Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-302

302. országos ülés 1908 márczius 31-én, kedden. 267 volta feletti véleményemet, hanem azért szólalok fel, mert ha véleményem kifejtésével a többségi párt csak egyetlen egy tagját is el tudnám téríteni azon meggyőződéstől, a melyben jelenleg van, ezzel jót teszek. A jelenlegi házszabályrevizió­tervezet túlszigoru, annyira szigora, hogy már . . . (Folytonos zaj. A szónok szavai nem hallhatók. Az elnök többször csenget.) A Nagy Emil-féle inditvány elsősorban is arra van alapítva, hogy 150 jelenlévő képviselő kérelmére, ha az elnök is hozzájárul, a ház elhatá­rozhatja, hogy egy javaslat, a mely tárgyalás alatt áll, sürgősen letárgyaltassék. Én azt tartom, t. ház, hogy a képviselő indit­ványozási joga korlátlan. Minden egyes képviselőt megilleti az inditványozási jog és ez okból hely­telennek tartom, hogy még 150 képviselő is ne indítványozhasson, hanem csak kérelmezhessen a háztól valamit. Az igen helyes és jogos, ha a be­terjesztett sürgősségi indítványok felett való soron­kivüli tárgyaláshoz, illetve az e felett hozandó ha­tározat meghozatalához egy bizonyos nagyobb­szánni képviselő támogatása mintegy kieszközöl­tessék. De azt, hogy minden egyes képviselő indít­ványt tehessen, mint az egyes képviselők jogát, fentartandónak vélem. Más kérdés, az t. ház, vájjon a támogató képviselők számát milyen nagyságban találom megállapíthatónak. Csupán 150 képviselő ilyen támogatását hibásnak és helytelennek tartom azért, mert ez azt állapítaná meg, hogy a háznak a kisebbsége, a ház tagjainak egy töredéke képes legyen egy olyan eljárást megindítani, a mely az egész házat nagy mértékben érdekli, sőt esetleg a ház érdekébe súlyosan bele is vág. Vissza keli térnünk, t. képviselőház, az eredeti, a természetes állapotra, a melytől való minden eltérés csak visszaesést jelent. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) A parlamentarizmus követelménye az, hogy a ház tanácskozásaiban minden képviselő részt vegyen ; a rendje az, hogy minden képviselő jelen legyen a ház minden ülésén, elejétől végig, türe­lemmel hallgassa meg képviselőtársa véleményét és a hol az véleményével ellenkezik, ott fejtse ki a meggyőződését és igyekezzék meggyőződésének érvényt és támogatókat szerezni. Ez volna a tanács­kozás természetes rendje és ennélfogva minden olyan házszabályrevizió, a mely ettől eltérőleg, a képviselőház bizonyos hányadához köti egy kér­dés felett hozandó határozat kimondását, a ház­nak a tanácskozási képességét, az egy abuzus. Mikor azonban felvetik azt a kérdést, hogy egy ügy eldöntése, a mety a ház elé kerül, országos, halaszthatatlan érdek-e, mikor fölvetik a sürgős­ség kérdését, akkor én ennek megállapítását a ház tagjainak abszolút többségétől tenném függővé, mert csak ezt tartom e fontos kérdés eldöntésére jogosultnak. (Zaj.) Nem járulhatok, t. képviselőház, a Nagy Emil-féle indítványhoz, illetve a Mérey-féle módo­sításhoz abban a részében, a mely szerint annak a kérdésnek eldöntése, hogy az az idő, amelylyel az ülések ideje meghosszabbittatik, mennyiben álla­píttassák meg, az indítványozóktól várja, mert én ezt elsősorban az elnökségre bíznám. (Zaj.) E részben, t. ház, a következőket kell elő­adnom. (Zaj.) A régebbi gyakorlat az volt, hogy csak ritka, kivételes esetekben vezette a ház tanácskozásait valamely alelnök. Az alelnöki állás csak amolyan tiszteletbeli állás volt. Csak ha az elnök akadá­lyozva volt, — de elmultak hetek a nélkül, hogy akadályozva lett volna — akkor helyettesitette őt az alelnök. Most azonban mindinkább divatba jött a helyettesítés és az ülésenként és közben való felváltás. Nincs semmi kifogásom ez ellen, de azt hiszem, hogy ha az ülések tartamának megállapí­tásáról van szó, akkor más képviselő is legfeljebb csak annyi időre kötelezhető, a mennyi időt az ülésben kibír az elnök. Nekünk, képviselőknek, megvan a jogunk, sőt kötelességünk lenne minden ülésen résztvenni és a tárgyalásokra figyelni. A miként az esküdteket megesketik, hogy aggódó gondossággal fogják követni a tárgyalást és mind­azt, a mi elhangzik, hogy véleménj^öket kellő­képen megalkothassák, ugy minden képviselőtől meg lehet kívánni, hogy elejétől végig meghall­gasson minden beszédet, minden referádát és ahhoz képest állapítsa meg a véleményét, nem pedig a pártkonferencziákról már kész véleményt szerez­zen be magának és azzal jöjjön ide és itt már türelmetlen legyen bármely ellenvéleménynyel szemben, azt meg se akarja hallgatni. Nekünk képviselőknek nincs helyettesünk, és nekünk jogunk van, nemcsak jogunk, de köteles­ségünk is, hogy jelen legyünk. Kérdem már most, nem természetellenes dolog-e kényszeríteni az egyes képviselőt arra, hogy ő 10—16 órán keresztül folytonosan jelen legyen, végighallgassa türelem­mel a tárgyalások menetét, akkor, a mikor az elnök azt nem képes megtenni, hanem kénytelen magát helyettesittetni ? Mert természetes is, hogy 16 órán át az elnöki széken figyelemmel végighallgatni az összes tárgyalások menetét, lehetetlenség. Simkó József (közbeszól). Elnök (csenget) : Kérem Simkó képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Suciu János : Ezért a Nagy Emil-féle indít­vány első pontjához a következő módosítást nyúj­tom be (olvassa) : »Inditványozom, hogy a 723. számú indítvány első bekezdésének első mondata kihagyassék, s helyébe a következő szöveg tétes­sék : »A képviselő inditványozási joga magában foglalja azon jogot is, hogy valamely bizottsági­lag már letárgyalt törvényjavaslatnak sürgős tár­gyalását indítványozza. Ilyen inditvány, a mennyi­ben azt a képviselőház tagjainak egy harmad­része aláirta, s az elnökhöz Írásban benyujtatott, a képviselőház ülésében nyomban bejelentendő, s a bejelentést követő harmadik ülésben vita és szavazás alá bocsátandó«. Áttérek most a Nagy Emil-féle inditvány első bekezdésének további részére. A második mondat szerint (olvassa): »A sürgős tárgyalás 34*

Next

/
Oldalképek
Tartalom