Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-302
302. országos ülés 1908 márczius 31-én, kedden. 267 volta feletti véleményemet, hanem azért szólalok fel, mert ha véleményem kifejtésével a többségi párt csak egyetlen egy tagját is el tudnám téríteni azon meggyőződéstől, a melyben jelenleg van, ezzel jót teszek. A jelenlegi házszabályreviziótervezet túlszigoru, annyira szigora, hogy már . . . (Folytonos zaj. A szónok szavai nem hallhatók. Az elnök többször csenget.) A Nagy Emil-féle inditvány elsősorban is arra van alapítva, hogy 150 jelenlévő képviselő kérelmére, ha az elnök is hozzájárul, a ház elhatározhatja, hogy egy javaslat, a mely tárgyalás alatt áll, sürgősen letárgyaltassék. Én azt tartom, t. ház, hogy a képviselő inditványozási joga korlátlan. Minden egyes képviselőt megilleti az inditványozási jog és ez okból helytelennek tartom, hogy még 150 képviselő is ne indítványozhasson, hanem csak kérelmezhessen a háztól valamit. Az igen helyes és jogos, ha a beterjesztett sürgősségi indítványok felett való soronkivüli tárgyaláshoz, illetve az e felett hozandó határozat meghozatalához egy bizonyos nagyobbszánni képviselő támogatása mintegy kieszközöltessék. De azt, hogy minden egyes képviselő indítványt tehessen, mint az egyes képviselők jogát, fentartandónak vélem. Más kérdés, az t. ház, vájjon a támogató képviselők számát milyen nagyságban találom megállapíthatónak. Csupán 150 képviselő ilyen támogatását hibásnak és helytelennek tartom azért, mert ez azt állapítaná meg, hogy a háznak a kisebbsége, a ház tagjainak egy töredéke képes legyen egy olyan eljárást megindítani, a mely az egész házat nagy mértékben érdekli, sőt esetleg a ház érdekébe súlyosan bele is vág. Vissza keli térnünk, t. képviselőház, az eredeti, a természetes állapotra, a melytől való minden eltérés csak visszaesést jelent. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) A parlamentarizmus követelménye az, hogy a ház tanácskozásaiban minden képviselő részt vegyen ; a rendje az, hogy minden képviselő jelen legyen a ház minden ülésén, elejétől végig, türelemmel hallgassa meg képviselőtársa véleményét és a hol az véleményével ellenkezik, ott fejtse ki a meggyőződését és igyekezzék meggyőződésének érvényt és támogatókat szerezni. Ez volna a tanácskozás természetes rendje és ennélfogva minden olyan házszabályrevizió, a mely ettől eltérőleg, a képviselőház bizonyos hányadához köti egy kérdés felett hozandó határozat kimondását, a háznak a tanácskozási képességét, az egy abuzus. Mikor azonban felvetik azt a kérdést, hogy egy ügy eldöntése, a mety a ház elé kerül, országos, halaszthatatlan érdek-e, mikor fölvetik a sürgősség kérdését, akkor én ennek megállapítását a ház tagjainak abszolút többségétől tenném függővé, mert csak ezt tartom e fontos kérdés eldöntésére jogosultnak. (Zaj.) Nem járulhatok, t. képviselőház, a Nagy Emil-féle indítványhoz, illetve a Mérey-féle módosításhoz abban a részében, a mely szerint annak a kérdésnek eldöntése, hogy az az idő, amelylyel az ülések ideje meghosszabbittatik, mennyiben állapíttassák meg, az indítványozóktól várja, mert én ezt elsősorban az elnökségre bíznám. (Zaj.) E részben, t. ház, a következőket kell előadnom. (Zaj.) A régebbi gyakorlat az volt, hogy csak ritka, kivételes esetekben vezette a ház tanácskozásait valamely alelnök. Az alelnöki állás csak amolyan tiszteletbeli állás volt. Csak ha az elnök akadályozva volt, — de elmultak hetek a nélkül, hogy akadályozva lett volna — akkor helyettesitette őt az alelnök. Most azonban mindinkább divatba jött a helyettesítés és az ülésenként és közben való felváltás. Nincs semmi kifogásom ez ellen, de azt hiszem, hogy ha az ülések tartamának megállapításáról van szó, akkor más képviselő is legfeljebb csak annyi időre kötelezhető, a mennyi időt az ülésben kibír az elnök. Nekünk, képviselőknek, megvan a jogunk, sőt kötelességünk lenne minden ülésen résztvenni és a tárgyalásokra figyelni. A miként az esküdteket megesketik, hogy aggódó gondossággal fogják követni a tárgyalást és mindazt, a mi elhangzik, hogy véleménj^öket kellőképen megalkothassák, ugy minden képviselőtől meg lehet kívánni, hogy elejétől végig meghallgasson minden beszédet, minden referádát és ahhoz képest állapítsa meg a véleményét, nem pedig a pártkonferencziákról már kész véleményt szerezzen be magának és azzal jöjjön ide és itt már türelmetlen legyen bármely ellenvéleménynyel szemben, azt meg se akarja hallgatni. Nekünk képviselőknek nincs helyettesünk, és nekünk jogunk van, nemcsak jogunk, de kötelességünk is, hogy jelen legyünk. Kérdem már most, nem természetellenes dolog-e kényszeríteni az egyes képviselőt arra, hogy ő 10—16 órán keresztül folytonosan jelen legyen, végighallgassa türelemmel a tárgyalások menetét, akkor, a mikor az elnök azt nem képes megtenni, hanem kénytelen magát helyettesittetni ? Mert természetes is, hogy 16 órán át az elnöki széken figyelemmel végighallgatni az összes tárgyalások menetét, lehetetlenség. Simkó József (közbeszól). Elnök (csenget) : Kérem Simkó képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Suciu János : Ezért a Nagy Emil-féle indítvány első pontjához a következő módosítást nyújtom be (olvassa) : »Inditványozom, hogy a 723. számú indítvány első bekezdésének első mondata kihagyassék, s helyébe a következő szöveg tétessék : »A képviselő inditványozási joga magában foglalja azon jogot is, hogy valamely bizottságilag már letárgyalt törvényjavaslatnak sürgős tárgyalását indítványozza. Ilyen inditvány, a mennyiben azt a képviselőház tagjainak egy harmadrésze aláirta, s az elnökhöz Írásban benyujtatott, a képviselőház ülésében nyomban bejelentendő, s a bejelentést követő harmadik ülésben vita és szavazás alá bocsátandó«. Áttérek most a Nagy Emil-féle inditvány első bekezdésének további részére. A második mondat szerint (olvassa): »A sürgős tárgyalás 34*