ház határozzon is felette. Akkor ki kellett volna mondani ebben a tervezett házszabálymódositásban, hogy a mennyiben 150 képviselő írásban benyújt egy ilyen indítványt és igazolva van, hogy 150-en írták alá azt sajátkezűleg, eo ipso az elnök mondja ki a sürgősséget, mert az mégis csak inkonzekvenczia, hogy akkor, midőn 150-en kérték, csak 76-an legyenek megszavazásakor mellette. Ezt, t. ház, teljesen elfogadhatatlannak, meg nem felelőnek, természetellenesnek és illogikusnak tartom és ezzel szemben indítványozom, hogy a 723. számú indítvány első bekezdésének hatodik mondata következőkéjDen módosittassék (olvassa) : »Határozat hozatalához a képviselőház tag]ai abszolút többségének jelenléte szükséges, a mely az elnök részéről az indítvány szavazás alá bocsátása előtt okvetlenül megállapítandó.« Ha elfogadtatnék az én módosításom, (Mozgás.) lehet, hogy ' talán Markos Gyula képviselőtársam szavazatával is, a kit talán sikerült végre meggyőznöm, hogy a képviselőház egyharmadrészének javaslatára bocsáttassék a^liáz határozata alá az indítvány, akkor, hogyha az egyharmadrész indítványára a ház tagjainak fele elfogadja, szankczionálja azt a javaslatot, már ezáltal mintegy fokozatot állapit meg és szentesíti azt a kérelmet; megállapít ja a meggyőző számmal azt, hogy igazán szükség van arra, a mit a háznak egy minoritása kér és indítványoz. A Nagy Emil-féle indítvány 7-ik mondata szerint (olvassa) : »a tanácskozás ideje megszakítható és a megszakítást nem számítva ülésenként tiz órára terjedhet.« Ezzel szemben indítványozom, hogy ennek a szövegnek a helyébe a következő szöveg iktattassék be, és kérem annak elfogadását (olvassa) : »A tanácskozás ideje a szónok kérelmére az első két óra után egy negyed órára, a második két óra után fél órára, a harmadik és negyedik két óra után egy órára megszakítandó.* Az a megszakítás, a mely a Nagy Emil-féle indítványban kontempláltatik, az ellenzék kifárasztására irányul, hogy érveiket fizicze képtelenek legyenek kifejteni, elmondani. Nem csak beszéd közben fárad el a szónok, hanem az is elfárad, a ki jelentkezett szólásra, és kénytelen 10—12 órát várni, a mig rákerül a sor. Ha nem adatik meg, hogy szünetet tarthasson egy fél óráig, vagy egy óráig a képviselő, ha le van kötve mindaddig, mig az előtte szóló be nem végzi, és nem akar elesni a szólásjogától, a 8-ik 10-ik órában mint fáradt ember fog felállani és belekezdeni beszédébe, a melynek során lehet, hogy a legmeggyőzőbb érveket, indokokat tudná felhozni. Épen azért a természetes az volna, hogy a ház összes tagjainak kímélése szempontjából kétóránként megszakítható legyen a tanácskozás. Kérem, méltóztassék felolvasott módosításomat elfogadni. A Nagy Emil-féle indítvány 8-ik mondata igy hangzik (olvassa) : »Ezt meghaladó, s a megszakítást nem számítva, ülésenkint 16 óráig terjedhető tanácskozási idő csak később, ugyancsak 150 jelenlévő képviselő Írásban beadott kérelmére az elnök hozzájárulásával, s ennek indítványára fenti módon hozandó ujabb határozattal és a beadott szavazatok legalább két harmadával rendelhető eh. A Nagy Emil-féle indítványnak ez a rendelkezése oly mértékben szigorítja a házszabályokat, a mi mindenen túltesz, mert az bizonyos, hogy 16 órát egyetlen egy napig is képtelenség tanácskozni, de az még lehetetlenebb, hogy napokon, heteken át 16 órát tanácskozásokat folytassunk, s arra a tanácskozásra ráfogni, hogy igazi tanácskozás, valóságos képtelenség. Érdekes az a tanácskozás nem lehet. Ámbár már a mostani sem az, a mikor egymással beszélgetnek a képviselő urak a padokban, az ereje megfeszítésére kényszeritett szónok pedig majd beszél a nélkül, hogy megtennék azt a kötelességüket a többi képviselők, hogy figyelnének. Ezt nevezhetik tanácskozásnak, de tényleg