Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-302

302. országos ülés 1908 , már bizonyos politikai czélzatot látok. Ez már ' nem balesetbiztosítás a kormánypártok érdekében, itt már nem meglepetésekkel akarunk dolgozni az ellenzéki pártokkal szemben, ez már ennél több, ez az ellenzéki kritikának teljes elfojtása. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Midőn a kormánypártok sem ismerik még részletekben a javaslatot, melyre a sürgősséget kérik kimondani és midőn még a bizottságok sem tárgyalták le a javaslatot, máris megengedi a Nagy Emil-féle indítvány a sürgősség indítványozását és ezzel természetesen voltakép magát a sürgősséget is. Én ebben már nemcsak az ellenzéki pártok működésének megbénítását látom, hanem itt már egy más czélzatot is látok, és pedig azt, hogy az időről-időre többségi pártokká összeverődő csoportoknak ne legyen módjukban teljesen tájékozódni a teendők felől, hanem, hogy hivatkozással a politikai bizalomra, hogy egy hazafias kormánynyal állunk szemben, ezek az összeverődött csoportok, a jövendőnek ezek a többségi pártjai minden eshetőségre legyenek kaphatók a sürgősség kimondására, még akkor is, mikor voltakép még nem is tudják, miről lesz szó. Erre én azt mondhatnám, hogy ez a házszabályrevizió, a mint Nagy Emil t. képviselőtársam indítványozza, csak egy jelszóból indul ki a parlamenti munkálatok tekintetében és pedig abból a jelszóból, hogy legyünk gyorsak, mint a halál. Legyünk oly gyorsak, hogy a képviselőház tagjainak, a pártoknak még csak alkalmat és időt se szolgáltassunk arra, hogy az egyes politikai matériákat feldolgozzák, azokat átértsék és nem adatik alkalom főkép az ellenzéki pártoknak az állásfoglalásra és arra, hogy bizonyos esetekben esetleg szükségessé válható ellenzéki akczió kifejtésére előre szervezkedjenek. Az olyan házszabály, a mely negligálja a kisebbségek jogait és érdekeit, mely ezek fölébe helyezi egy pártnak az uralmát, nem engedhető meg semmiféle parlamentben, de főképen nem a magyar parlamentben, hiszen évezredek példája mutatja és bizonyitja, hogy voltak már pártok, melyek nem Magyarország ügyeinek szolgálatában, hanem idegen érdekek szolgálatában állottak. Kmety Károly: Most is vannak! Hodzsa Milán : Most is vannak kormánypártiak ! Kmety Károly : Nem kormánypártiak, hanem egyes párttöredékek. Hodzsa Milán : Ezen idegen ügyek szolgálatában álló pártokkal szemben a kisebbségi pártok, bármilyen hazafias indokok, bármilyen nemes intencziók vezessék is őket, egyszerűen nem lesznek abban a helyzetben az önök által csinált házszabályrevizió következtében, hogy a tág lelkiismeretű kormányok törekvésének elejét vegyék. Tekintettel arra, hogy a szünetnek házszabály- , szerű ideje elkövetkezett, kérem a mélyen t. elnök urat, sziveskedjék szünetet adni. Elnök: öt perezre felfüggesztem az ülést. márczuis 31-én, kedden. 261 [ (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Hodzsa Milán képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek ! Hodzsa Milán: T. képviselőház! A Nagy Emil-féle inditvány első bekezdésének harmadik mondatában foglalt intézkedés oly nagymérvű politikai bizalmat tételez fel a többségi pártok részéről a kormány iránt, hogy én a politikai bizalomnak ezen mértékét már szinte betegesnek tartom. Elvégre is én a politikai bizalmat nem abban látom, hogy vaktában, gondolkozás nélkül, csak éppen kormánypártiságból, kormánypárti ösztönből csatlakoznak a pártok a kormányhoz, hanem abban látom a politikai bizalomnak helyes megnyilvánulását, hogy a képviselők, illetőleg pártok meggyőződésüket követve és meggyőződé süknek honorálását látva a kormány részéről, csatlakoznak a kormány mellé akkor is, a mikor a legegyszerűbb törvényhozási teendőkről van szó. Azonban itt nem olyan egyszerű törvényhozási teendőkről van szó. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hodzsa Milán : Ha az inditvány azt mondja, hogy a sürgősségre vonatkozó inditvány akár a tanácskozás előtt is előterjeszthető, akkor nekem ebben már hátsó gondolatot is kell látnom, még pedig oly értelemben, hogy lehetnek törvényhozási teendők, a melyekre nézve a kormány távolról sincsen biztositva, hogy az ő saját pártjai ezen törvényhozási teendőkhöz tényleg hozzá fognak járulni. Azért van erre a kormánynak szüksége, hogy a törvényhozási teendők anyagának ismerete nélkül esetleg en bloc fogadtasson el a saját pártjával oly nagy matériáju, nagy anyagú javaslatokat, a melyeket a kormánypárt talán nem fogadott volna el, hogyha ismeri ezen javaslatoknak a czélját és anyagát. A politikai viszonyoknak ilyen tulhajtása nagyon veszedelmes. Hiszen a parlamentarizmusnak a legközelebbi múltban lefolyt jelenségei mutatják, hogy épen a kormány pártja szolgáltatta a legeklatánsabb példát, midőn a házszabályrevizióba bele akart menni, arra, hogy a politikai bizalomtól, a nagymérvű vak bizalomtól a politikai korrupeziót csak egy lépés választja el. Ezzel kifejtettem azon aggodalmaimat, a melyeket e tekintetben a javaslat ellen táplálok. Most foglalkozni kivánok a javaslatnak azon mondatával, a mely azt tárgyalja, hogy a sürgősség és az ülések meghosszabbításáról szóló indítványok felett a ház a legközelebbi ülés kezdetén határoz. E tekintetben teljesen egyetértek azon t. képviselőtársaimmal, a kik nemcsak felszólalásaikban, hanem az általuk benyújtott módositványok beadása által is kifejtették már azon álláspontjukat, hogy azt az egynapi időközt az inditvány benyújtása és annak szavazás alá bocsátása között keveslik. Teljesen osztozom ebben a felfogásban és pedig azért, mert ha már mai házszabályaink szerint az üléseknek csak egy órával való meghosz-